AHOGY MEG VAN ÍRVA... - FÉLVÉREK IV.

Part 3

Semaj komolyan vette Greko gyógyítását attól a pillanattól fogva, hogy megismerte a riadt és kétségbeesett jaguárt. Az első, csupán felületes állapotfelmérés és ismerkedés után a nagymacska alakváltó szinte meggyőződéssel állította, hogy szerinte Greko is alakváltó. Úgy ment el, hogy hamarosan segítséggel fog visszatérni. Így is történt. Nem egyedül érkezett. Egy nő lépdelt kecses könnyedséggel az oldalán, akivel kézen fogva haladtak végig a leszállópályától a hatalmas bejáratig.

Dorothy és Talan a teraszról figyelték az érkezőket.

– Gondoltad volna valamikor, hogy ilyen kapcsolatod lesz azzal akinek megölted a szüleit? – kérdezte elmerengve Dorothy.

Talan borúsan ráncolta a homlokát, a múltja mindig is nyomasztotta őt. Sok volt benne, amit jelenlegi felfogásával már másképp tett volna.

– Míg élek nem felejtem annak a gyereknek a szemét. Tisztelem és csodálom azért, ahogy most viselkedik velem. Nem hiszem, hogy nekem lenne erőm így állni ahhoz, aki legyilkolta a szüleimet a szemem láttára – mondta csendesen Talan, hangjában még mindig őszinte megbánással. – Lehet hogy ő már átértékelte magában, én akkor sem tudom megbocsátani magamnak. Az érzés minduntalan belém mar, hogy egy gyilkos egy mészáros voltam. Pont az ő esetük után nyílt fel a szemem.

– Elmúlt – Dorothy végigsimított az őrző karján. – Félrevezettek, kihasználták az érzelmeidet. De öntudatra ébredtél. Te nagyszerű lélek vagy Talan! Tapasztalnod kellett, hogy bölcsen tudj dönteni.

– Vettél mintát az üvegdarabon lévő vérről? – váltott témát Talan, új feladatára összpontosítva a figyelmét.

– Igen.

– Akkor ha Grekoval elindítjátok a vizsgálatokat, engem is álomba ringathatsz – az őrző halvány mosollyal nézett oldalra Dorothyra.

– Én ezt annyira útálom! – fújta dühös pillantást küldve Talan felé a nő.

– Tudom – biccentett a férfi.

– Azt mondtad a múltkor, hogy nem teszed többet.

– Nem szórakozásból csinálom. Tisztán látásból.

– Ki ez a Robert Dechant és ki ez az Ochoa?

– Pontosan ezt akarom megtudni.

– Mit keressek? Mire vizsgáljam?

– Mindenre!

– Alakváltók?

– Mivel nem érzem rajtuk, de valami mégsem stimmel, szerintem a mi fajtánk.

– Gondolom rokoni szálakra is kíváncsi vagy – vonta föl szemöldökét a doktornő.

Talan sejtelmes mosollyal vágott egy „Nem is tudom" fintort.

– Nem ártana. Bár nem igazán örülnék neki, ha genetikailag valami kötne ehhez az Ochoához – billegtette a fejét az őrző.

– Dechant mikortól lesz a vendégünk?

– Előbb bele akarok nézni Ochoa emlékeibe. Információk kellenek, hogy segíteni tudjak.

– Rendben – bólintott Dorothy. – Akkor köszöntsük Semajékat, aztán vessük bele magunkat a munkába.

Semaj nem kevés büszkeséggel a szemében mutatta be az eléjük érkező vendéglátóinak társát.

– Ő Dr. Sirah Atiyeh! Kutató orvos, genetikus és a társam!

– Dr. Dorothy Corbet vagyok – mutatkozott be kedves mosollyal Dorothy.

– Talan Falgaut.

– Kávé, üdítő, tea? Nagyon fárasztó volt út? – Dorothy, Semaj számára már a ház ismert területe felé invitálta őket.