Criminal (Taekook ff)

7.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

Kedves testvérem!

Remélem jó napjaid vannak az intézetben. Nekem csodálatosak idehaza! Mondanám, hogy hiányzol, de nem így van. Néha eljátszok a gondolattal, mi lett volna, ha én kerülök a nevelőintézetbe és nem te. Tudod még mindig haragszom rád. Miattad kellett megfojtanom Jehyunt! Megérdemled, hogy ott legyél ahol vagy! Kegyetlen voltál velem! Biztos vagyok benne, hogy tudtad, hogy Jehyun és én már régóta kielégítjük egymás szexuális vágyait. Szerelmes voltam belé Taehyung! És te képes voltál elcsábítani tőlem! Miattad halt meg! Ezért vagy te a börtönben helyettem, hiába én fojtottam meg! Hamarosan találkozunk. Vigyázz magadra.

Üdvözlettel szerető ikertestvéred Taeyong

Ahogy elolvastam a levelet azonnal könnybe lábadt a szemem. Lehet valaki ilyen kegyetlen, mint a testvérem? Nem akarom őt látni. Engem hibáztat, pedig én nem tettem semmit. Jehyun megerőszakolt. Nem akartam ezt. Ő mégis engem hibáztat mintha elszerettem volna tőle élete szerelmét. Gyűlölöm magam...

-Mi történt? -kérdezte Jungkook, de én csak megráztam a fejem.
-Egy picit egyedül szeretnék lenni. -mondtam, majd elrohantam.

Rosszul vagyok. Rosszul vagyok a múlt miatt és rosszul vagyok, mert ő ide akar jönni. Minek jön ide? Kínozni a lelkem? Arra nincs szükségem.

*Jungkook szemszöge*

Nem tudtam a levél tartalmát, de azt igen, hogy semmi jó nem lehetett benne. De mit írhatott neki a saját testvére, hogy így reagált? Közé lenne Taehyung ittlétéhez? És ha igen akkor mi? Vagy csak simán el akarta mondani neki, hogy mekkorát csalódott benne, hogy ide került?

-Mi baja Taenek? -kérdezte Lisa, aki hirtelen a semmiből jelent meg mellettem.
-Nem tudom. Kapott valami levelet a testvérétől. Elolvasta, majd sírva elrohant. Azt mondta egyedül akar lenni. -válaszoltam.
-Úgy rohant el mellettem, hogy majdnem fellökött. Utána kiabáltam de megsem állt. Az épület mögötti szűkös kerítéses rész felé rohant. -vázolta fel a vele történteket a lány.
-Szerinted utána menjek? Vagy hagyjam most egyedül? -tettem fel a kérdést.
-Hát, nagy hülyeséget nem tud csinálni és lehet jót tenne neki, ha ki sírná magát. Mindenesetre, ha sokáig nem jön vissza akkor menj utána. -tanácsolta a lány, én pedig egy bólintással jeleztem, hogy értem amit mond.

*Taehyung szemszöge*

Csak ültem a fűben be szorítva az épület és a kerítés közé. Igyekeztem nem hozzá érni a kerítéshez, hiszen árammal volt ellátva és nem akartam áramütést szenvedni. Ki tudja mennyi van benne. Semmi másra nem tudtam gondolni csak a levélre amit Taeyong küldött és azokra a szörnyű emlékekre. Ahogy feküdtem az ágyba félájultan és bámultam ahogy Taeyong fojtogatja Jehyunt. Tompán hallottam még ahogy elhordja minden szemétnek, hogy képes volt "megcsalni" őt velem. A mai napig nem fogom fel hogy történhetett. Az egész. Az, hogy Jehyun letámadott az ágyba. Az, hogy Taeyong miután megfojtotta Jehyunt, magához ölelve vigasztalgatott, majd pár órával később már olyan dolgokat vágott a fejemhez, mint amit a levélben is írt. A fenyegetés amit kaptam tőle. Az miatt vagyok most itt...