scared to live again

eighth chapter

Lando első nagydíja a 2021-es szezonban és én azon kaptam magam, hogy miután az összes szabadedzést és az időmérőt megnéztem, vasárnap délután minden elfoglaltságomat félredobva a tévé előtt ültem és vártam, hogy kialudjanak a lámpák Bahreinben és elinduljon a verseny.

Az első hetem újra az egyetemen irtózatosan kifárasztott. Elszoktam a koránkeléstől, az emberek sokaságától és attól, hogy nem egy nyugodt környezetben töltöm a mindennapjaimat. Ezeknek ellenére mégsem fájt annyira a szívem, hogy nem voltam egész álló Wokingban, hiszen Lando nem fogja tudni mostantól minden szabad percét velem tölteni, Hazel pedig már nagyon hiányolja az együtt eltöltött időnket, úgyhogy Lando távollétében is lesz mit csinálnom.

Anyáék elfogadták, hogy huzamosabb időre tervezek ebben a szép kisvárosban és ugyan elég nehezen, de belementek, hogy egyedül lakjak, ha elkezdek munka után nézelődni, hogy, amikor vége lesz ennek a szemeszternek az egyetemen, akkor már egyből el tudjak kezdeni dolgozni. Természetesen belementem, mert ebből nekem is csak előnyöm származott.

Még javában ment a Forma-1 felvezetőműsora, amikor megcsörrent a telefonom az ölemben. Hazel neve szerepelt a készüléken.

- Szia drága. Mi újság?- kérdeztem mosolyogva.

- Mit csinálsz most? Elmehetnénk enni valamit.

- Forma-1-et nézek.

- Istenem, hogy tudod azt a szart nézni?- csattant fel legjobb barátnőm, mire én kuncogni kezdtem.

- Ezt már megbeszéltük, a véleményem azóta sem változott, úgyhogy most egy atombombával se nagyon fogsz tudni felszedni a kanapémról.

- Ah, Istenem, komolyan nem hiszlek el!- nevetett fel hitetlenkedve Haze, mire én nevetni kezdtem.- Beszélünk majd, oké? És holnap bepótoljuk az evést egyetem után.

- Jó.- mondta tettetett durcázással Hazel és bontotta a vonalat. Továbbra is nevetve megráztam a fejem és a televízióra tapasztottam a tekintetem.

Jobban dobogott a szívem, mint bármikor, amikor nagyival néztem a versenyt és majdnem felrobbantan az izgulástól, mikor megpillantottam Lando autóját a hetedik rajtrácson. Mielőtt elindult a verseny gyorsan behajítottam a mikroba egy csomag popcornt és készítettem magamnak egy nagy bögre teát, mert brit időjárás ismét nem meghazudtolva magát, elég hidegre váltott.

- Kihunytak a lámpák és elindulunk!- kiáltotta a kommentátor, nekem pedig a torkomban dobogott a szívem. A rajtkor nem történt egy baleset sem, Mazepin viszont már a harmadik kanyarban a falba sodródott, így 19 versenyző folytatta a futamot.

Végig a verseny alatt a kezemet tördeltem és idétlenül tömtem a számba a popcornt, hogy valahogy eltereljem a folyamatos izgulásról a figyelmem.

Lando nagyon ügyes volt és végül negyedikként hajtott át a célvonalon. Nem akartam egyből írni neki, mert sok dolga van még biztosan, de a futam vége után pár órával dobtam neki egy rövid üzenetet.

Reyna

néztelek. ügyes voltál nagyon. <3

Ezután készültem még egy kicsit a holnapi egyetemi óráimra, összedobtam magamnak egy gyors és könnyű vacsorát, majd videochatet indítottam Hazellel.

- Mondd gyorsan!- a kamerája sötét volt, az arca vonalát épphogy ki tudtam venni.

- Ja, semmi, csak gondoltam megkérdezem, hogy mizu veled. Tökre bűntudatom volt, hogy Forma-1-et néztem, ahelyett, hogy találkoztunk volna.