Halálközeli útvesztő (Befejezett)

15. fejezet; A kapcsolatunk régebbről származik?

Arthur írt egy üzenetet Amerikusnak, hogy hagyott pénzt az asztalon, de problémák adódtak, és most haza megy velem.
Amerikus egy  nem sokkal később válaszolt is:

Arthur;
Szia Ami, akadt egy konfliktus Lucassal, ezért haza viszem Rachelt. Ugye nincsen harag?

Amerikus;
Szia, Artu! Semmi baj, az első sorból néztem végig mindent. Jelenleg a kocsidban ülök és kereslek titeket, merre vagytok?

Arthur:
Itt vagyunk a hídnál a valamilyen Főnícia fagyizó előtt.

Amerikus;
Okok, tudom, hogy melyik. Várjatok meg ott!

Arthur;
Ok.

Pár perc múlva már meg is láttuk Arthur szép kocsiját. Beszálltunk. Az első ülésre engedett, ő meg a hátsóra ment.
- Jól vagy Rachel? - kérdezte aggódva Amerikus.
- Igen, mostmár minden rendben.
-

Tuti?
- Igen, egészen biztosan. - Mosolyogtam.

                          ▫️[⚜️☸️⚜️]▫️

- Arthur? Alszol? - Kérdeztem a kanapén fekvő fiútól.
- Nem. Gyere kincsem! - Mosolygott Lehunyt szemekkel. - Nem tudsz aludni? - Kérdezte.
- De tudnék, csak magányos vagyok. Mármint érted, hogy értem.
Oda bújtam hozzá, és hagytam, hogy átöleljen. Amerikus már elment egy ideje, így csak ketten voltunk a házban. - Mesélsz valamit?
- Micsodát?
- Hm... Bármit.
- Rendben, akkor elmesélek neked, egy régi történetet:
Volt egyszer egy fiú, aki nagyhatalmú volt a farkasok között. A trónörökös.
Volt neki kijelölve egy pár, de megszökött az esküvői rituáléról, mert ő egy ember lányt szeretett.
Amikor ez kitudódott, a szerelmes párt megátkozták.

"16 évente a lány leszületik, és együtt lehetnek az első csók erejéig. De amint a varázs megtörik, a lány életét veszti."

Így szólt az átok. 16 évente találkoztak, és jelenleg most is így van. De az átok nem működött, szóval a varázs megtört. De a lány még is él, szóval a fiú szíve nem tört még össze, mivel szerelmét mostanra el nem elvesztette. De az átok valamiért kudarcott valott.  Szóval jelen pillanatban; Boldogok.
Vannak akik melléjük álltak, ilyen például Amerikus is. Ő Amen, a fekrte ló. Emlékszel? A tónál amikor beleestél?
- Igen, hogyne emlékeznék. Amerikus=Amen? What?????
- Igen így van. Van esetleg kérdésed?
- A fiú, a történetben, örök életű?
- Igen, mivel a farkasok klánjába tartozott egykoron, de annak, már van egy párszáz éve.
- Ez a pár a történetből, most is élnek?
- Persze, miért kérde'd?
- Nem tudom, olyan ismerősen hangzik, mintha már tapasztaltam volna. És ismered azt a lányt akiről szól a történet?
- Igen, ismerem.
A fiút is, aki a történetről szól.
- Hmmm. Elmondhatod, hogy ki az, vagy az már szentségtörés lenne?
- Körbe írom, neked meg ki kell találnod! Ok?
- Rendi.
- Egy kedves és ámbár zárkózott lányról van szó. Haja vöröses, bara alapon. És a Horvát tenger színei vívnak harcot szemeiben. Ritkán mosolyog, de anélkül is gyönyörűen ragyog, szeme minden percben.
Meg van az illető?
- Hmmm. Kevés ilyen lányt ismerek. Várj!... Ne szivass!.... Ez.... Ez a lány én lennék? - Kerekedtek ki a szemeim.
Egy aprót bólintott. - És a fiú, az Te vagy? - Megint csak apró bólintás.
- Hmmmm.... Az kellemes.
- Azt hittem rosszabbul fogadod. - Vallotta be, a szemembe nézve.
- Attól még, hogy más vagy, mint az áatlag, az nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretnélek, vagy elhagynálak. Ez semmi nem változtat idebenn. - Tettem a kezemet a szívére, hogy tudja, nem fogom elhagyni.
- Köszönöm. - Mosolygott, majd lágyan megcsókolt.