Csontokig / Noah Schnapp FF

10

TW: ANOREXIA

Reggel Noah már 13:00 körül hazament. Miután elment rendet raktam a szobámba és a fürdőmbe. Majd kaptam egy üzenetet. Millietől.

mills: Szia y/n. Noahval volt egy vitám és tisztázni szeretném vele a dolgokat de nem válaszol az üzeneteimre és a hívásaimra se. Tudom, hogy veled nagyon jóba van és, hogy nagyon szeret téged szóval ha neked ez nem gond arra kérnélek meg, hogy beszélhetnél vele az én érdekemben.

y/n/n: Szia Millie. Persze, később szerintem találkozok vele és akkor beszélek majd. Valamit mondjak neki amit akarod, hogy tudjon?

mills: Hogy nagyon sajnálom és, hogy beszéljünk erről. Amit csak neked mondok, és te ne mond neki az, az, hogy vigyázz mert nagyon könnyen meglehet sérteni. Én is beleestem ebbe pedig tudtam. :/

y/n/n: Okés:) Majd írok, hogy, hogy ment estefelé.

mills: Köszönöm!!! <333

Írtam Noahnak, hogy később átjöhetek-e, amire igennel válaszolt. Majd előtte még átmentem Lilyhez akivel Maxiet vittük sétálni.

"És mit fogsz mondani neki?"

"Hogy Millie nagyon sajnálja. De azért félek. A vita tárgyát sem tudom, és csak így beleszólni... Egyáltalán csinálhatok ilyet? Nekem Noah azt mondta, hogy jóba vannak. Nem biztos, hogy örülne ha beleásnám magam ebbe."

"Jó lesz ez. Végülis nem a te ötleted volt."

Fél óra múlva kb visszaindultunk, én a sarkon Noahékhoz mentem.

Az ajtón Mrs. Schnapp engedett be.

"Szia." Nyitottam be Noahhoz egy kopogás után.

"Szia. Hogy, hogy találkozni akartál? Vagy csak úgy?"

"Hát igazából- na várj. Előszőr annyi, hogy én ebbe nem akarom belefúrni magam, nem akarok beleszólni vagy ilyesmi, de-"

"Jól kezdődik. Millie az ugye?"

"Talán." Noah csak sóhajtott egyet. "Nagyon sajnálja és csak beszélni akar veled."

"Mondja most. Akkor még nem így állt hozzá."

"Mi volt a vita tárgya? Annyira csak nem durva."

"Az mindegy."

"Legalább válaszolj neki az üzeneteire. Amikor rám írt, az üzenetből nagyon úgy tűnt, hogy bánja. Adj neki egy esélyt Noah!"

"Nem y/n. Ezt nem érted oké? Ez nem így megy. Megbántott."

"De meg is bánta."

"Nem érdekel y/n. Ebbe ne szólj bele, nem a te dolgod." Mondta már idegesen.

"Nekem még azt mondtad, hogy jóba vagytok és úgy is tűnt, hogy nincs semmi baj. Aztán rám írt. Tudom semmi közöm bla bla bla, de segíteni szeretnék. Neked is jobb lenne nem elveszíteni egy gyerekkori barátot."

"Igazad van y/n! Semmi közöd ehhez, úgyhogy ne szólj bele. Egyedül is megtudjuk oldani a problémáink, ahogy ő is ha akarja-"

"De akarja, csak téged nem érdekelt. Írt is és hívott is nem?"

"De nekem meg idő kell! Szóval most ezzel a témával hagyjuk egymást és majd ha beszélni akarok vele írok neki. Nem kell a segítséged ehhez. Megtudjuk oldani y/n. Ne szólj bele ebbe."

"Bocsánat." Sétáltam ki megsértődve az ajtóján.

"Várj y/n! Bocsánat!" Hallottam miközben mentem végig a folyosón. Nem kellett volna beleszólnom, és Millienek se segítettem.

Hazaértem. A cuccaimat ledobtam és felszaladtam a szobámba. Ennyi volt? Vége mindennek? Mindent tönkre tettem? Kérdeztem meg magamtól. Miért nem lehetek normális? Miért nem lehet normális kapcsolatom az emberekkel, az étellel, vagy az élettel? Kezdtem sírni a gondolataimtól.

Írtam Lilynek is, elmeséltem neki az egész vitánkat. Átjött, lenyugtatott, de amint elment újra sírtam. Tönkre tettem mindent.

A napok csak teltek. Egy nap 2 pirítósnál nem ettem többet és ez mellett túlmozogtam magam. Noahval nem beszéltem azóta. Az elmúlt 3 nap alatt - 3 napja volt a vitánk -, csak sírtam. És nem csak Noah miatt. Minden miatt. Minden rossz kijött rajtam. Éhes voltam, dagadt voltam, szar az életem is és most elvesztettem egy barátot. A legjobb barátom.

a/n <3

Milyen drámákat írok itt kéremszépen