Danmei novellák

Szexuális elégedetlenség (MoShang)

Shang Qinghuanak fogalma sem volt, hogyan került ebbe a helyzetbe, nem csinált semmi rosszat!

-Shang Qinghua... Mit csinálsz?-a király hangja hirtelen dörrent fel a nagy teremben, Shang Qinghua teste pedig ösztönösen remegni kezdett, majd egyszerűen megdermedt, s mozdulni sem mert, tartva attól, hogy Mobei-jun megveri. Ám amaz csak (egyenlőre) hűvös tekintettel néz le az előtte térdelő , lehajtott fejű Qinghuara. Az An Ding hegy csúcs úrnak valóban fogalma sem volt mi az a bűn amit elkövetett. 

Az egész azonban egész odáig vezethető vissza amikor Shang Qinghua úgy döntött, hogy a királyával tart -pontosabban mikor a királya magával rángatta, míg ő tehetetlenül hagyta magát sérült lába miatt. Mobei-jun onnantól kezdve vett egy 180°-os fordulatot... 

A naponta háromszor való megverés innentől kezdve lecsökkent nullára. Qinghua természetesen boldog volt -még ha az elején furcsállta is, szinte várta felkészülten mikor fognak belé rúgni vagy ütni- de végül elfelejtette és élvezte a pillanatokat amikor nem verték addig amíg el nem ájult. 

Ezen kívül azonban sok más dolgot kellett átélnie a verések helyett. Mobei-jun új szokása lett, hogy mindenhova követi Shang Qinghuat. Kiskacsaként követte őt, szorosan a nyomában. Emellett esténként fürdésnél a saját erejével mindig megmelegítette neki a vizet, utána pedig tésztát főzött neki. Azt már nem mondta el, hogy a tészta, amit királya készít mindig szörnyű és legszívesebben inkább elhányná magát. De látva királya arcát sosem volt képes erre, így hát nyelve egyet visszatartotta a hányingert és tovább evett amíg el nem fogyott. 

Lefekvés előtt pedig volt a lehető legfurcsább. Minden alkalommal be mászott mellé! Fogta magát, fejét a tarkójának támasztva, erős kezével pedig szorosan magához vonta, hogy még a ruhák, és takaró ellenére is érezte királya férfiasságát. Shang Qinghua egy idő után viszont felvilágosodott, rájött, hogy királya miért csinálja ezt. Királyának minden bizonyára...

Szexuális elégedetlensége van!

Tudva, hogy mi a baj, nem habozott sokáig, felkereste Mobei-jun és egy kis kérlelés után már együtt mentek is délre egy félreeső városba. Mobei-jun pedig kíváncsi tekintettel nézi kis emberét. 

-Hova megyünk?-Qinghua vigyorogva torpan meg, majd néz hátra fel királya szemeibe. A vigyora szélesebbre nyílt Mobei-jun intenzív nézésétől. Nagyot nyelve fordul meg inkább.

-Majd meglátod, királyom. Ne aggódj semmi miatt, egy nagyon jó helyre foglak vinni, minden férfinak legalább egyszer el kell menni egy olyan helyre!-mesélte vidáman, szemeivel a helyet keresve. Shang Qinghua sosem szokott bordélyba járkálni, de, mint ennek a világnak a teremtője pontosan tudja, melyik a legjobb hely. Magabiztosan ment előre, míg Mobei-jun szorosan a háta mögött követte és várt, hova szeretné vinni embere. 

Shang Qinghua már előre vigyorgott magában, tudva, hogy királya bizonyára örülni fog neki és megjutalmazza majd. Ennek ellenére... 

Fordítva történt.

Minden jól ment, királya is nagyszerű hangulatban volt, mégis... Amint megérkeztek, s körülnézett Mobei-jun a hőmérséklet hirtelen csökkent le, és minden szépséget elutasított. Majd mikor már tényleg nagyon dühös volt, felkapta a kis embert a vállára, s egy portált nyitva vissza vitte Északra a palotájába. 

-Királyom... Ez az alantas szolga nagyon sajnálja. Királyom most mérges vagy?-kérdezte összehúzva magát, kezeit szorosan a combjain tartva. Nem mert felnézni, így is érezte azt a hideget áradni belőle. -Ez az alantas szolga nagyon sajnálja, igazából ez a szolga csak viccelődött, kérem királyom ne...-Mobei-jun hirtelen állt fel helyéről és ment oda hozzá, egyik kezével bele túrt hajába amit erősen meghúzott, arca és szeme szorosan a másikéval találkozott. Qinghua nagyon nyelt, ahogy szokta le akarta hajtani fejét, de a kéz nem engedte, így csak szemeit sikerült lesütnie, de még ez is félre sikerült. Királya ajka olyan közel volt, ha egy kicsit is előre hajol össze érnének... 

Shang Qinghua nagyot nyelt, és inkább a szem behunyása mellett döntött. 

-Mit gondoltál?-Shang Qinghua szemei remegve nyílnak ki mikor királya végül megszólalt.

-E-ez a szolga sajn...-hideg, puha ajkak nyomódtak Shang Qinghua meleg párnáira. Az ember szeme elkerekedtek, s próbált valamit le olvasni királya szemeiből, de azok csukva voltak. 

Hideg nyelv kezdte ostromolni Qinghua száját, aki már nem bírta tartani a lépést, s kezeit a mellkasára téve próbálta eltaszítani magától királyát. De kicsit sem tudta megmozdítani, csak azt érte el, hogy egy nagy, majd több kisebb harapást kapott alsó ajkára amíg véresre nem harapta. Shang Qinghua kihasználta az alkalmat mikor királya egy pillanatra abba hagyta és elhajol.

-Ki-királyom! Bármennyire mérges vagy... Ezt nem szabad...-lihegve tartotta jobb kezét maga elé, hogy védje magát, ha esetleg Mobei-jun mégis megkívánja őt ütni. Az ütés viszont nem érkezett el. 

Mobei-jun lehajtotta fejét, mellkasa gyorsan emelkedett fel és le.

-Ennyi utálsz?-Shang Qinghua meglepetten kapta fel fejét. Mit értett utálás alatt?-Ennyire utálsz mellettem lenni?-az apró ember hevesen kezdett ellenkezni.

-Szó sincs erről!-emelte fel hangját. Mobei-jun viszont hiába hallotta mit mondott a csúcsúr, tovűbbra is lehajtott fejjel szomorkodott. 

-Mindig elutasítasz, és most egy olyan helyre vittél...-a király hangja szokatlan szomorúsággal hangzott ami megfájdította szegény csúcsúr szívét. 

-Én nem azért vittelek arra a helyre. Mindig befeküdtél mellém szorosan, így azt hittem talán gondod van.... Szexuálisan....-hangja fokozatosan halkult el végére.-Különben is, mit értesz az alatt, hogy elutasítalak?-vonta fel szemöldökét. Most Mobei-junon volt a sor, hogy meglepődjön.

-Elutasítod az az udvarlási ajándékaimat.-mondta összehúzott szemöldökkel.

-Eh? Udvarlási... Ajándékok? Mi? Királyom! Udvarolsz és még csak nem is tudom??!

-Mindig... Mióta visszahoztalak...-Qinghua szemei tágra nyíltak, s mintha egy kis felismerés csillant volna fel.

-Csak nem... Csak nem azokra a vadállat fejekre célzol amiket egyszer csak le dobtál a szobám közepére...?-kérdezte felvont szemöldökkel, majd tovább folytatta.-És talán az is benne volt amikor egy csomó szőrmét hoztál nekem?-Mobei-jun válaszul bólintott. Qinghua felsóhajtott, de azután akaratlanul is elmosolyodott.

-Mindig panaszkodtál a nagy hidegre.

-Királyom... A szőrme még rendben is lett volna de... Nem borítjuk be az áldozat vérével az egészet.-Qinghua eddig bírta, nevetve karolta át királya nyakát.-Királyom annyit próbálkozott, de tudod ezek a dolgok a hozzám hasonló átlagos embereket inkább megrémiszti.-kuncogja, homlokát királya homlokához döntve.

-Értettem.-Mobei-jun határozottan bólintott és eldöntötte, holnap tenni fog egy látogatást az emberi birodalomban, hogy felkutassa a helyes emberi udvarlást. 

-Oo és még valami.-szólalt meg a kis ember, majd egy apró, gyengéd csókot adott Mobei-jun ajkaira.-Legközelebb ne legyél ennyire durva csókolózás közben.-motyogta ajkaira. Királya ismét bólintott, hogy megértette. Mobei-junnak sok dolga volt, sok tanulnivaló, hogyan kényeztesse emberét, de nem bánta. Csak továbbra is látni akarta azt a széles mosolyt. 

huh, na csak összehoztam ezt a fejezetet :D 

Nem tudtam, mi hogy legyen de aztán találtam egy aranyos MoShang comicsot és utána inden csak jött xdd

Annyira imádom ezt a párost, és a tényt, hogy amúgy Mobei-jun sok mindenre hajlandó lenne kis embere érdekében :D És a kedvencem az, hogy hogyan udvarolna Qinghuanak xd szinte látom magam előtt, ahogy a szoba közepén a lába elé veti a különböző vadállatok fejét :D

Valószínűleg sok MoShangot (és BingJiut) fogok írni, szóval készüljetek fel, mert sok ötletem van^^

Addig is legyetek jók <3