-Zao... Zhao főnök!-Zhao Yunlan fáradtan sóhajtott egyet mikor meghallotta a másik férfi nőies hangját amivel egy üveg poharat is szilánkokra tudna törni. Mindenesetre lenyelte feltörekvő gúnyolódását, mert ami utána következne biztosan rosszabb lenne a halálnál, tekintve, hogy a nagy Lao Chu kifordult személyisége rosszabb, mint Xiao Guonak amikor fél.
-Mi az?-kérdezte rá pillantva, de szinte azonnal meg is bánta. Chu Shuzhi, bár ugyanazt a szokásos ruha darabokat hordja, valahogy a kiállása sokkal nőiesebb, még az is, ahogy sálját hordja. Ahelyett, hogy azt is szokásosan hordaná, jelenleg egész testére van borítva, közepén a derekánál pedig össze húzva kezeivel.
-Changcheng azt üzeni, hogy elment aludni és ne keltsük fel. Én is ezt tanácsolom, mostanában annyi mindennel el volt foglalva szegénykém... Aah ahh!-Chu Shuzi alig bírtam végig mondani amit akart, ugyanis a végén keserves sírásban tört ki, ahogy édes és férfias Changchengjére gondolt, aki olyan fáradt, hogy inkább ledőlt pihenni egy kicsit. Szinte megborzongott ahogy arra gondolt milyen lenne ha be kúszna mellé, fejét pedig mellkasára hajtaná. Szép kis álom, utána biztosan meg rugdosná, így elvetette az ötletet.
Pár órával később Guo Changcheng és Chu Shuzhi megkapták a feladatot, hogy keressék meg Zhu Haot, vagy keressenek nyomokat, vagy bármi használhatót, addig is Zhao Yunlannak lesz egy pár nyugodt perce és nem kell hallgatnia alkalmazottját, aki vagy arról beszél, hogy szegény Changcheng milyen sokat dolgozik és jár neki a sok pihenés, vagy azt hallgatja, hogy milyen férfias. Még a hideg is kirázza ettől, s őszintén reméli, hogy ha visszatér a régi Lao Chu akkor mindenre emlékezni fog. Igazán kíváncsi milyen arcot fog majd vágni akkor mikor vissza emlékszik miként nyávogott Changchengért.
Guo Changcheng idegesen sétált az utcán, és valami terven gondolkozott, hogy hogyan kapja el azt a szemetet. Természetesen dolgát nem könnyíti meg, a mögötte pincsiként koslató Shuzhi, amivel önmagában nem lenne gond, ha közben ne beszélne hozzá és kérdezné meg percenként, hogy nem-e éhes, vagy szomjas, ami után jön a szentbeszéd, hogy enni és inni kell. Changcheng már a fejét fogta.
-Fogd már be!-csattant fel mérgesen Changcheng, mire a másik férfi kisegérként húzta össze magát. Bűnbánó arccal torpant meg, ajkait össze préselve, s úgy tűnt bármelyik percben elsírhatja magát. Bár Guo Changcheng nem a legkedvesebb jelenleg -legalábbis nem mutatja annak jelét- egyáltalán nem akarta, hogy a másik sírva fakadjon. Nagyot nyelt mikor megpillantotta azokat a könnycseppeket legördülni arcán. Ismét egy nagy sóhajt hallatott miközben oda lépett hozzá, egészen közel. Egész testük közel, egymáshoz préselődött, s kényszerítette Chu Shuzhit, hogy hátráljon, míg háta neki nem ütközött egy hideg kőfalnak. Szerencsére ez egy kihalt utca, senki nem látja őket, ami még nagyobb bátorság löketett adott neki. Még amúgy is, ki tudna ellen állni egy aranyos Shuzhinak, aki nagy könnyes,szemekkel néz rá, mintha csak arra barna mikor fogja letámadni?
-Changcheng...-suttogta Shuzhi, s szinte öntudatlanul hajolt előrébb a másik ajkaihoz. Sajnos teljesen nem érte el, épphogy csak annyira, hogy érezze parfümének illatát, és ahogy a levegőt veszi, majd fújja ki. A szíve őrülten dobogott mellkasában...
-Shuzhi.- amióta személyisége kifordult, most először beszélt ilyen gyengéd hanggal. Lassan, még közelebb hajolt, óvatosan kóstolta a puha ajkakat. Hamarosan mindketten felbátorodtak, Shuzhi kezei Guo nyakában termettek, míg Changcheng kezei a másik derekán, még jobban egymáshoz nyomták testüket. Mindkettőjüknek melege volt, bódultak a csóktól, izgatottak a testük összepasszírozása miatt. Mindketten akarták, de lesz még esélyük folytatni, jelenleg az utcán voltak, arról nem is beszélve, hogy munka. De Guo Changcheng gondoskodott arról, hogy a mai napon az ő Shuzhija nem sírjon.
Az ügy sikeresen folytatódik, mint mindig. Chu Shuzhi a karjánál fogva tartja Zhu Haot, míg Changcheng elől megy.
-Halló, Zhao főnök? Én vagyok az. -a vonal másik végén Zhao főnök lehunyta szemeit. Jelen helyzetben bármi más jobban el tudott volna viselni amíg nem Lao Chu az. De az istenek mást terveztek számára. Pontosabban; szenvedést.- Én és Changcheng úton vagyunk vissza. Van valami amit szégyellek be vallani...-Guo Changcheng gyilkos pillantással állt meg, s nézett hátra Shuzhira. Ki kapta kezéből a telefont, majd határozottan bele szólt.
-Hé, Zhao Yunlan!-a férfi össze húzta szemeit, a telefont pedig el kellett tartani fülétől, és csak reménykedett benne, hogy nem süketül meg.-Elkaptam azt a nyomorult Zhu Haot!
-Oké értem.-Chancheng megforgatta szemeit mikor kinyomta a hívást, a telefont pedig vissza dobta tulajdonosának. Chu Shuzhi büszkén mosolygott.
-Annyira férfias.-mondta, ma már századjára aminek az elkapott férfi is tanúja lehetett. Már csak abban reménykedett, hogy többet nem fogja hallani.
Sziasztok^^ mivel mostanában sok Guardian ff olvasok és nézek a sorozatot természetesen ebből fog érkezni egy kettő xd azt nem tudom mikor lesz a fő párosról (Shen Wei x Zhao Yunlan) de egyszer olyan is lesz mikor megunon vagy nem tudok itt írni a ChuGuo párosról :D nem tudom ti mennyire shippelitek és kicsit bűntudatom van, mert a többség csak vagy nagyon jó barátoknak látja őket, vagy testvéreknek, és kevés azok száma akik meg össze vissza shippelik őket xD minden esetre én az utóbbiba tartozok, szóval bocsánat
(Az eddig be ígért one-shotok pedig készülnek, csak kicsit lassan)
Ha esetleg van egy danmei páros akikről szívesen olvasnál ne habozz írni^^
Guardian fanok, jelentkezzetek :D
ESTÁS LEYENDO
Danmei novellák
FanficAhogy a címben is látni, ebben a könyvben különböző danmei művekből olvashattok novellákat.
