AHOGY MEG VAN ÍRVA... - FÉLVÉREK IV.

Part 13

Robert egy darabig ráérősen sétálgatva tartott az erdős rész felé. Sűrűn pillantott oldalra, az itt-ott ácsorgó biztonsági emberek felé, de azok úgy tűnt, ügyet sem vetettek rá. A pár hét alatt, amióta itt volt, teljesen természetessé vált a személyzet számára, hogy ő is ide tartozott, és minden további nélkül szabadon járkálhatott, akárcsak Dorothy, Talan és a fiatal nő, aki vele együtt utazott a gépen. Annak ellenére, hogy Adelevel sem beszélt igazán még, Dorothy volt az egyedüli, aki érezhetően távolságtartó volt vele. Adele ugyan próbálta őt feltünés nélkül méregetni, de Robert folyamatosan magán érezte a nő tekintetét. Talan hiába nyugtatta meg már első napon, hogy ne törődjön a karakán nő viselkedésével, ő ilyen. Robert megmagyarázhatatlanul, de intenzíven érezte Adele vegyes és kavargó érzéseit vele kapcsolatban.

Mikor már elérte a birtokhoz tartozó erdő szélét, megnyújtotta lépteit. Ösztönösen nyúlt újra és újra a zsebéhez, amiben a lopott szike lapult. Folyamatosan ellenőrizte a meglétét. Végre eléggé sűrű és bozótos helyet talált, ahol lekuporodott az egyik fa tövébe. Az izgatottságtól - ami attól uralkodott el rajta, amire készült -, felgyorsult a légzése. Egy darabig próbálta rendezni, de elég csekély sikerrel. Ahogy ujjai megérintették a nyakában hordott gombot, az izgatottsága csak fokozódott. Eszébe jutott Ginger, maga előtt látta a fiatal lány gyönyörű kávébarna szemeit és még az illatát is érezte, amitől bizsergető érzés futott át a gerincén.

Előkotorta a zsebéből a szikét, s miközben elszántan szemzett az éles orvosi ezközzel, azon zakatolt az agya, testének melyik részére helyezze a bőre alá, féltett kincsét.

Ittléte alatt hallotta, hogy tetoválást hiába csináltatna, pár napon belül teljesen felszívódna, úgymond begyógyulna mint egy seb. Mert ő állítólag ilyen. Ezt ugyan nem tapasztalta, amikor Alisha ápolta őt a medvetámadás után, bár az is igaz volt, hogy azóta történt vele pár egyértelműen hétköznapinak nem éppen mondható dolog.

Seb lesz ez is, de ha be gyógyul, a gombbal együtt fog. Majd körbeveszik a szöveteim, s ha úgy hozza a jövő, hogy valamikor sikerül alakot váltanom, akkor sem fogom soha elhagyni, mert bennem lesz! Hozzám fog tartozni – zakatoltak a fejében a gondolatok.

Jószándékú új barátainak direkt nem tett említést a kamasz korában történt sámán-rituáléról, amivel megkötötték a fajtája felszínre törő képességeit. Ő észrevétlen akart maradni, soha nem is szeretett középpontba kerülni. Nagyon is jól el volt a maga kis kívülálló életében.

A szívem felett! Ott jó helyen lesz! – döntötte el, majd kapkodva tette szabaddá felsőtestén a bőrét, s minden félelmet nélkülözve metszett bele a saját húsába. Nem érdekelte a kiserkent vér sem. Jelen pillanatban csak a beavatkozás eredményesége volt fontos számára, az eszébe sem jutott, hogy a ruháján lévő vérre, milyen magyarázatot találjon majd. Pedig a vörös testfolyadék egyre nagyobb területen színezte át az ingjét.

Miután végre bőre alá ügyeskedte a féltett kincset véres tenyerét féltőn szorította rá. Várta a gyors gyógyulást, miközben kellemes remegés járta át minden sejtjét, ahogy visszagondolt a Gingerrel átélt pillanatokra. A fiatal lány ugyanis olyan érzéseket váltott ki belőle, amiket eddig soha senki. Fiatal férfikorban volt, naná hogy megakadt már eddig is a szeme csinos nőkön. Phyllist is egy etalonnak tartotta, de Ginger egészen más volt. Nem igazán tudta szavakba önteni, de nem is akarta. Hiszen nem állt szándékában senkinek beszélni róla. Ez az érzés az övé volt és ha csak a lányra gondolt, elmerült és fürdőzött benne.

Tenyerét épp csak megbillentve alákukucskált, hogy megnézze hol tart a seb összezáródása, majd ahogy újra felpillantott, homloka ráncba szaladt.