Rózsa és liliom ⇢ TaeKook

Tizenegyedik fejezet

A-yo!

Először is sajnálom a hetekig tartó csendet, sok minden történt vele sajnos már megint.

Önértékelnem kellett volna a munkahelyen, de hát a két hete húzódó betegségem miatt, egyszer elmaradt, aztán most megint szarul vagyok. Jelenleg is itthon vagyok táppénzen, mert valamire iszonyúan allergiás vagyok és konkrétan a héten infúziót és nagy adag immunhisztamint kaptam. Most már jobban néz ki a bőröm, de a torkom is tropán, szóval holnap megint megyek a kórházba.  Remélhetőleg kiderül, hogy mi váltotta ki nálam, hogy a bőrömön égővörös, tenyérnyi foltok és pöttyök voltak. Legalább most már nem olyan csúnyák, de még kibaszottul viszketnek és remélem most már tudni fogok aludni is éjszaka.

Mindegy, ennyi volt a panaszkodás, lépjünk tovább a folytatásra.

Egy hét múlva jön a folytatás!

Jó szórakozást!

"A szeretet a legfontosabb alapanyag, amivel nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is táplálhatjuk."

Dorothea Neumayr

Jungkook

A Min család nem tartozik a leggazdagabb társadalmi réteghez, azonban, mint orvos házaspár igencsak jó keresetük lehet, hogy egy ilyen nagy és modern nyaraló birtokosai legyenek. Az új építésű ház, letisztult mégis elegáns benyomást közvetít, habár nekem kicsit rideg, de könnyen megoldható lenne a barátságosabb kialakítás, ha valaki állandóan itt lakna.

- Szerintem ti egyszer tényleg közterületen fogtok dugni. Laza tíz perces smárolás volt – Yoongi szavaira Taehyung a füle tövéig elpirul és fújtatva fordít hátat idősebb barátjának, mondván ő csak ne beszéljen neki, mert ő sem kapkodja el a dolgait Hoseokkal. – Jól van macika, ne durcizz, mint az óvodások, inkább kövessetek és megmutatom melyik a ti szobátok.

Yoongi ránk se nézve indul el, így a kedvesem kezét megfogva húzom magam után, mielőtt megint beszólnának neki és egy pukkanccsá változna a nap hátra lévő részére. A szobánk stílusa nem üt el a házétól, az ágyunkon akár három ember is kényelmesen elférne és az ablakunk az udvarra néz, ahol a nagy medence helyezkedik el.

- A ti szobátok van a legmesszebb az enyémtől, így nyugodtan kiélhetitek magatok, de azért nem kellene nagyon ordítozni – Yoongi szemtelen beszólása után csak vigyorogva távozik kettesben hagyva minket.

Taehyung lemondóan megrázza a fejét, majd a táskáját ledobja az ágy jobb oldalára és elkezdi kipakolni a fürdőszobába szánt dolgait. Példáját követve kiszedem a saját kis táskámat, amiben a pepecselős cuccaim vannak és csak ledobom a mosdóra. A sporttáskámból kiveszem még a papucsomat, bele is lépek és a bakancsomat kirakom a szobaajtónk elé Tae fehér sportcipőjével együtt. A nagytáskát a ruháimmal együtt ledobom az egyik fotelba, majd levetem magamat a hatalmas ágyba. Kényelmesen elhelyezkedek a jobb oldalamon fekve, úgy bámulom a fiatalabbat, aki a gondolataiba merülve pakolászik, bár már a ruháit is kirakta a szekrénybe.

- Tae – lágy, kedves hangon szólok neki, mire csak hümmögve teszi a táskáját a szekrény mellé. Bal kezemmel hívogatóan intek neki, amire halványan elpirul, de a kérésemnek eleget téve, távol tőlem felfekszik velem szemben az ágyra. A bal kezemmel végigsimítok az arcán, a karján, majd a derekára fogva magamhoz rántom és a hátára fordítva nézek le a szemeibe. – Van valami baj? Furcsán hallgatag vagy.

Taehyung az alsó ajkába harap, a szemeit szorosan összezárja és tördeli az ujjait. Kíváncsian fekszek a hátamra és húzom Taehyung testét a sajátomra, jobb kezemmel beletúrok puha, barna tincseibe, míg a bal kezemmel gyengédem cirógatom jobb kacsóját.