- Hagyd már abba!! HÉ!!!- ordítottam rá, de semmi haszna nem volt. Továbbra is dobálta ki a cuccaim a szekrényemből. - Itt kell lennie valahol...- dörmögte s szinte már semmi nem maradt a polcokon. - Elég már!!- szóltam rá miközben szedtem össze a szétdobált ruháim. - Ahh, ne végre!- hagyta abba. - Itt van.- állt fel a keresett pulcsival a kezében, majd fordult felém. Először rám, utána a holmijaimra nézett és elnevette magát. - Bocs.- tudta le ennyivel. - A faszom ki van veled Taehyung!!- mondtam idegesen. - Neked olyan is van?- kérdezte majd az ajtó felé kezdett futni mivel utána indultam. Kim Taehyung ebben a 3 percben az életért futott.
~
A nevem Min Yoongi. De legtöbben csak Yoongs-nak hívnak. 21 éves vagyok, szingli, és hát minden lány döglik utánam. Én vagyok az a fajta "bad boy". A szüleimtől még 18 éves koromban elköltöztem. Nem bírtam azt a lepratanyát. Anyám nem foglalkozott velem, utáltuk egymást, apám egy alkoholista fasz, aki ha tehette mindig megbántott vagy megvert. Jah, nem volt valami fényűző gyerekkorom. No mindegy. Tesóm nincs, unokatesóm pedig külföldön él. Őt Jin-nek hívják, 29 éves és.... meleg. A párja Kim Namjoon. Jó fej. Már találkoztunk. Nyugodt szívvel hagytam ott Jint, mert láttam hogy jó kezekben van. Na de vissza térve rám: Egy barátommal lakom....nem is. A legjobb barátommal lakom, már 3 éve. Néha nehéz vele, és sokszor össze veszünk de amúgy nagyon jól kijövünk. Rajta kívül senkim nincs. A neve Kim Taehyung. Egy ártatlan kisfiú. Pedig kívülről nem úgy tűnik. Szép arca van, gyönyörű testalkata...szerintem sok lány még irigyli is. Mondjuk megértem miért. De azon kívül hogy nagyon helyes, néha olyan mint egy 5 éves. Pedig lassan már 20 múlt. Mindig mosolyog, önzetlen, játékos, és olyan különleges s kedves kisugárzása van, hogy szerintem nem csak a lányok epednek érte. Igen, egy igazi szívtipróval áldott meg az Isten.
Egy szívtipróval akit most kishíjján megöltem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~
Lihegve dőltünk el az ágyon, majd egymásra néztünk. Egyszerre kezdtünk el nevetni, a végén meg már hasamat fogva rugdostam hogy hagyja abba a röhögést, de persze ezen csak mégjobban nevetett. - Yoongih!!!- lihegetett, miközben a levegőt kapdosta. - Hmmmh?- kérdeztem, miközben én is nagy levegőket vettem. - Fagyith akarok!!- - jelentette be. - Én meg egy doboz cigith.- fújtam ki minden levegőm. - Akkor te veszel nekem fagyit.- mondta én pedig vártam hogy folytassa, de az elmaradt. - Tovább?- szóltam rá mire felém fordulva átdobta lábát a derekamon. - Mi tovább?- mosolygott rám szélesen. - Taehyung! - szóltam rá erélyesen de egy kis mosoly nekem is ott bujkált a szám szélén. - Igen, Min Yoongi?- kérdezett vissza majd felült, egyenest a gyomromra. - Ahh.- nyögtem fel a fájdalomtól, mivel Tae nem éppen 10 kilo. - Ne játszd meg magad!!!- vágta be a durcit.- Nem is vagyok nehéz.- fonta keresztbe a kezeit. - Én ilyeth nemh momdtamhh..- közöltem grimaszolva a hasamban lévő nyomás miatt. - De szállj már le.- kértem mire a nyakhajlatomba eresztette a fejét. - Nem.- jelentette ki. - Akkor legalább ülj már lejjebb!!- kértem kínlódva, de csak nem moccant. - Taehyung!! A földön fogod végezni!- szóltam előre de így sem csinált semmit. Tovább szuszogott a nyakamba. - Hát jó.- mondtam majd minden erőm belevetve lelöktem magamról. Egy hangos puffanással ért földet majd halálos nézéssel nézett fel rám. - Én szóltam!- emeltem fel a kezem védekezően. - Kapd be, Yoongi.- mondta durcásan mikor felkelt, majd kiviharzott a szobából. - Jahhh, Taehyung...ez most komoly?- kiáltottam utána majd pár másodperc elteltével utána mentem. A konyha pulton ült és nézett a semmibe. Talán még könnyes is volt a szeme. - Naaa...Tae..- mentem oda hozzá, majd arcára simítottam. Nem nézett rám. Továbbra is csak előre bámult. - Taehyung, sajnálom.- váltottam komolyra mikor láttam hogy nem akar elmosolyodni. Nem válaszolt. Lába közé férkőztem majd átöleltem a derekát. Vállára ejtettem a homlokom majd halkan suttogni kezdtem. - Ne haragudj rám...nem akartam olyan erőset lökni. Ha tudom hogy fáj neked, nem teszem. Tényleg nagyon sajnálom. - majd a végén egy puszit nyomtam a vállára. Ekkor két kezet éreztem meg ahogy körbe ölelnek. Elmosolyodtam majd felnéztem Taehyungra. - Egy fagyival kibékíthetsz.- mondta, mire szélesen elmosolyodtam. Az ölembe kaptam majd elindultam az ajtó felé. Taehyung hangosan felnevetett ami megnyugtatta a szivem. Imádom őt hallgatni. Legyen az mikor beszél, suttog, nevet... Imádom az egész lényét.
~
Taehyung egy fagyival én egy szál cigivel a kezünkbe sétálunk haza. - Most már örülsz?- kérdeztem Tae-ra nézve. - Igen!- mondta boldogan majd belenyalt a fagyiba. Mosolyogva szívtam bele én is a cigimbe majd mélyen letüdözve, csukott szemmel kifújtam a füstöt. - Milyen érzés?- hallottam meg Taehyung érdeklődő hangját. Ránéztem majd felé nyújtottam a cigit. - Próbáld ki.- unszoltam mire elhúzta a száját de azért ajkai közé vette a bűzrudat. Neki a fagyi már csöpögött, ezért oda hajolva lenyaltam egy épp lecseppenő fagylalt cseppet. Ekkor ő bele szívott majd fuldokolva kifújta-köpdöste a füstöt. Nevetve néztem miközben ő a mellkasát fogva köhögött. -Yoonghh..khhhrr...Yoongih..khhrmm! Segítsh márhhh KRRHMMM!!!- köhögött szinte már fuldokolva mire felé tartottam a fagyit, hogy nyaljon bele. Így is tett, mire úgy ahogy lenyugodott. - Phhuuuu...- fújta ki a levegőt, majd felém fordulva megcsapdosott. - Hey! HEY!! Ezt miért kapom??- kérdeztem miközben nevetve védtem a fejem. - Mert hagytad hogy majdnem meghaljak!!! - mondta majd egy utolsót ütve abba hagyta. Nevetve néztem rá és megráztam a fejem. - 1: nem hagytam. 2: csak majdnem. 3: nem haltál volna meg. - szívtam bele a cigimbe, Tae pedig csodálkozva nézte hogy nekem semmi bajom tőle. Hát igen, már meg sem kottyan. - Tanísd meg nekem is.- kérte a fagyi meg már a kezén folyt le. - Biztos nem. Te maradj csak a fagyinál. - mondtam majd megfordulva elindultam. - Ne már!! Yoongi!!! Én is akarok!!!- kiáltotta utánam majd hozzám szaladva belém kapaszkodott. - Nem.- válaszoltam már ezredjére. - Na de kérleeek~ - nyaggatott mire szememet forgatva felé fordultam. - Taehyung. Nem akarom hogy te is rá szokj a dohányra, mert az nem jó dolog. Nem akarom hogy te is olyan szar legyél mint én, úgyhogy kérlek maradj a nyalókánál meg a fagyinál, ha már csak a kedvemért is. Rendben?- mondtam komolyan mire csak nézett. Végül arcomra simított. - Nem vagy szar.- mosolyodik el szomorúan, s ekkor jut el az agyamig hogy mit is mondtam. Nem válaszoltam csak néztem őt. - Nem értem Yoongi. Tényleg nem értem. - rázta meg a fejét s kicsit bekönnyesedett a szeme. Oda ment a kupához, kidobta a fagyit, megtörölte a kezét, majd vissza jött hozzám. Most már mind a két kezével arcomat cirógatta. Jól esett, nem tagadom. - Miért gondolod azt hogy szar vagy? Miért gondolsz magadról ilyeneket Yoongi??- kérdezte felemelve a hangját. Nem válaszoltam. - Te csak a gyengeségeid látod, de bárcsak látnád magad legalább egyszer úgy ahogy én látlak téged!! - hulott le lassan az első könnycseppe. - Erős vagy Yoongi. El sem tudod képzelni mennyire. - mosolyodott el szomorúan. - Tőled kedvesebb, türelmesebb, gondoskodóbb, segítőkészebb, szeretetre méltóbb embert esküszöm hogy még nem láttam. Pedig keresem. De nincs.- vonja meg a vállát majd lehajtja a fejét. - Kérlek....ne beszélj így magadról. Ez nekem jobban fáj mint bármi más. És ne is gondolj magadra így. Kérlek.... Nézd azt hogy eddig mit értél el, ne azt hogy mit hagytál hátra. A győzelmet nézd, ne a veszteséget, rendben? - kérte majd az arcomra nyomott puszi után szorosan átölelt. Erősen szorítottam magamhoz, derekát szinte már eltörtem, de nem érdekelt. Csak érezni akartam őt minden porcikámmal. - Köszönöm Taehyung.- motyogtam a nyakába mire éreztem ahogy elmosolyodik. - Én köszönöm.- válaszolta már boldogabb hangon ami engem is fel vidított.
