Criminal (Taekook ff)

5.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

*1 héttel később*

Egy hét telt el azóta, hogy Taehyung ide került. Minden nap csináltunk valami hülyeséget, ami miatt bajba keveredtünk. Imádok vele lenni és azt hiszem nagyon kedvelem őt. Szerelemnek nem hívnám, de tetszik. Aranyos fiú. Elég hamar beilleszkedett a nevelőintézetbe és az osztályba is. Rajtam kívül lettek más baráti is. Egy részükkel nincs semmi bajom. Hoseokot bírom, Jimin pedig amúgy is a legjobb barátom. Yoongi is jó fej. Lisa, Jennie, Rosé és Jisoo pedig azok közé a lányok közé tartoznak, akiket elviselek. Viszont Taenek sikerült olyan barátokat is szereznie, akiket én lehet bírok, viszont nem szeretném a közelében látni őket. Ilyen például Lucas vagy Sehun. Jacksont és Markot pedig meg sem említem, bár tőlük nem féltem Taet, mert az a két srác úgyis elszórakoznak egymással. Vagyis remélem.
Ez alatt az egy hét alatt viszont nem sikerült kiderítenem, hogy Taehyung miért került ide. De egyre jobban bebizonyosodik, hogy nem azért, mert gyilkos. A légynek sem tudna ártani, de szó szerint. Múltkor le akartam csapni egyet, ő pedig megfogta a kezem, a legyet pedig elhessegette, mondván menjen és éljen még.
A seb a derakán már egész halvány, viszont én minden fürdésnél megnézem. Tudom, hogy egy kéz nyom és van egy olyan sejtésem, hogy annak ott köze van ahhoz, hogy most itt van. Lehet megtámadták, ő pedig védekezés képpen megölte a támadóját. Viszont ez az elméletem üti azt, hogy Taehyung valószínűleg nem ölt meg senkit. Tehát csak rá lett fogva. Minden este próbálok rájönni arra, hogy mi is történt pontosan. És hogy miért este? Azért mert szinte minden éjszaka rémálmai vannak, ami miatt egyre jobban aggódok miatta...

...

-Nem akarom... -hallom meg Taehyung hangját, így felültem az ágyban és megnéztem az órát.
Hajnali három van, ő pedig valószínű megint rosszat álmodik.
-Kérlek... Hagyd abba... -magyarázott kétségbeesetten álmában.
Én felkeltem és oda mentem hozzá, majd leültem az ágya szélére. A hold fénye pont be világított az ablakon, így láttam, hogy könnyei is lassan folynak le arcán. Ugyan nem volt betakarózva, mégis kiverte a víz és hevesen vette a levegőt.
-Ne! -kiabálta el magát, én pedig arcára simítottam és simogatni kezdtem, hogy ébredjen fel.
-Tae, kelj fel. Ez csak egy álom. Nincs semmi baj. -beszéltem hozzá, miközben a másik kezemmel, picit rázogatni kezdtem.
Pár másodperc után kinyitotta a szemeit és ijedten fogott a kezemre.
-Ne bánts Jehyun! -ült fel és mászott tovább tőlem, én pedig értetlenül néztem rá, majd óvatosan megfogtam a kezeit.
-Nem bántalak és Jungkook vagyok, nem Jehyun. -szóltam hozzá lágy hangon, ő pedig próbálta rendbe tenni a légzését, mert még mindig nagyon heves volt.
Egyik kezét kihúzta a kezeim közül és letörölte a könnyeit, miközben végig engem figyelt, majd egy kis idő után megszólalt.
-N...Ne haragudj, hogy felébresztettelek... Jungkook. -mondta a nevem, de olyan volt, mintha azért tette volna, hogy megbizonyosodjon róla, én tényleg Jungkook vagyok és nem az akinek a nevét álmában kiabálta.
-Nem haragszom.
-Nyugodtan vissza mehetsz aludni. -mondta, miközben vissza dőlt az ágyba, de a kezem nem engedte el.
-Itt maradhatok veled, ha szeretnéd. Hogy jobban tudj aludni. És talán a karjaimban nem fogsz már az éjszaka többet rosszat álmodni. -túrtam bele a hajába, majd végig simítottam arcán, amit ő lehunyt szemmel élvezett, majd újra rám nézett.
-Az jó lenne. Köszönöm. -mondta elmosolyodva, én pedig szépen befeküdtem mellé.
Ő egy kicsit alrébb akart húzódni, hogy több helyem legyen, de én a karjaim közé húztam őt, majd simogatni kezdtem a hátát, karját vagy épp az arcát.
-Figyelj. Tudom, hogy kényes téma, de... Észre vettem, hogy szinte minden este ugyan azokat a szavakat mondod. Ebből gondolom, hogy minden este ugyan azt a rosszat álmodod. Nem akarok túrkálni a titkaid között, de az álmodnak köze van ahhoz, hogy itt vagy? -tettem fel a kérdést kicsit félve attól, hogy ezzel a lelkébe gázolok.
-Mindig újra álmodom a napot, ami miatt ide kerültem. -válaszolta.
-Szóval akkor ez a Jehyun...ki? -kérdeztem és éreztem, ahogy Taehyung megfeszül a karjaimban, majd egy kis idő után inkább szorosan hozzám bújt, fejét a mellkasomba fúrta és válaszolt.
-Csak egy fiú, aki már halott. -mondta, én pedig kicsit eltátott szájjal probáltam össze rakni a fejemben a dolgokat.
Mégis igaz lenne, hogy Taehyungot bántotta ezek szerint ez a Jehyun, Tae pedig megölte őt?

Nem is jártam olyan messze a valóságtól, viszont ekkor még nem tudtam, hogy még egy szereplője van Taehyung idekerülésének történetének...