1 𝙢𝙞𝙣𝙪𝙩𝙚 𝘢𝘯𝘥 15 𝙨𝙚𝙘𝙤𝙣𝙙𝙨 | ᴛᴀᴇɢɪ

16.

Yoongi pov.

3 ÉVVEL EZ ELŐTT

- Jó reggelt.- ültem le álmosan a konyha asztalhoz, majd Taehyung nagy mosollyal az arcán felém nyújtotta a kávém.
- Jó reggelt. Ma elmegyünk valamerre?- kérdezte boldogan. Nem akartam lelombozni a kedvét, szóval az otthoni döglés helyett, inkább a kimenést választottam.
- Persze. Hová szeretnél?- kérdeztem majd lehúztam a pohár tartalmát.
- Nem tudom csak... Menjünk el innen...- mondta halkan a mosolya pedig elhalványult.
- Baj van?- kérdeztem aggódva de ő csak megrázta a fejét.
-Jólvan, arra megyünk amerre szeretnéd.- keltem fel majd beraktam a poharat a mosogatóba. Nem vagyok hülye, és ismerem Taehyungot. Tudom hogy baj van.
- Mikor szeretnél indulni?- fordultam felé, és neki támaszkodtam a pultnak.
- Minnél hamarabb. Akár most is.- felelte mire bólintottam egyet.
- Rendben. Felöltözünk, és megyünk.- indultam el a szobánkba, Tae pedig követett.
- Majd megállunk valahol reggelizni, mit szólsz?- néztem hátra a vállam felett, ő pedig hümmögött egyet beleegyezés képpen.
Felöltöztünk, megmostuk az arcunkat, s úgy kb. már rendbe is voltunk. A kocsiba beraktuk a pulcsikat, mert Taehyung azt mondta hogy szükség lesz rá. Tehát sokaig akar maradni.
- Kész vagy?- néztem rá mikor beszállt mellém az anyósülésre.
- Igen. Mehetünk.- nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy hogy ragyognak a szemei. Szebb volt mint a csillagok...
Beindítottam a motort majd elindultunk. Nem tudom merre. Csak mentünk... A semmibe. Vagy épphogy a mindenbe.

__

Miután megálltunk reggelizni, bevásárolni valami kaját, meg tankoltunk, elindultunk ki a városból.
- Taehyung... Tudom hogy van valami. Ugye tudod, hogy nekem elmondhatod?- fordultam felé egy pillanatra. Lentebb csúszott az ülésen, hogy kényelmes legyen, s a kicsit lehúzott ablakon bámult ki.
- Tudom..- suttogta.
- Nem szeretnéd elmondani?- kérdeztem óvatosan.
- Nem.... Nem most.- mondta felém nézve én pedig hagytam. Nem akartam erőltetni, hisz úgysem mentem volna vele semmire. Csak elrontottam volna a hangulatot.
Kezem a combjára raktam majd úgy vezettem tovább. Csak akkor vettem le mikor váltani kellett, vagy ha muszáj, volt de azonnal vissza is raktam.
Taet nem zavarta. Szerintem még tetszett is neki.
Mivel csend volt Tae bekapcsolta a rádiót amiben a " Love me like you do" szám szólt Ellie Goulding- tól.
Először csak dúdolni kezdte majd pár perc múlva már hangosan énekelte.
Mosolyogva hallgattam majd rátértünk az autó pályára.
- Gyerünk Yoongii!! Énekelj te is!!- nevetett mire elröhögtem magam, s vele együtt elkezdtem énekelni.
- WHAT ARE YOU WAITING FOOR?- énekeltem majd Tae felé néztem.
- LOVE ME LIKE YOU DO. LO-LO-LOVE ME LIKE YOU DO!!!- énekelte mélyen a szemembe nézve én pedig hirtelen elvesztem, s úgy éreztem hogy soha többé nem akarok kiutat találni. De muszáj voltam, mert autó pályán voltunk, s én vezettem.
Nevetve énekeltünk tovább, s úgy éreztem szabad vagyok.
- Phuuu, ez de jó volt.- tapsolt boldogan, én pedig szélesen vigyorogtam.
- Egy őstehetség vagy Yoongi.- nevetett, mire tuti hogy elvörösödtem.
- Fogd be!- löktem meg egy kicsit, majd mindketten elröhögtük magunkat.
- Ez a mi számunk marad.- mondta mosolyogva én pedig bólintottam.
- Merre?- kérdeztem egy elágazásnál.
- Nem tudom.- vonta meg a vállát.
- Megyünk jobbra? - nézett rám én pedig nem szóltam semmit csak lefordultam jobbra.
- Éhes vagyok...- mondta én pedig elnevettem magam.
- Az előbb ettünk, de amúgy ott van hátul a kaja.- mondtam ő pedig hátra nyúlt a kajáért.
- Hmmmm.. kínai! Imádom!!!- csillant fel a szeme, majd elkezdte enni.
- Hé! Óvatosan mert fájni fog a hasad, meg nekem is adj.- szóltam rá, ő pedig teli szájjal kuncogni kezdett. Még jó hogy bezárta.
- Tessék!- nyújtotta felém a húst miközben lenyelte a saját adagját.
Szó szerint megetetett.
- Kösz, anyuci.- nyeltem le vigyorogva.
- Nincs mit babyboy.- mondta mire félre nyeltem a nyálam. Köhögve próbaltam nem megfulladni, meg nem felborulni a kocsival.
Taehyung nevetve paskolta a hátam, én pedig végre valahára abba hagytam a fulladozást.
- Mi a fasz Taehyung??!!- nem néztem rá, hanem inkább az utat ajándékoztam meg egy meglepődött pillantással.
- Mi?- röhögött majd a szájába nyomta a kaját.
Szememet forgatva bámultam az utat, de aztán egy kis mosoly megbújt a szám sarkába. Ő pedig - tudom - hogy észre vette. Tudta hogy tetszett amit, s ahogy mondta. Ő sem hülye. És ő is ismer engem...

__

Már lassan éjszaka volt mikor megálltunk. Végig kocsikáztuk a napot. Kajáltunk, énekeltünk, beszélgettünk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Most pedig egy tisztáson fekszünk a fűben, s gyönyörű virágok vesznek körbe, miközben a csillagos eget bámuljuk.
- Köszönöm. - hallottam Taehyung suttogó hangját.
- Mégis mit?- kérdeztem felé fordulva mire ő is így tett.
- Ezt a napot. Hogy még veled lehettem..... utoljára.- csuklott el a hangja majd legördült egy könnycsepp az arcán. Meglepődtem de aztán csak némán letöröltem a könnyeit.

Tudta hogy el fogok menni. S azt is, hogy nem jövök vissza egyhamar.
Mindent tudott, s még egy napot velem akart lenni.

Elbúcsúzott tőlem....

____