Az üvegtolvajok. /Befejezett./

Hatodik fejezet - A gyámság.

Rikke a család után szaladt.

Rikke: Héj várjatok. Érte utol őket és folytatta. - Tudom hogy nem bízok, bennem és utáltok, de beszélhetnék veletek.

Fordult, Willhez és Lilihez. Mindketten bólintottunk.

Rikke: Figyel, tudom hogy rosszul tettem és nem így kellett volna sajnálom, de megkell mostmár tudniuk.

Will: Még nem. - mondta határozottan és a mutató úját Rikke szájára tette.

Lili: Köszi az eddigi segítséged, de mint látod még nem kell az igazság. Mondta.

Rikke oda álltam Zine elé.

Rikke: Megőrültél segfej? Tudod hogy kik ezek. - mlndta szigorúan Zinének.

Zine: Akkor miért nincsenek itt - kérdeztem értetlenül.

Rikke karbafonta a kezeit. Zine bólintott és elment.

Rikke a fiúkat és a szülőket a cellákba kísérte. Lehajtotta a fejét, kicsit elmosolyodott, félszemmel, Donira és Tonira nézett és elment.

Toni: Anya most miről beszélgettetek? - kérdezte érdeklődve.

Doni: Tényleg, miről beszélt a nagybátyánk?

Anya és apa elszomorodtak, lehajtották a fejüket és lefeküldtek az ágyra.

Doni: Gyere Toni aludjunk. Fogta meg az öccse vállát, levettem a kezem és elindultam az ágy felé.

Toni és Doni lefeküdtek, de csak éjfélre sikerült elaludniuk, mert kavarogtak a gondolataik.

Másnap reggel, Rikke jött a gyerekekért, de valami megváltott.

Rikke: Na gyertek ki. - mondta mosolyogva és kedvesen.

Doni: Öh haver te jól vagy? - kérdezte mi alatt kifelé jött a cellából.

Rikke:  Igen, csak kedves vagyok. - felelte.

Toni: Hát, igen azt látjuk.

Rikke az ebédlő felé vitte a gyerekeket, mert reggeli idő volt.

Greg: Hé Hé. Na mizu taknyosok? - kérdezte a fiú aki mindig piszkálja őket, reggelinél és ebédnél.

Fine: Felkenődtök mint légy a falra. - ütötte össze az öklét a haverja aki mellette állt.

Rikke rávágott Greg kezére egy fém bottal és lekevert nekik egy-egy hatalmas pofont hogy Greg és Fine a falnak tántorodott.

Rikke a kis tört a nyakukhoz tette és közelhajolva azt suttogta.

Rikke: Na. Még mindig van kedvetek poénkodni?

Greg megrázta a fejét.

Rikke: Helyes. - mondta, eltette a tört és felegyenesedett.

- Megne lássam többet, hogy szemét kedtek velük. - mondtam dühösen, mire bólogattak és elmentek. Az ebéd balhé mentesen telt és délután sem történt semmi izgalmas, vagy rossz dolog.
- Szép álmokat Édesem. Énekeljek nektek? - kérdezte Lili Donitól és Tonitól mikor már ágyban voltak.
- Igen, anya kérlek. -kérte Doni. Lili és Will is elkezdte énekelni a szokásos, 'Szabad farkas lélek' című dalt amit, Will talált ki. Toni hamar el is aludt, ahogy Doni is. Másnap reggel a testvérek egy dühös messzebbről hallható kiabálás ébresztette föl. Néhány szót hallottak is belőle.
- ...áruló. - ordította Rikke.
- ... lemondtál róluk. - vágott vissza Will.
- Igen, de... teljesen önszántamból.
Eközben Toniék lépteket hallottak.
- Mi ez a felfordulás itt? - ordította dühösen valaki.
- Öh elnézést Traju Főnök, de már megbántam amit akkor mondtam. A gyerekek itt vannak és... Lili közbe szólt.
- És fogadd el hogy nem a te gyerekeid. Traju és Rikke kicsit arrébb mentek beszélgetni amit már a gyerekek nem hallottak. A két szülőt visszakísérték a cellájukba.
- Öh anya ez mi volt?
- Ja mit akart a nagybátyánk?  Kérdezte Toni.
- Öh ez bonyolult, fiúk. - mondta az apjuk.

Lili: Ne is törődjetek vele, kicsikéim. - legyintett az anyjuk.

Délre miután, Doni és Toni megebédeltek Rikke még ott várt a cellájuk előtt.

Néhány perc múlva megérkezett Traju és kinyitotta a testvérek cella ajtaját.

Traju, az őr: Elmehettek. - mondta komolyan.

- Öh ez most mi? Kérdezte.

Rikke megszólalt.

Rikke: Figyeljetek gyerekek az a helyzet, hogy a szüleitek csak gyámságban voltak azok.

Toni: Mi van? - kiáltotta megdöbbenve.

Rikke: Én vagyok az apátok. Szólalt meg.

Toni és Doni eltátották a szájukat.

Rikke: Figyeljetek. - kezdte. - Az van, hogy muszáj volt. Nem akartalak elhagyni titeket, csak a főnököm azt mondta, hogy nem mehetek el, mert nagy szükség van rám itt a rendőrségnél. Ezért a hugomra és a legjobb barátomra bíztalak titeket. De már látom ez nagy hiba volt. - mondta Rikke és szúrós szemekkel a hugára és Willre nézett.

Toni: És most veled mehetünk. - csillant fel aszeme.

Rikke sóhajtott.

Rikke: Sajnos nem Életeim, de már nem fogunk üldözni. Szabadok vagytok. Legalább ennyivel segítheteknektek, Doni kisfiam. Vigyázzatok egymásra. - legugolt és megölelte a fiait.

Majd ha lesz időm meglátogatlak titeket. Doniék is vissza ölelték apjukat.

Doni és Toni: Hiszünk neked, apa. Segítünk ha kell. A rendőrség számíthat ránk. - mondták kihúzva magukat és tisztelegve.

Rikke szintén tisztelgett mikor elválltak egymástól.

A testvérek visszakapták minden cuccokat és integetve elmentek az apjuk régi búvóhelyére.

Még az üvegszilánkokkal morzésztak egy, ' Szia apu és köszi mindent.' az apjuknak, de senki sem tudta, hogy a morze jelek egy nagyobb veszélyt is idehoznak a városba.