Zsáner: Kaland, Akció
Tom Hiddleston fanfiction :)
Történetünk egy igen érdekes szigetről szól, ahova egy felfedező csapat expedíciót indít, ezzel hatalmas bajba keverve mindenkit.
A sziget kívülről igazi paradicsomnak tűnhet, de ez csak a látszat...
Kirángattam a táskámból egy, oldalzsebes katonai nadrágot és egy zöld csőtopot. A farmer dzsekim, majd magamra rángattam a bakancsom. Zsebembe becsúsztattam a késem. Indulásra készen kiléptem a kabinom ajtaján, majd egyenesen a fedélzetre mentem.
Kint valami zene szólt, a katona fiúk látszólag jól szórakoztak. Hajat nyírtak, levelet írtak a családjuknak, hozzátartozóiknak, nevettek, táncoltak. Legalább ők elvannak. Weaver szokás szerint mindent lefotózott ami csak mozgott.
Leültem az egyik sarokba, majd az új késemmel kezdtem játszani. Tényleg a legdrágábbat vették. Végignéztem az embereken, egy valakit nem találtam csak, James Conradot. Felnéztem oda ahol tegnap ültünk, ott állt és nézzelődött. - Ms...-zökkentett ki az egyik fiatalabb fiú. Napszemüvegem feltoltam a fejemre. -Addison.- segítettem ki. -Jöjjön egy képre!- kiabált egy másik. -Kihagynám.-toltam vissza szemüvegem. -Akkor segítsen levelet írni!- kiabált valaki. Megforgattam a szemem, felálltam és elraktam a késem. Oda sétáltam hozzájuk és megkérdeztem kinek kell segíteni. Chapman őrnagy intett egyet, hogy menjek oda. -Mit írsz ennyire?-nézett bele a füzetébe egy másik katona. -Levelet a fiamnak.. -Hmm..Drága Billy, azt mondtam a szülinapodra otthon leszek, de a képedbe hazudtam. Úgyhogy szar apa vagyok. Remélem ezen segít ez a pár sor.- olvasta fel. Bíztatóan megütögette a vállát majd elkezdett nevetni. -Ez túl rövid.- mosolyodott el ő is. Megráztam a fejem és elvettem tőle a füzetet. Újra elolvastam amit írt. -Drága Billy, sajnálom, hogy hazudtam a szülinapodról, de közbejött valami. Ha tehetném ott lennék. Tudom a képedbe hazudtam, ezért biztos mérges vagy rám. Remélem ezen segít ez a pár sor. Szeretlek fiam. -mondtam miközben írtam. Bele firkantottam a füzetbe és visszaadtam neki. Fejemet egy hangos dörgésre kaptam fel, minnél közelebb kerülünk a szigethez, annál nagyobb vihar felhők válnak láthatóvá. A villámlások éles hangját is hallani lehetet.
A hangos bemondóba közölték, hogy nemsokára felszállunk. Besiettem a táskámért, majd a helikopterhez tartva láttam, hogy mindenki sürög-forog. Weaver épp fotózott, aztán beszállt a helikopterbe, amibe James is ült. Egy egyszerű kabát van rajta, egy fekete farmerrel és kék pólóval. Rövid haja tökéletesen be van lőve, és úgy néz rám mint aki épp mondani akar valamit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már szálltam volna fel mikor, mögülem valaki kiabálni kezdett. -Hé katona!-jött a rekedtes hang. Megfordulva Packarddal találtam szembe magam. Akaratlanul is halványul elmosolyodtam. Jó rég mondták nekem ezt. -Már nem vagyok az.-néztem rá. -Ezt találtam.-dobott nekem valamit. Fél kézzel elkaptam és szemügyre vettem. Egy kicsi doboz, ami nyakba akasztható.
Hanyagul levágtam magam a középső ülésre, elválasztva egymástól a két sorstársamat. -Katona volt?-szólalt meg James. -Igen. -mondtam, kezemben forgatva a kis tárgyat. Egy kicsit kopottas állapotban van, oldalába pedig bele van vésve a családnevem. Felnyitottam a dobozka tetejét. Ez egy iránytű, benne egy öreg képpel. Mosolyogva simítottam meg a fotót. Apa meg én vagyunk rajta. Ez az övé volt. Összecsuktam és zsebre tettem. Tekintetem összetalálkozott a mellettem ülővel, de szinte azonnal elkaptam a fejem.
