Kong: Koponya-sziget // fanfiction

hajós balesetek

Másnap reggel, a fekhelyemnek köszönhetően egy hatalmasat roppant a hátam. Amitől a többieknek is kipattant a szemük.
-Muszáj ezt...-morogta az egyik.
-Ez volt az ébresztő. Ideje felkelni vagy vizet öntök az összes holmidra.-álltam fel.
Na igen, a kedvesség nálam a csúcson van.

Kb fél óra múlva Marlow az elhunyt bajtársa sírjához hívott minket. Szeretett volna mondani pár szót mielőtt elindulunk.
-Úgy hívták, hogy Gunpei Ikari. A háborúban az ellenségem volt, de aztán jó testvérek lettünk. Megesküdtünk, hogy nem hagyjuk egymást hátra.-állt fel szomorúan, majd hatásszünetet tartva erő gyűjtött.-Gyorsan tűnjünk el innen.-ezzel a lendülettel ki húzta a sírból a benne lévő, machetét és maga után intett minket.

Mindannyian a hajón dolgoztunk, de ez a rozsdás tákolmány csak azért se akart beindulni. Húztam még egyet a csavaron, majd hátrébb léptem.
-Most próbáljátok!-kiabálta Marlow.
-Ne még ne!-jött fel a kölyök a motortól.

James másodjára is megpróbálta beindítani se ismét lefulladt a szerkezet. Egy hatalmasat csikorogva leállt az egész.
De várjunk. Ismerem ezt a hangot.
-Tudom mi kell.- szólaltam meg hirtelen, majd felkaptam egy villáskulcsot.
-Mi?-néztek rám.
- Amikor valami nagyon régi-másztam le a motor belsejéhez.- az már nem fog ugyanúgy működni.-mondtam gúnyosan.- Amitől forog a rotor, pörög a kerék, az az indító motor, amikor a mágnes behúzza az indítómotort, van egy ilyen réz érintkező, azzal zár össze az az áramkör, ami elkezdi forgatni az egészet, de itt csak a behúzó tekercs működik, vagyis nincs elég ereje megforgatni az önindítómotort.-vizsgáltam a szerkezetet.
Senki nem szólalt meg. Kidugtam a fejem a csapó ajtón.
-Úgy álltok ott mint egy rakás élettelen...-ingattam a fejem rájuk nézve.- Nagyon megkopott a réz érintkező, ezért nem indul.-világosítottam fel őket.
James meglepődötten letérdelt és bekukkantott a motorhoz.
-Mit adjak?-nézett rám.
- Láttam ott réz érintkezőt az asztalon, az kell meg egy másik villáskulcs, a 16-os talán jó lesz.- magyaráztam.

A nagy hőségtől letöröltem a homlokom, majd hátrébb léptem egyet.
-Most indíthatod.-kiabáltam fel.
Hangos nyikorgás lepte el a fedélzetet, a motor gyorsan dolgozni kezdett.
-Ezaz ezaz ezaz!!-szukolr Slivko.-Már csak egy kicsi kell.-kiabált Jamesnek, aki nehezen de elfordította az indító kart. Az előttem lévő szerkezet a korához képest egész jól dorombolt,  viszont állati hangosan.
Fentről Marlow és a többiek egyaránti ujjongása hallatszott. Mikor ki akartam mászni egy szőke fej jelent meg előttem.
-Szép volt.-nyújtotta a kezét James.
-Még jó hogy.-válaszoltam öntelten. Engedtem, hogy kihúzzon, akaratlanul is elmosolyodtam, épp szóra nyitottam a szám, de végül csendbe maradtam. Hiszem mögöttünk a bennszülött nép , felsorakozva nézett minket.
Marlow nagy levegőt véve, végig nézett rajtuk.
-Ideje búcsúznom. Minden köszönök.-mondta, mire a nép némán bólintott.-Ha Chicagóban jártok keressetek meg.-dobta oda végszóként.

~~~~~~

Irtó melegben, és erős napsütésben vágtunk neki az utunk harmadik szakaszának. Igen harmadik, az első mikor felkértek és indultunk ide, a második mikor megjelent kong, a harmadik meg mikor elindultunk hajókázni.
A rádióból máris felcsengett egy jó kis sláger, hogy működhet az a zenedoboz még mindig..
A pisztolyomat újra töltve bámultam ahogy a fotósunk, James vállát használja támasznak.
Szemem megforgatva felhúztam a fegyvert, amitől mindem szem rám szegeződött, aztán ki is biztosítottam azt.
Miért zavar ez engem egyáltalán? Nem érdekel se a fotós se a volt légiós.
-Honnan tudta ennyire szakszerűen, hogy min kell javítani?-kérdezte hirtelen a tudós pajtink.
Mindenki ismét felénk fordult, mintha csak cseverészős parti lenne.
-Motorozok.-tettem el a pisztolyom.
-Van egy feleségem.-vett elő Marlow hadnagy egy képet.-Vagy csak volt. Vagy még van?-kérdezte inkább magától.-Az indulásom előtt házasodtunk, aztán írt még mielőtt lezuhantam, hogy születettet egy gyerekünk.-mutatta felénk a képet.-Igen van egy kisfiam is.-mosolyodott el.-bár mostanra inkább nagy.
-Úgyis halottnak hiszi nem mindegy..-szólt közbe Slivko a tetőről, mire James felháborodva oda csapott ahol a kölyök ül.
-Haver!-figyelmeztette.
-Csak mondom...
-Nem tudhatja, az ember sokáig képes várni.-nyugatta James.
-De igaza van.-mondtam én is. -A negyvenötösöktől soha nyilvánítottak túlélőt.- Még a visszatérésükről se volt infó.-közöltem.
-Honnan tudnád..-nézett rám Weaver.
-Tíz évesen szerettem aktákat olvasni.- bólogattam.-De ha kijutunk találkozhat velük. Garantálom. - néztem komolyan.
-10?-suttogta James halvány mosollyal.
-Sok mindent nem tudsz..-kacsintottam egyet.

Fox ötös jelentkezz hall engem valaki?

Szólalt meg hirtelen az egyik adó vevő. Mindannyian izgatottan oda kaptuk a fejünk.
-Vétel itt Fox ötös tisztán hallunk!-kiabált bele Slivko.-Egy hajón vagyunk, megyünk északnak a folyón.

-Hajón? Az meg honnan van?

-Találkoztunk egy őrült csávóval, egy igazi második világháborús pilótával, majd meglátod.
-Kérdezd meg a helyzetüket.- javasoltam.
-Lőjetek egy jelzőt, hogy merre vagytok.
Következőnek adó vevőből egy másik hang szólalt meg.
-Indítom Fox ötös.
Ahogy ezt kimondta északról pukkanás hallatsztott, és egy fény kíséretében láthatóvá vált a jelző. De várjunk. Ismerem ezt a hangot. Hirtelen átvettem a kagylót.
- Látjuk, befogtuk nem messze tőlünk északra.-szóltam bele.
Hatás szünet után ismét megszólaltak a vonal végén.
-Vettem Neela. Várunk. Végeztem.

Óriási megkönnyebbülés töltött el. Mosolyogva visszaléptem a többiek mellé. Packard él!
-Hazamegyünk!-kezdett mindenki ünnepelni. Ami túl korainak bizonyult.
A semmiből valami repülő lény hirtelen felkapta a tudósunkat. Amitől ijedve megugrottam egyenesen a mellettem állónak.
-Fedezékbe!-kiabáltuk egyszerre. Gyorsan előkaptam a pisztolyom és becéloztam az elrablóit. Egyre több jelent meg a kiáltozó férfi körül, míg nem, le nem szakították az egyik karját.
-A rohadt életbe!
-Ennyi volt, mindenki vissza a helyére, haladnunk kell tovább. Irány a part, és Packardék.
-Nem! Ez nem így megy a fenébe is! Senkinek nem tűnt fel, hogy azok a micsod..
-Meghalt!-néztem rá Brooksra.-És valószínüleg nem úszik vissza, úgyhogy menjünk.- mondtam mérgesen.
Hát igen, ahol a vadon dirigál megeshetnek balesetek. Szegény még a nevét se jegyeztem meg.