AHOGY MEG VAN ÍRVA... - FÉLVÉREK IV.

Part 10

Juan elmerengve nézte apja erdészházát, ahogy a gép lassan leereszkedett a tisztásra. Már ezerféleképpen lejátszotta a fejében, hogyan közli apjával a hírt, most mégis elszorult a torka. Eszébe jutott, ahogy anyja a meghatódottság könnyeivel borult a nyakába. Nem is tudta igazán mikor izgult jobban. A vének tanácsa előtt, vagy most, hogy úgy álljon apja elé, mint klánvezér.

Jali, ahogy meghallotta a gépet, őt is átjárta az izgatottság. Ő tudta, hogy Juan és Judah miért mennek Wyomingre, de ígéretet tett Judahnak, hogy hallgat róla. Most viszont már nagyon nehezen tudott uralkodni az érzésein. Hagyta kezéből az asztalra esni a zöldséget, a kést, és hátrahagyva a főzést, rohant ki az érkezők elé.

Max a galériáról csak a fejét csóválta, ahogy lánya után nézve már csak a nyitva hagyott ajtót látta.

– Jajj, de szerelmes valaki – morogta halvány mosollyal a fejét ingatva az egykori testőr, majd nekiindult a lépcsőn le a vendégeit fogadni. Még óvatosan szedte a lépcsőfokokat, de támasztéknak már elég volt egy bot.

Jali valósággal ugrott párja nyakába. Judahnak nem is kellett semmit mondania az őrzőnek. A visszafogott boldog mosoly mindennél többet elárult a fiatal nőnek.

– Istenem, Judah! Annyira örülök! Sikerült?! Ugye? Sikerült!

– Igen – mondta Jali nyakába fúrva az arcát a leköszönő vezér. – Tervezgethetjük a közös otthont itt Clear Creek-en.

– Ezek mik? – Jali úgy kukucskált a táskákba, mint egy kislány, aki a neki hozott ajándékokat keresgéli.

– Könyvek.

– Könyvek?

– Jajj te lány! – kiáltott a küszöbön ácsorogva Maximus. – Hagyd már őket bentebb jönni!

Judah és Juan szemében egyaránt büszke csillogás volt, ahogy tekintetük találkozott, s megindultak a ház felé.

– Mi ez a rengeteg holmi, vezérem? Úgy felpakoltál, mint aki költözik – viccelődött Max, majd vigyora zavart mosolyba szelídült, ahogy hol fiára, hol Judahra nézett.

– Mert azt teszem – biccentett Judah.

– Miről maradtam le? – ráncolta a homlokát McGinty.

– Még semmiről! – Judah vállon veregette egykori testőrét. – A beiktatási ünnepség a jövő héten lesz.

– Beiktatási ünnepség? – Max zavart pislogással nézett Judahra.

– Innentől nem én vagyok a vezéred, Max – a farkas alakváltó büszkén terelte magaelé Juant. – Bemutatom a McElhanely klán eddigi legifjabb vezérét!

– Juan?! – Max légzése szabálytalanná vált, ahogy millió érzés öntötte el. Eszébe jutottak Arjun szavai, amikor megesküdött neki, hogy klán vezér lesz a fiából. Akkor, amikor még azt sem tudta, hogy Juan az ő gyermeke. Akkor nem hitt neki, hogy ez valaha is megvalósulhat, nem is értette, hogyan lehetne egyáltalán?! Arjun ígéretét pedig Judah váltotta be.

– Te nem akartál a helyedre kerülni, Max – paskolta meg elérzékenyülve McGinty vállát Judah. – Nekem pedig, semmi keresnivalóm nincs a McElhanely klán élén. Ez a titulus vérszerint is Juant illeti.

Max szavakat keresett, miközben a levegőjét igyekezett rendezni. Aztán hogy senki ne lássa szemében az elérzékenyülés könnyeit, magához ölelte fiát, büszkén megveregette a hátát. Nehezen engedte.

A lakásban folytatták a beszélgetést, miközben Jali mindenkinek kávét öntött. Ginty viszont ragaszkodott, hogy valami ütőssel is koccintsanak az eseményre.