Az üvegtolvajok. /Befejezett./

Az üvegtolvajok - A kezdetek

Mesélő: 2014-ben élt egy testvérpár Doni Huber (Ejtsd: Hábör) és az öccse Toni Huber. Doni 15 éves és Toni pedig 13. Doni leleményes és nagyon eszes, Toni inkább egy kicsit izgága, felelőtlen és egy kicsit rosszcsont. Doni és Toni egy kis házban éltek a sűrű erdő mélyén Anyjukkal, Lili Finger és Apjukkal, Will Huber. Egyszer délután, amikor verőfényesen sütött a nap, kint a kertben fogócskát játszottak
a gyerekek. Azonban hirtelen egy furcsa kinézetű "talpig fekete„ alak állt a kapujuknál. A testvérek nagyon megijedtek. A férfi mély hangon megszólította őket.

A férfi: Itthon vannak a szüleitek? - kérdezte határozottan.

Doni és Toni: Iiiigen. - felelték remegő hangon.

A férfi: Beszélni akarok velük. - mondta parancsoló hangon. A gyerekek berohantak a házba és elmondták a szüleiknek, hogy
Doni: Oda kint van egy férfi aki titeket keres.

Toni: Nagyon ijesző, nagyon félünk. - tette hozzá.

Az Anyjuk kinézett az ablakon. Magához hívta a férjét.

Lili: Szívem gyere csak, nézd. - hívta oda a férjét az ablakhoz.

Will: Itt az idő. - mondta határozottan, de azért egy kicsit remegő hangon, és a gyerekekre nézett.

Lili: Értem. - válaszolt határozott és aggódó hangon.

Az Anya most a gyerekeihez fordult.

Lili: Doni és Toni most el kell mennünk, de amíg távol vagyunk Ne menjetek ki a házból! - mondta szigorúan.

Will: De ne aggódjatok vissza fogunk jönni. - tette hozzá megnyugtatásul.

Will: És ez a legfontosabb, ha 1 óráig nem jövünk vissza akkor menjetek el innen! Értettétek? - mondta parancsoló hangon.

A szülők ekkorra már kiléptek az ajtón, de még odakiáltotta nekik az Apjuk: - Doni a főnök amíg meg nem jövünk! - mondta, aztán elmentek a fekete ruhás alakkal.

Toni oda bújt a bátyjához mert nagyon nagyon félt. Doni pedig igyekezte megnyugtatni az öccsét, hogy minden rendben lesz.

Toni: Nagyon nagyon félek Doni. Mi lesz most Apával és Anyával az a csuklyás alak nagyon, de nagyon ijesztő volt. Olyan volt, mint egy mumus. - mondta reszketve még mindig a félelmtől.

Doni igyekezte bátorítani az öccsét. - Ne félj Toni! Biztosra veszem, hogy Anya és Apa meg fogja oldani. - felelte bátran.

Doni bízott benne, hogy a bátor jelleme majd segít Toninak, és így is lett. Végül Toni egy kissé lehiggatt. Pár perc néma csönd elteltével amikor csak a madarak csivitelését lehetett hallani egy kisebb madárcsapat látszólag idegesen felröppent és egy csapda csattanás is hallatszott, vagyis mintha az lett volna.

Toni: Mi volt ez a zaj? Egy kicsit idegesen repültek fel azok a madarak, nem gondolod Doni?

Doni: Hmm....De igen Toni igazad van.

Toni: Mi lehetett ott? - kérdezte.

Doni: Nem tudom öcsi, de bárki is vagy bármi is van ott remélem nem veszélyes. - mondta.

Toni::Egyetértek Doni. - felelte. És még jobban egymás mellé kuporodtak.

Egy ideig így ültek és Doni már érezte, hogy itt az idő.