Rózsa és liliom ⇢ TaeKook

Harmadik fejezet

Örömmel jelentem, hogy megérkeztünk! Miattam tartott ilyen sokáig megírni, mert a vizsgák lefoglaltak, de mind jól sikerült, ez kárpótol. Így ma neki ültem és be is fejeztem. Ezek után meglepetés --> vagy az Örökké tartón vagy Vérfarkas Pt.2-n fogok dolgozni, de valószínűbb, hogy mind a kettőn egyszerre. Annyit biztosra szeretnék ígérni, hogy még ebben a hónapban érkezik az ÖT folytatása.

Ennyit a közérdekű közleményekről.

Remélem tetszeni fog nektek, bár a saját részemet kicsit összecsapottnak érzem, de jó szórakozást hozzá és izguljatok! 😈

Lena: Taehyung

Sounds: Jungkook

Taehyung

A percek óráknak tűnő lassúsággal teltek el, hiába szuggeráltam folyamatosan a hatalmas falióra számlapját, a mutatók mégsem akartak gyorsabban haladni. A nap különösen fárasztónak és unalmasnak bizonyult, s rosszabbul viseltem, mint eddig bármelyik hétfőt, de lehetséges, hogy ezt mindössze az izgatottságom, türelmetlenségem mondatta ki velem. Máskülönben biztosan nem éreztem volna úgy, hogy a történelem óra minden egyes pillanata az örökkévalóság határát súrolta, hiszen ez a tantárgy volt a kedvencem az összes közül.

Ezen kívül már csak két órám volt hátra, aztán pedig következett a napnak azon része, amit már tűkön ülve vártam. Lehetséges, hogy gyerekesnek tűntem a lelkesedésem miatt - pedig nem ez lenne az első randim egy fiúval, így nem tudatlanul álltam az egész esemény előtt - mégis minden egyes alkalommal jóleső borzongás kerített hatalmába és leplezni sem tudtam az örömömet.

Igazából nem voltak nagy elvárásaim a találkozóval kapcsolatban, Jungkook nem tűnt nagyzoló típusú embernek, aki mindennek nagy feneket próbált keríteni, ezt pedig nem is bántam. Bár gazdag családba születtem, nem különösebben mozgatott meg a pénz, vagy néhány puccos hely gondolata. Egyszerűen csak élvezni akartam az életet anélkül, hogy bárki figyelmét magamra vontam volna. Már csak abban reménykedtem, hogy a szüleim füléig nem jut el a randevúm híre, mert akkor nekem befellegzett.

A fehérre meszelt falak visszhangként verték vissza a csengő éles hangját, ami az óra befejeztét jelezte mind a pedagógusok, mind a diákok számára. A tanárunk megtörölte a krétaporos kezét, majd egy hangosabb köszönés kíséretében kiviharzott az osztályteremből. Egy halk sóhaj szökött ki ajkaim résén át, miként végre megkönnyebbültem, ahogy a lassúnak érzékelt idő múlása ellenére is a hátam mögött tudhattam egy újabb órát, s közelebb kerültem ahhoz, ami miatt végső soron aligha tudtam az éjszaka során behunyni a szememet. Fáradtság ide, vagy oda, a randi megmozgatta a fantáziámat; rég fordult már elő, hogy megtetszettem egy srácnak, s ez viszont is igaz volt. Nagy reményekkel néztem a találkozó elébe, bízva abban, hogy Jungkook komolyabb érzéseket is képes lesz kiváltani belőlem és ez a randi nem csak egyszer fog előfordulni, hanem aztán többször is megismétlődik majd.

A történelem füzetem egy kisebb huppanás kíséretében landolt a táskám legmélyén, ahogy legjobb barátom sejtelmes mosollyal a szája szegletében a mellettem lévő üres helyre pályázott. Yoongi nem mutatott hajlandóságot afelé, hogy a második padban üljön az órákon – helyette természetesen az utolsó helyet választotta -, csak szünetben élvezhettem páratlan társaságát, mikor elüldözte mellőlem a padtársamat, hogy ő is kényelembe helyezhesse magát az összefirkált széken.