Kong: Koponya-sziget // fanfiction

jó ötlet

Napszemüvegem mögül bámészkodtam, néha pedig hozzászóltam az elhangzott témákhoz. A táj teljesen olyan mint egy tökéletesen beállított perspektíva kép. Ezt bezzeg nem fotózza le Weaver. Ha nem ilyen helyzetbe lennénk, még élvezném is az utat.
- Mrs.Addinson..kapitány..?-zakkantottak ki a gondolataimból. Meglepődötten nagy levegőt vettem mikor a fiatal katona felé fordultam. Mindenki a reakciómat várva állt.
-Ez..borzalmas volt.-nevettem fel halkan, mire a többiek is megkönnyebbültek.- Nem vagyok a da vinci kód, hogy ilyen komplex neveket használj.
-Akkor..Kapitány?-kérdezte Slivko, aki mindenkivel merészen beszél, de velem félénk.
- Már leszereltem.-simítottam hátra a hajam.
Mindenki nagyokat pislogott, egyre és egyre több infót tudnak meg rólam.
-Tehát kapitány, de csak volt.-ült le mellém James a szemembe nézve.
-Nem..ez nem lehet igaz. Túl fiatal ahhoz hogy már leszereljen vagy, hogy egyáltalán kapitány legyen.-szólt közbe Brooks.
-Nekem mégis sikerült.-vontam meg a vállam. Slivko felé néztem.- Nem harapok, látod?-mutogattam ide oda.- Nem öllek meg ha durvábban beszélsz velem.-mosolyogtam.-Mit akartál?-váltottam témát.
A fiú elgondolkodott majd megszólalt.
-Azt mondtad motorozol, milyen járgányod van?-kérdezte izgatottan.
-BMW? -tippelt James sikertelenül.
-Dehogy.-tiltakoztam.-Azok is jók, de nekem egy 1969-es Fekete Kawasaki H1 Mach III van a birtokomban.-mondtam elégedetten.
-Az vezeti most szériát.-nézett körbe a fiú.- Elképzelem milyen lehet mikor ülsz rajta és száguldasz.
-Igen, tényleg jó.-mosolyogtam halványan, bakancsos lábamat kényelembe helyezve.

********

-Hozzatok mindent- szóltam hátra.- Mert nem jövünk vissza.-toltam fel a napszemüvegem.
Miután partra szálltunk, megálltunk a folyónál a találka helyen.
-A jelzőrakéta legfeljebb 1 mérföldre volt.-állt meg mellettem James.- Hamarosan itt kell lenniük.
-Ha csak fel nem falta őket valami náluk nagyobb.-dünnyögte a fotós.
-Téged enne már meg valami...-morogtam az orrom alatt, és a patakhoz sétáltam.
Egy olyan helyen álltunk meg ahol a fák miatt hálistennek teljesen árnyék van. Olyan meleg van itt, hogy patakokban folyik rólam a víz, legalább most hűvösbe vagyunk.
A hideg vízbe belenyúlva, bevizeztem a nyakamat, aztán az arcomat is. Rendetlen copfomat szétszedtem, és egy laza kontyot kötöttem helyette. Hatalmas kortyokkal bele ittam a kulacsomba, mikor a hátunk mögül halk zörögés jött. Mindegyikőnk oda kapta a fejét, és akkor végre megérkeztek.
-Slivko!-kezdek el örülni egymásnak a katonák.-Pedig fogadtam, hogy mostanra te már majom kaja vagy.
-Sajnálom, hogy őrültnek hittem.-fogott kezet Brooks, a baj okozójával. Bill Randával.
-Hányan vannak?-állt meg James.
-Ez mindenki.-felelte egy ismerős hang, amitől halvány mosollyal indultam el. Packard.
-Nálunk -1....
-Szívből örvendek.- lépett elő Marlow.
-Hát ez meg ki?
-Ő az idegenvezetőnk..
-Hank Marlow vagyok, a negyvenötös repülős század hadnagya.
-A második világháború óta itt van?
-Igen uram. Kicsit lemaradtam.
-Azt meghiszem.-mosolygott.-Húzza ki magát.
-Ugye nekem nem kell tisztelegnem?-léptem előre kezet nyújtva Packardnak. Aki elfogadta és megrázta a kezem, de ahelyett, hogy elengedett volna magához húzott.
Körülöttünk mindenki csendben bámult, csakúgy mint borjú az újkapura.
-Mindig jó egy régi baráti ölelés.-mondta miközben elengedtük egymást.
-Mondjuk nem ilyen helyzetben képzeltem el. Amikor elfogadtam a munkát nem teljesen erre számítottam.-bólogattam.-Tudod koktélok, zene hajnalig.-töröltem meg az arcom.
- Ez már csak ilyen.-paskolta meg a hátam.
-Akár indulhatnánk is.-szólt közbe James.-Ha követjük a vizet a part mentém, hamar oda érünk a találka helyre.
-Jól hangzik...-nézte a cipője orrát.-De egyenlőre nem megyünk. Vannak még túlélők errefelé.
-Kik? És merre?-tettem ölbe a kezeim.
-Chapman. A lezuhant gépénél innen nyugatra.
-Nyugatra?!-szólt közbe Marlow.-Arra nem megyünk. Arra vannak a gyík férgek. Tudják van itt egy mondás, a kelet él a nyugat hal.-mutogatott idegesen.-A dél-nyugat az még..belefér, de simán nyugaton ennyi fegyver édes kevés.
-Fiúk.-állt fel a fotós.-Szerintem hallgassunk Marlowra. Ez őrültség.-nézett végig rajtunk.
-Neela?-kérdezett Packard.- Nem tudom..-ingattam a fejem.-Lehet, hogy már halott. De benne vagyok, minden élet számít.-néztem végig a társaságon.
-Conrad, maga emberek felkutatásából él.-nézett rá.
-Rendben. De ha az emberét nem találjuk a helyén visszafordulunk, hogy estig visszaérjünk. Világos?
-Mert 24 órán belül a sziget másik felén kell lennünk.-fejeztem be.
-Értettem, tiszta sor.-bólogatott.-Hallották a górékat, 10 percünk van.-tapsolt kettőt, és ott hagyott minket.
-Jó ötlet volt?-nézett rám James.
-Abszolút nem.-húztam meg az üvegem.-Vizet..?-nyújtottam felé.-Idd meg, jól fog esni.-nyomtam a kezébe. A férfi kissé oldalra fordította a fejét és halványan mosolyogni kezdett.
-Köszönöm-ivott bele.

*****

Egy örökké valóságnak tűnt míg felvonszoltuk magunkat a domb tetejére, és nem biztos, hogy megérte. A látványtól egy kisebb borzongás futott végig a gerincemen. Pedig láttam már rosszabbat is. A völgy végében hatalmas, csont maradványok álltak ki a földből. Körülötte zöldes köddel, emellé kellemetlen szaggal.
-Ugye érzik ezt?- állt meg a meredek lejtő peremén Marlow.- A halál szaga.
-Mi ez a borzalmas hely?
-Ennyi maradt Kong szüleiből.
-Ez nem volt jó ötlet.-húztam el a szám.
-Sajnos elég tömegsírnál jártam már, hogy felismerjem.-morogta Weaver.
-Akkor ezt is tedd el emlékbe. Gyorsan kapd le a gépeddel.-mondtam gúnyosan, mire csak egy szemöldök ráncolást kaptam.
-Chapman a völgy túloldalán zuhant le. Átmegyünk és fel legmagasabb pontra.-nézett végig Packard a temetőn.
-A-a. És ez en nagyon erős nemet jelent.-mondta a Marlow.
-Most azonnal induljunk el északra.-szólt közbe az egyik tudós.
-Ha menni akar én nem tartom fel, menjen de nélkülünk. Nem fogom itt hagyni Jacket.
-Összejöhet.-néztem rá összehúzott szemmel.
-Még szép, hogy összejöhet. Most pedig fegyvert kézbe, és utánam.- mondta Packard szigorúan és elindult előre, egyenesen a majom temetőbe.

Pisztolyommal a kezembe lassan mozogtam előre, épp elhaladtunk egy nagy csont maradvány mellett. A zöldes köd miatt alig látni kettőig.
-...erre most tényleg nincs szükség.-kaptam el a mondat végét a mellettem állóaknál, aztán hirtelen egy kisebb robbanás jött egyenesen mögülünk.
-Ne dohányozz!-kiabált rá a másik.
Szememet forgatva haladtam tovább, amikor is egyre hangosabb zajok jöttek minden felől. Egyszer mintha szemből jönne, aztán hátulról.
Hangos nyávogó hang lepte el a völgyet ahol álltunk. Fegyveremmel ide oda forogva felhúztam. Egy másodpercre mintha megfagyott volna a levegő. Aztán még hangosabb lett a zaj.
-Futás!-kiabálta Marlow, ami miatt mindenki fedezéket keresve rohant.
Fogalmam se volt merre megyek, csak egy helyet kerestem ahol elrejtőzhetek. Aztán a bal csuklómat hirtelen elkapta valaki és oldalra rántott a földre. Az ijedségtől kicsit megugrottam, aztán megláttam magammal szembe a kék szempárt. Ami Jameshez tartozik. Összekuporodva minél közelebb ültünk egymáshoz, és a másikat fedezve tartottuk a fegyverünk. A hátunk mögül már rendes léptek jöttek. Szinte érezni lehetett ahogy mászik a homokban az a valami. A feszültség egyre csak nőtt a levegőben.
Bakancsos lábammal kitámasztva magam, fejemet és hátamat az óriási medence csont maradványnak támasztottam. Orr facsaró búz lengte be a környéket. Pontosan mögöttünk állt a koponya rágó, és egy irtó hangosat visított, amivel egy időben a szájából egy megrágott undorító koponya repült ki, rajta Jack Chapman dög cédulájával.