RosszVér (Perselus Piton ff.)

2. Potter és a vonatút

A Roxfort Expressz zakatolva gördült ki a Kilenc és Háromnegyedik vágányról. Nagy nehézségek árán felkaptam a ládámat, és elindultam keresni egy üres kupét, amit rövidesen találtam is a vonat végén. A ládámat becsúsztattam az ülés alá, majd az ablaknak támaszkodva kifújtam magam. Nos igen, egy hatodéves tanuló ládája elég nehéz.

- Büfé árut tessék! - hangzott fel nem messze a büfés néni éles hangja.                                           

A válltáskámból kivettem az erszényem, és félretoltam a kupé ajtaját, majd kiléptem a folyosóra. A büfékocsi néhány méterre állt meg tőlem, éppen egy barna, rövid hajú, sápadt tanulót szolgált ki az eladó. Átvágtam azt a néhány métert, és lefékeztem a büfékocsi előtt.

- Adhatok valamit, kedvesem? - kérdezte barátságos mosollyal az idős hölgy.

- Kettő tökös derelyét kérnék, köszönöm! - feleltem, de ekkor már a néni mögé bámultam.

Perselus Piton éppen felénk tartott, mikor az egyik kupé mellett haladt el, az ajtaja kivágódott, és James Potter gőgösen vigyorgó képe jelent meg. Gyorsan kifizettem a két sarló, 3 knútót, majd rohanvást megindultam az éppen jelenetet rendező James felé.

- Mivan, Pipogyusz? Talán elvitte egy bájital azt a csúf nyelvedet? Fáj, hogy Lily nem téged választott? - kérdezte James nevetve Perselust.

- James Potter! Azonnal fejezd be! - rivalltam rá, és Perselus elé álltam, közvetlen Jamessel szemben - vagy folytathatod is, ha akarsz magadnak egy szép kis monoklit. - mosolyodtam el gúnyosan.

- Mivan, Pipogyusz, megjött a csajod? - kérdezte nevetve, majd pálcájával felém bökött - Komolyan egy csajnak kell megvédeni téged?

- Állj félre! - sziszegte Perselus halkan, hogy csak én halljam.

- Ugyan, James. Mit akarsz azzal a fadarabbal? Tudod te is, hogy épp csak megemeled a botodat, máris fejjel lefelé lógsz kint, a vonat mellett. Én a helyedben nem szórakoznék tovább Perselussal, vagy megkeserülöd! - sziszegtem dühösen, majd Perselus karját megragava húzni kezdtem a kupém felé.

- Stupor! - kiáltotta James, de nem elég gyorsan. Az átok úgy pattant vissza felé, hogy ideje sem volt kiugrani előle, nagyot csattanva terült el a padlón. Sirius Black ijedten rohant oda hozzá.

- Megmondtam. - vetettem még oda foghegyről, majd Perselus karját szorongatva beléptem a kupéba, gondosan bezárva magunk mögött az ajtót.

- Nem kellett volna segítened! - veti oda nekem Piton, de szemében öröm csillog.

- Jaj, fogd már be. Hiányoztál! - öleltem át, amit kis szünet után viszonzott is. Hosszú percekig csak egymást átkarolva álltunk, végül kibontakoztam ölelő karjai közül, és lehuppantam az ablak mellé, Perselus pedig velem szemben ült le.

- Hogy telt a nyár, Xhenia? - pillant rám, majd ismét kinéz az ablakon.

A nyarat ismét apámmal töltöttem, aki mint minden évben, idén is megtanított rengeteg mindenre. Például hogyan uralkodjak az erőmön, vagy éppen hogy kell eltüntetni egy holtestet pusztán egy pálcaintéssel. Apa nem a szavak embere, sokkal inkább a tetteké. Mikor nem engedelmeskedtem neki, kényszerített, vagy éppen kínzott. Tudtam, hogy idén nyáron Perselus felkereste őt, és szolgálatába állt. Nem kellett ehhez megmutatnia a jegyet, éreztem, hogy ott van a bőrén, csak úgy, mint az enyémen.

- Csodás volt, és a tiéd? - mosolyogtam rá.

Mikor rám emelte fekete íriszeit  a gyomrom bukfencet hányt, több millió pillangó verdesett fel újra. Sápadt arca nyúzott volt a kevés alvástól, szemei alatt halvány lila foltok éktelenkedtek. Fekete, vállig érő haja fényesen simult arcához. Fekete inget, rajta fekete garbót, hozzá illő fekete nadrágot és fekete cipőt viselt. Jobb kezével beletúrt selymes hajába, és rám mosolygott.

- Csak a szokásos. - vont vállat, és kissé bántott, hogy nem mondta el, hogy beszervezték apám halálfalói közé. Hiába viseltem a jegyet, a gyűléseken nem vehettem részt, és a személyazonosságomat is titokban kellett tartanom.

Ezért is viseltem édesanyám nevét.  Furán vette volna ki magát, ha még egy Denem kölyök tűnik fel a felszínen, az az igazgatónak is feltűnt volna. Dumbledore Professzor a maga módján zseniális elme, ámbár kissé tébolyult is, mert azt hiszi van esélye Voldemort Nagyúr ellen.

Perselus elővett a ládájából egy bájitalos könyvet, és elnyelték őt a sorok. Kis ideig néztem, ahogy olvas, mikor felkapta a fejét, és egyenesen a szemembe nézett, pír szökött orcáimra.

- Mi az? - kérdezte kissé ingerülten, de válaszom meg se várva újra elmélyed a bájitalok világában.

Sóhajtva elővettem az SVK könyvemet, pedig tudom mi áll benne, elolvastam már, de azért fel lapozom és a Roxmortsig fel sem nézek belőle.

Mikor begördülünk az állomásra már talárban állunk, készen leszállni.

- Mehetünk? - nyújtom kezem Perselusnak, de csak meredten bámulja tenyeremet, amit inkább visszaejtek magam mellé - menjünk.

Az állomásra kilépve megláttam Hagridot, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola kulcs- és háztájőrzőjét, amint az elsősöket gyűjti maga köré. Mi csak elhaladunk mellettük, az állomástól nagyjából 100-120 méterre várnak ránk a fiákerek. Épp időben érünk oda, az utolsó fiáker mi ránk vár. Bent csak egy szőke, barna szemű, nyurga hugrabugos fiú üldögélt. Jöttünkre összerezzent, és csak hebegett valami köszönésfélét.

A nagyterem nyüzsgő tömeggé alakult, a diákok egymás szavába vágva mesélték a nyári élményeiket. Perselus mellettem ült, amikor egy kis macskabagoly hullajtott az ölembe egy levelet. Érdeklődve meg fordítottam, és feltörtem a piros pecsétet.

Miss Xhenia Nox!

Holnap ebéd után az irodámban várom egy teára.

Dumbledore prof.

- Remek. - húzom el a szám, és az igazgatóra nézek, aki minő meglepetés engem vizslat átható tekintetével. Ugyan elmémbe nem tud belépni, mégis úgy érzem átlát rajtam.

- Mi az, ki írt? - vonja fel szemöldökét Perselus, majd újabb adag húst és krumplit lapátol szájába.

- Dumbledore. Holnap ebéd után mégsem tudok veled lenni. - nézek rá bűnbánóan, majd iszom egy korty mentateát.

A vacsora végeztével éppen az előcsarnokban igyekszünk a pincelejáróhoz, mikor McGalagony professzor utánunk kiáltott.

- Mr. Piton, Ms. Nox! Egy percre, ha kérhetem! - cseng éles hangja, majd megáll velünk szemben Potterral az oldalán.

- McGalagony professzor! - köszönünk egyszerre Perselussal.

- Vonaton varázslás? Mégis hogy képzelik? Ez két nap büntetőmunka! - csattan fel, szeme az idegtől ráng.

- Potter kezdte. - mutatok a mögötte kárörvendően vigyorgó Potter felé - Ő kötött bele Perselusba, és ő szórta ki a kábító átkot is, csak azzal nem számolt, hogy ez esetleg visszafelé is elsülhet. - vonom meg a vállam.

- Ne szemtelenkedjen, Nox! - pillant rám, majd Potterhez fordul, akinek lelohad a mosolya - A büntető munka magára is vonatkozik! Hamarosan baglyot küldök a büntetőmunkáról és annak letöltési napjairól!

- Hazudik, tanárnő! - kezd el hebegni a szemüveges.

- Nem nyitok vitát! Nox, Potter, Piton, ha megbocsátanak. - azzal ott is hagyott minket.

- Na mi az, Potter? Nem tudod a tetteidért vállalni a felelősséget? - nevetek fel.

- Fogd be! - sziszegi, és elhúz a lépcsők felé.

- Remek! Ez a tuskó miatt szívhatunk Fricsnél. - húzza el ajkait Perselus.

- Menjünk a klubhelyiségbe! - vonom meg a vállam és a pincelejáróhoz sétálunk.