Rózsa és liliom ⇢ TaeKook

Tizedik fejezet

A-yo!

Új hét, új fejezet!

Egészséges húsvétot!

"Minden ember a boldogságot keresi, kivétel nélkül, bármennyire is különbözőek legyenek a módok, amelyeken elérni igyekeznek."

Blaise Pascal

Jungkook

Megőrülök! Napok óta nem láttam a kedvesemet, emiatt alapjáraton nyűgös vagyok, erre pont most találnak meg a marhák! A sok tizenöt és tizenhatéves lányok sorra jönnek köldökpiercingeket vagy a fülükbe különböző helyre csináltatni köveket. A legtöbbnek persze fogalma sincs róla, hogy egy helix vagy daith piercing nem éppen fájdalommentes és mikor jólelkűen felvilágosítod erről, na meg, hogy mennyire kell vigyázni vele, csak megvonja a vállát. Persze mikor elkérném a szülői beleegyező nyilatkozatot egyik sem tudja mi az és rögtön taktikát váltanak. Megpróbálják lebeszélni rólam a gatyámat. Na nem mintha a fiúk különbek lennének, tisztelet a kivételnek! Ezen csodás alkalmak mellé, még Yugyeom is majdnem napi szinten rontja a levegőt a közelemben!

- Kidöglöttem – sóhajtok fel a vállamat masszírozva a pihenőszobában. Ma is annyi nyávogást és keménykedést kellett elviselnem, hogy zúg már a fejem tőlük.

- Ez az átka a külsőnek. Hogy is mondta ma a kis csaj? „Hallottam, hogy a tetoválók dögösek a sok ékszerrel és rajzzal, de te már a görög istenek szintét ütöd." Azé' ez nem semmi bók volt haver – fáradt szemekkel nézek Hoseokra, aki egy újabb adag kávét önt magába, a mai túlórázás miatt. A tököm tele van már ezzel is.

- A héten már annyi hasonló „bókot" hallottam, hogy hányingerem van. Ha Tae fültanúja lett volna, a hajuknál fogva rángatta volna ki őket. Ráadásul az a seggfej sem akad le rólam.

- Na igen! Már négyszer ajánlotta fel, hogy „hazakísér", de nem hinném, hogy elég nagy az értelmi szintje, hogy felfogja miszerint párkapcsolatban élsz – egyetértően hümmögök fel Hoseok szavaira, majd a nyakamat kiroppantva megyek vissza a dolgozós részemhez, mielőtt betoppanna egy időpontos vagy random érkező emberke.

- Elhiheted nekem, hogy nem sok türelmem van hozzá. Lehet, hogy rá kellene szabadítanunk Jacksont, ő majd kielégíti az összes testi vágyát és legalább egyik sem zaklatna tovább.

- Talán igazad van. Vagy összeverekednek rajtad – Hoseok jóízűen felnevet, derülten szórakozva a nyomoromon. – El kéne megint hívnod ide Taet és legalább azzal Jacksonnak is nyilvánvalóvá tennéd, hogy már a nullánál is kevesebb esélye van, Yugyeom meg talán eltakarodna a picsába.

Mielőtt válaszolhattam volna a telefonom csörögni kezd az asztalomon. A szemeim felcsillannak, amint meglátom Taehyung fényképét. Gyorsan kapok a készülék után és azonnal fogadom a hívását.

- El sem hiszed mennyire feldobtad a napomat most! Hiányzol! – szólok a készülékbe köszönés nélkül, mire meghallom a fiatalabb kuncogását, amivel jóleső görcsbe rántja a gyomromat.

- Te is hiányzol Muszklinyuszi. Viszont, ha ennyitől felvidultál, akkor attól, amit mesélni fogok szárnyakat növesztesz és repülni fogsz – széles vigyorom még nagyobbá válik és a biztonság kedvéért leülök a székembe, nehogy a jóslata valósággá váljon. Bár lehet az lenne a legjobb és akkor elvihetném innen messzire és együtt lehetnénk mindenféle bujkálás nélkül.