Danmei novellák

Az egyetlen (BingJiu)

Shen Qingqiu még sosem érezte magát ilyen bágyadtnak, gyengének. A feje hasogatott, a végtagjait pedig ólomsúlyúnak érezte, arról nem is beszélve, hogy a torka száradt volt, a levegőt pedig nehezen vette. 

-Shizun, végre felébredtél.-jött egy hang mellőle, aki rögtön oda rohant hozzá, s fel ültette. Egy kicsit megtartotta testé amíg a párnát elhelyezte hátánál, hogy majd az ágy háttámlájának dőlve elég kényelmes legyen a számára. Shen Qingqiu ösztönösen remegni kezdett a démon érintése alatt, amit minden erővel igyekezett elnyomni. De nem eléggé, Luo Binghe így is tisztán érezte a remegő testét. Már elvigyorodott volna, de elnyomta. Kedvesen mosolygott shizunjára és segítő készen állt.-Minden rendben shizun? Esetleg szomjas vagy éhes?-Shen Qingqiu eleinte nem mondott semmit, csak kételkedve nézte, mintha arra számítana mikor fogja leszúrni, vagy kitépni a nyelvét. Nagyot nyelt az intenzív nézés alól, így inkább lehajtotta fejét, hogy ne keljen szembe néznie vele. 

-Szo-szomjas... V-vagyok...-szólalt meg kissé rekedtes hanggal. Luo Binghe megsimogatta a fejét.

-Ez a tanítvány azonnal hoz valamit shizunnak.-mondta ragyogva, majd azonnal el is tűnt. Shen Qingqiu addig kihasználva a helyzetet körbe nézett a szobában.  A szoba fala világos zöld, az ágya mellett egy kis éjjeli szekrény volt, azon pedig egy füzet és toll, nem messze pedig egy íróasztal. -Visszajöttem, shizun.-nyílt ki a szoba ajtaja ami az ággyal szemben található. -Hoztam egy kis teát, shizunnak.

-Köszönöm...-motyogta továbbra is lehajtott fejjel miközben elvette tőle a teás csészét. Luo Binghe csak mosolygott rá, le ült az ágy szélére. Shen Qingqiu miután megitta a csésze tartalmát már éppen fel állt volna, hogy letegye az asztalra, de Binghe gyorsabb volt, elvette tőle, hogy eltegye. 

-Shizun, jól vagy? Emlékszel valamire?-Shen Qingqiu a kérdés hallatán egy kicsit összehúzta magát. Nem értette a kérdést, de jobban bele gondolva alig-alig jutott eszébe bizonyos dolgok... Az első a Cang Qion hegység volt. Azóta nem járt ott, hogy eljött onnan... Bár arra már nem emlékszik miért jött el onnan. Akárhogy erőlködött, nem talált rá válasz.-Látom kérdéseid vannak, shizun.

-Hn...

-Válaszolok mindenre.-mosolygott rá, s figyelmesen hallgatott. 

-Mi a helyzet a Cang Qiong hegységgel?-Luo Binghet meglepte a kérdést. Nem várta, hogy shizunja első kérdése ez lesz. 

-Nos, természetesen minden rendben van. Persze volt egy-két kritikus időszak Liu Qingge jóvoltából aki nem volt rest ellen állni hatalmamnak.-válaszolt, végére pedig elkuncogta magát.

-Miért vagyok itt?

-Shizun még erre sem emlékszik?-tette fel a költői kérdést. Szórakozottan sóhajtott egyet, arcával közelebb ment hozzá. Shen Qingqiu nagyot nyelt a hirtelen közelségre.-Természetesen azért mert shizun elfogadta ennek a tanítványának az ajánlatát?-Shen Qingqiu érezte, hogy nem kéne megkérdeznie az ajánlat részelteire, azonban nem tudta megállni, hajtotta a kíváncsiság. 

-Milyen ajánlat?-kérdezte remegve, kicsit hátrébb húzódva. Luo Binghe mosolya még szélesebb lett, kezével hátra tűrte egy kósza hajtincsét füle mögé. Mosolyából ítélve úgy tűnik, mint aki alig várta, hogy megkérdezze. 

-Ez a tanítvány már nagyon régóta érzéseket táplál shizun iránt. Ezért arra gondolt, hogy jöjjön vele shizun, cserébe pedig megkíméli Qi-ge életét.-Shen Qingqiu szeme elkerekedett, a teste megdermedt miközben élesen beszívta a levegőt. 

-Ho-honnan szedted ezt a nevet...?-Luo Binghe fejét ingatta.

-Természetesen mindent tudok amit tudni kell shizunról. -shizun nehezen vette a levegőt, beharapta alsó ajkát, s lehajtotta a fejét. Már régóta nem hallotta ezt a nevet, és nem is ejtette ki száján, annak ellenére, hogy hányszor kérte az illető. Minden alkalommal visszautasította.-Szóval, shizun elfogadta az ajánlatom, Yue Qingyuan él, és egy boldog házasságban él ezzel a tanítvánnyal.-Shen Qingqiu immár megszólalni se tudott a sokktól. Csak pár perc múlva tért magához, s  nézett fel Luo Binghe szemébe.