Doni: Toni letelt az egy óra mennünk kell. - mondta aggódó és parancsoló hangon az öccse felé, miközben egyre csak arra gondolt, hogy mi lehet a szüleikkel.
Toni: Tényleg?
Toni: Nem lehet, hogy megvárjuk Anyát és Apát? - kérdezte reménykedve.
Doni: Apa azt mondta, hogyha egy óra múlva nem jönnek vissza Anyával, akkor menjünk el innen. Úgy, hogy nyomás! - utasította parancsoló hangon.
Toni: Jó igazad van Doni.
Útnak is indultak, közben hallgatták a természetet, ahogy lassacskán vissza költözik belé az élet. Nem sok idő elteltével Doni megtorpant. Mintha hallott volna valamit, de nem igazán tudta megmondani, hogy mit.
Doni: Hmm.... Valahogy olyan érzésem támadt mintha figyelnének. - mondta. - Neked nem Toni?
Toni: Nem, nem nagyon.
- felelte, és tovább mentek.
Néhány perc múlva hallottak egy beszélgetést.
A tisztás felől jött a hang amit a testvérek már jól ismertek hiszen gyerekként is itt játszottak. Így hát gyorsan el is bújtak egy közeli bokorba ahonnan tudták, hogy még jól fogják hallani a beszélgetést, de őket nem fogják látni. Még látta Doni, hogy a férfiak mellett van egy fekete színű kocsi is. De a férfiakat már nem tudta alaposan megfigyelni mert muszáj volt elbújniuk.
Doni: Hmm... Ez a kocsi meg miért fekete, valahogy rossz elő érzetem van. - gondolta magában.
Ismeretlen férfi: Le szállítod még a ma este a két kölyköt? - kérdezte.
A fekete ruhás férfi: Még ma este meglesznek uram.
Doni: Hmm... A férfi hangja valahogy olyan ismerős. - suttogta.
Doni: Neked nem? - kérdezte.
Toni: Hmm..., De igen Doni nagyon, nagyon ismerős. - mondta gyanakodva.
- Oké leléphet.
- Mondta az ismeretlen férfi.
A fekete ruhás férfi: Igenis uram. - engedelmeskedve a parancsnak az ismerős hangú férfi.
Aztán elment pontosan arra amerre a fiúk lapultak. Toni kikukkantott és meglátta, hogy erre jön. Gyorsan beljebb ment a bokorba, a testvére utána.
Toni: Doni, láttad? A férfi 1,5 méter magas jó alkatú edzett a lábiglelógó fekete kabátja pedig olyan, mint egy szél dzseki, és az a kalap olyan, mintha egy Indiana Jones kalap lenne, és a cipője nem is cipő inkább olyan, mint Csízmás a Kandúr csízmája, és minden ruhája fekete. Még a póló is a dzseki alatt.
Doni: Héé, ez ugyan az a tag akit a háznál láttunk.
Toni: Tényleg, szerinted mit keresett a tisztáson? Hiszen már több órája eljöttünk a háztól.
Doni: Nem tudom. - felelte.
Majd Doni óvatosan kinézett és látta, hogy a fekete ruhás elment az erdő felé. A másik meg elhajtott a kocsijával. Doni pedig jelzett a testvérének, hogy kövesse őt, és szép csöndben elosontak. Majd tovább mentek a város felé ami a távolból már látszott.
Toni: Nem tudom te, hogy vagy vele, de úgy tűnt egy pillanatra, mintha rólunk beszéltek volna.
Toni: Neked nem?
Doni: Jaj ne légy már ilyen paranoiás Toni. - mondta.
- Te mindig rémeket látsz.
Doni: Szerintem túl élénk a fantáziád. - legyintett.
Toni: De akkor is. - panaszkodott.
Doni: Pff... inkább fogd be vagy még vissza jön.- Mondta pimaszul.
Toni: Naa, Ez egyáltalán nem vicces Doni!
Doni: Jó igaz, bocs. - fejezte be a civakodást.
Onnantól néma csöndben folytatták az utat a város felé ami már nincs is olyan messze.
ESTÁS LEYENDO
Az üvegtolvajok. /Befejezett./
FantasíaEz a könyv az első könyvem lesz. Hobbi író vagyok. A történet egy testvérpárról szól akik tolvaj életre kényszerülnek. De még sok minden kiderül számukra. Hogy kik ők, a szüleik múltja és hogy ki az akiben tényleg bízhatnak a reménytelen időkben is.
