Halálközeli útvesztő (Befejezett)

16. fejezet; Váratlan akadály

Reggel Arthur karjaiban ébredtem.
Gondoltam készítek neki egy gyors kávét, hogy mosolyogva ébredjen.
Óvatosan felkeltem, szerencsére nem kelt fel. Bele bújtam a papucsomba, és mentem le a konyhába. A hűtőben nem volt tej.
- Shit! - Suttogtam magam elé. - Akkor ezért ki kell mennem a boltba, imádja a kávét! De akkor, a nád cukrot is felírom.
Gyorsan felöltözve kimentem az üzletbe.
De amint ki jöttem érezzem, hogy valaki követ. Elkezdtem szaporázni, a lépteimet. Egyszercsak szaladni kezdtem. De végül egy kocsi állt meg előttem. Ez Lucas autója. Ekkor egy erős fájdalmat éreztem a tarkómnál. A földre rogytam, majd el is terültem rajta. Elsötétült előttem minden. Leütöttek.

                             ▫️[⚜️☸️⚜️]▫️

( Arthur szemszögéből)

Amikor felébredtem nem volt mellettem.
- Rachel? Rachel! Merre vagy? - Kezdtem el mászkálni a házban, minden pontját megnéztem. De sehol, a konyha asztalon találtam egy cetlit.

" Jó reggelt Szerelmem! Elmentem tejet venni a reggeli kávédhoz, mert nincsen. Kérlek ne haragudj rám, amiért nem szóltam, de reméltem, hogy megtalálod a cetlit!
Csak ide, a kis boltba mentem, nem akartam elmenni valamilyen nagy üzletbe. Sietek vissza!

Puszi: Szerelmed

(~￣³￣)~ "

Ez állt rajta. Felkaptam egy pólót, és szaladtam az üzletekhez a városba.

" Nem hagyhatom el megint! Ha most nem tört meg az átok, valamikor megfog, vagy tudom is én, de nem szabad egyedül maradnia, legalább csak az utolsó perceit vele tölthessem, amíg várnom kell újra 16 évet, és kezdhetek mindent előről.
Megint."

Futottam, ahogyan csak a lábam bírta.
De semmi, nem találtam.
Hívtam a telefonján.
- A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. - Mondta a női hang a telefonba.
- A francba!
Végig jártam az üzleteket. Semmi. Egy tejárushoz mentem, aki azt állította, hogy látta ezt a nőt.
- Látta, kérem ezt a lányt a képen? - Mutattam a telefonomat.
- Igen, láttam. - Felelte nyögvenyelősen.
- Nagyszerű! Mikor?
- Ma reggel, 07:20 körül.
- És merre ment?
- Arra! - Mutatott a házam felé. - Rendben. Köszönöm! - Intettem neki, majd megint futni kezdtem. A farkas ösztöneimre hallgattam. Éreztem az illatát. De mögötte valaki másét is. Majd megéreztem egy olyan erős mű férfi arcvíz illatot, amitől hánynom kelltt volna. Majd benzint. Egy ideig követtem, de aztán eltünt.
- Mia? - Akadtam ki. - Mi ez a Moszkvai illatt.
- Szevasz bratyó, mi a pálya? - Kérdezte a ló alakjából átváltva Amerikus. - A kis barátnőd merre hagytad?
- Rachelt elrabolták.
- Micsoda?
- Igen, jól hallottad!
- De azt, hogyan?
- Aranyos volt, és csinálni akazdt nekem egy kávét, de nem volt otthon tej. Ezért kiment, de visszafelé meg elkapták.
- Asszem', tudom, hogyan találjuk meg! - Tette a kezét a vállamra.
- Na?
- Odaadtad neki a kék kristályos nyakláncot?
- Igen. Miért?
- Hát a holdfényt elraktározott kristályról beszélünk!
- Ja, hogy arra gondolsz, ami úgy néz ki mint a rózsafüzér?
- Igen!
- Igen, azt le nem veszi, sohasem.
- Amúgy láttam ma reggel, először nem ismertem meg, de aztán rájöttem, hogy ő az, de akkor már nem láttam.
- Emlékszel, hogy milyen ruha volt rajta?
- Igen. Egy fehér férfi ing, és nő fekete farmer. Piros convers cipővel.
- Rendben, akkor mostmár tudom követni. Velem jössz, vagy maradsz?
- Naná, hogy jövök!
Én a farkas, ő meg a fekete ló képébe változott, és vágtatni kezdtünk.
Közel voltunk a szagforráshoz. Egészen addig ameddig Oroszország erdejéhez nem értünk. Onnantól minden maradék nyom is eltünt.

Közérdekű információ;

Sziasztok, mostanában nincsen magyon életerőm, de nem felejtettem el a kéréseket, miszerint haladjak a könyv feltevésével. Mivel úgyis vége lesz nemsokára, szeretném egy nagy ként feltenni a könyvem végét. Utána jobban foglalkozom a többivel, amik fent vannak, vagy esetleg nincsenek még kint nyilvánosságra hozva.
Akkor tali akkor amikor készen van. Sietek!
Na hello~!