Az üvegtolvajok. /Befejezett./

Második fejezet - Az igazság

A városba vezető úton amikor már a madarak aludni tértek, ők is leheveredtek és elaludtak. Amikor felkeltek megmosták az arcukat és útnak indultak a hajnali harmatos fűben. A madarak éppen csak elkezdték a saját éneküket, és már oda is értek a városba. Ahogy mentek, már a városban Toni nyavalyogni kezdett.

Toni: Éhes vagyok szerezzünk valami kaját!

Doni: Nyugi már Toni, egyébként is nem lehet, mert nincs pénzem, de én is éhes vagyok.

Toni: Akkor lopjunk! - suttogta a fülébe.

Doni elképedt.

Dani: Mi, nem, nem lophatunk! - mondta, ahogy elmentek egy étterem előtt.

De akkor a gyomra erősen jelezte, hogy ezzel nem ért egyet. Eközben egy piac mellé értek.

Doni: Na jó, de most az egyszer. - mondta szigorúan.

Toni: Rengetegen vannak. - csüggedt el egy kicsit.

Toni: Hogy fogjuk csinálni?

Doni: Még nem lopunk, először is keressünk valami menedéket, alvó helyet. Utána lopunk, amikor már kevesen lesznek.

Még egy kicsit álmosan mentek a piac mentén és befordultak egy sarkon, majd egy kis utcába jutottak. Amikor a végére értek egy kis beltéri udvarra jutottak. Voltak ott más házak is, látszólag elhagyatva, de inkább máson akadt meg a szemük. Megláttak egy kis kézzel épített korhadt kis faházikót a limlomok között.

Toni: Úgy tűnik már régóta elment aki itt élt. - mondta.

Doni: Ez igaz, de pont jó lesz.

Toni: Tényleg jó. - helyeselt és közelebb mentek a kiházhoz.

Ahogy oda értek, észre vettek egy ágyat egy vékony matraccal és egy éjjeliszekrényt. Egy kicsit körülnéztek a házban, hogy találnak-e valamint. Doni benézett az éjjeliszekrény fiókjaiba, Toni pedig az ágy alá. Kiváncsisága azonban nem hagyta nyugodni és ezért benyúlt a matrac alá is.

Toni: Ez meg mi? - kérdezte ahogy kihúzott egy kiskönyvet.

Doni: Ez egy napló.

Toni: Tényleg, ez király! Kié?

Doni: Azt írja:
" Rikke Naplója.„ Azt javaslom Toni, hogy menjünk és majd utána elolvassuk.

Toni: Jó.

A Nap azidőtájt már magasan járt, de még nem volt dél.
Lassacskán oda is értek a piachoz ott megálltak és kinéztek a piacra.

Doni: Oké te balra én jobbra.

Toni: Okés.

Szétváltak, hogy körülnézzenek a piac mellett is. Doni, ahogy ment, a jobb oldalon látott kéményeket pöfékelni és furcsa zörgő, csattogó hangok jöttek abból az irányból.

Doni: Ez olyan mintha egy gyárból jönne és a kémények most nagyon, de nagyon ontják magukból... bele szagolt a levegőbe.

Doni: A... gumi szagú füstöt?

Mikor megint egymás mellé értek Doni elmondta Toninak, hogy mit látott és hallott, Toni azt mondta.

Toni: Ez nem lehet éppen az elöbb találkoztam egy újságot eladó fickóval és nekem is adott egyet.

Toni: Belenéztem és arról volt benne szó, hogy itt egyáltalán nem lehet gumigyár. - mondta.

Toni: Hm... Szerintem nézzük meg. Merre láttad?

Doni: Jobbra, arra amerre pont mentem. - Felelte.

Amikor elhagyták a piacot, mentek még egy kicsit és meglátták. Tényleg, egy gyárszerüség volt. Ami azért volt furcsa, mert egyrészt senki nem jött erre, másrészt meg, hogy a főbejárat zárva volt és nem lehet máshogy bejutni. Az ablak túl magasan van és nincs másik bejárat. De mégis úgy tűnt, van bent valaki.

Doni körbenézett és megragadott két üvegdarabot és az egyiket az öccsének adta.

Toni: Hé nézd csak Doni. - mondta és felfelé mutatott.

Doni: Szerintem onnan dobták ki az üvegdarabokat. - mondta.

Toni: Nézd csak ott ki van törve az ablak a harmadik emeleten középen és mintha fel lenne kapcsolva a lámpa. - Mondta és látott valami kis jelzést az üveg bal sarkában.

Toni: Hé, Doni! Ezeken van valami jelzés. - mondta.

Doni megnézte és látta, hogy az öccse igazat mondott.

Doni: Ó, ez egy jel. Egy kísérletekre használt üvegdarab. - mondta.

Toni felnézett.

Toni: Nézd csak! - mutatott a kéményekre, de Toni megelőzte a válasz adásban.

Toni: A kémények még füstölnek. - mondta.

Doni: Oké szerintem most menjünk. Később majd még mindenképpen vissza jövünk.

Toni: Ahogy gondolod Doni, de ez a gyár aztán tuti nincs elhagytva, de úgy látszik, hogy valaki nem volt elég eszes , hogy lekapcsolja a lámpát, nem? - kérdezte.

Doni: Olyan ez a hely, mintha valaki rosszban sántikálna. Azért csak legyünk óvatosak az üveg darabokkal. - Tette hozzá.

Azzal továbbálltak, de még mindketten megálltak egy kicsit.

Visszanéztek, mintha gyanakodnának, majd aztán egymásra és továbbmentek. Aztán meg nézték mit csinál, hogyha fény éri mindkét üvegdarabot és meglepetésükre, a szilánk olyan erősen világított, hogy először el kellett takarniuk a szemüket.

Toni felnézett, de aztán pár perc múlva hozzászoktak, és Doninak erről támadt is egy ötlete. Megsúgta Toninak a tervet.

Utána a fénybe tette és a piac közepére világított. Nem mintha ez már nem lett volna így is elég erős, hogy felhívja az emberek figyelmét. Azután jelzett az öccsének, hogy ő is tegye ugyanezt, de verődjön vissza az övére. Így is tett, ami erős vakító fényt eredményezett.

A körölöttük levők nem láttak semmit, és amíg az emberek a fénnyel foglalkoztak addig ők láttak és el tudták lopni, amit akartak. Ruhát és ételt.

Az egyik árus: Áá, nem látok semmit! - kiáltotta.

Amikor el tették az üveget akkor az tömeg elkezdett kiabálni, hogy kirabolták őket.

A másik árus: Segítség kiraboltak!

Egy harmadik árus: Ááá, kiraboltak, hogy történhetett ez?!

Az árusok ijedtükben mindenfele rohangálva.

Doni és Toni: Amikor visszatértek a kuckóba, már túlságosan fáradtak voltak. Megették az ételt, felvették az új ruhákat és azonnal lefeküdtek az ágyba. Túl nagy volt rájuk a ruha, de nem érdekelte őket.

Doni: Így is jó. - mondta kimerülten.

Toni: Igen. - helyeselt fáradtan.

Toni: Bár nem jó a méret.

Doni: Igen az tényleg nem jó, de ez van. - felelte.

De ahhoz már nem volt erejük, hogy elolvassák a naplót. Mert azonnal el is nyomta őket az álom.