Rózsa és liliom ⇢ TaeKook

Kilencedik fejezet

A-yo!

Több, mint egy évig sajnos nem hoztam ide részt, aminek több oka is volt. Egyrészt az egyetemre fókuszáltam, utána megtalált a munka, aztán négy hónapra rá, nem hosszabbítottak szerződést, mert nem fejlődtem elég gyorsan a számukra. November vége óta nincs meló, mert mindenhova tapasztalt ember kell, de nem baj, ahol ezt mondták, ott még mindig keresik az embert. Hát így jártak. Aztán március elején mégis felvettek volna, de 8-án bezáratták az óvodákat és ugye azóta is itthon vagyok. Sajnálom ezt a nagyon hosszú szünetet!

De nézzük a jó oldalát, így bőven lett időm, na meg ötletek a Rél folytatásához, szóval állandósítjuk ezt a könyvet. Jelenleg hetente, hétvégenként fog érkezni a folytatás. Ha valami akadályozná a profilomra kiírom. Az Örökké tartó jelenlegi státusza szünetelésre vált, de dolgozok majd azon is közben.

Úgy gondolom, hogy úgy fair, ha elmondom, hogy Lenával tavaly február vagy mikortól megszakadt a kapcsolatom, már Facebookon sem találom, így ez könyv jelenleg teljesen tőlem függ. Ha valaki el tudja érni Lenát, kérlek szóljatok neki, hogy keresem, vagy írjátok meg nekem az elérhetőségét, mert lenne néhány kérdésem az eddig közösnek hit könyvvel kapcsolatban.

Köszönöm, ha végig elolvastad!

"Az ember azért megy a barátaihoz, hogy menedékre leljen náluk. "

Byron Katie

Yoongi

Tökéletesen elterveztem mindent. Leadtam a szülinapi torta megrendelését, megvettem az ajándékot és összeírtam a nyaralónk közelében rendezett programokat. Már csak két dolog volt hátra, az első, hogy a szüleimet rávegyem az együttműködésre, hogy majd nekik sikerüljön Taehyung házisárkány anyját lefegyverezni. Ennek érdekében a nappaliba rendeltem a szüleimet, akik a kanapén ülve várták a mondandómat.

- Szeretnék tőletek kérni egy óriási szívességet – kezdtem el. Anya döbbenten húzta fel szépen ívelt szemöldökét, míg apa összekulcsolta a kezeit.

- Teherbe ejtettél egy lányt? – kérdezte az öregem. Lemondóan hajtom le a fejemet, és szenvedve nyöszörgök, arcomat a kezeimbe temetve. Nem is az én apám volna, ha nem ez lenne az első kérdése.

- Nem, nem csináltam fel senkit. Egyáltalán nem ilyen jellegű dologról van szó, hanem Taehyung születésnapjáról – árultam el a témát, mire mindkét szülőm úgy dőlt hátra, mintha mázsás súlyok estek volna le a vállaikról – Köszi a nagy bizalmat! – vakkantottam oda foghegyről.

- Ugyan Yoongi, ebben a világban már minden lehetséges, és mi az univerzumban kételkedünk, nem pedig a te kényes macskás jellemedben – kontrázott anya. Látszik, honnan örököltem a modoromat.

- Én is szeretlek anyuci, de lépjünk át a témán. Szóval kitaláltam, hogyan ünnepelhetnénk meg Taehyung felnőtté válásának napját. Jungkook, Tae, Hobi és én a nyaralónkban tölthetnénk azt a hétvégét, de a szülei ebben a felállásban ezer százalék, hogy nem fognak beleegyezni, ezért nektek kellene azt mondani nekik, hogy mi hárman visszük el Taet. Természetesen nem kellene ránk vigyáznotok, ha szeretnétek elmehettek kikapcsolódni, kettesben tölthetnétek pár napot. Szeretném, ha Taehyungnak végre olyan születésnapja lehetne, ahol nem az utált rokonai között ülne az asztalnál, hallgatná a világmegváltó üzleti blablát és az okoskodásaikat a jövőjét illetően. Bulizhatna, pihenhetne és azokkal lehetne, akiknek számít. Nem utolsó sorban Jungkookkal ünnepelhetne, és nem kellene bujkálniuk, hogyha együtt szeretnének lenni – érveltem a tervem mellett. Tudtam, hogy a szüleim támogatóak, eddig is nagyon szívesen engedték be Jungkookot a házunkba, mikor a legjobb barátom itt volt, és semmi kivetnivalót nem találtak a kapcsolatukban.