RosszVér (Perselus Piton ff.)

4. Élő-halál esszenciája

Perselust a könyvtárban, az eldugott sarkunkban találtam. Jöttömre elmosolyodott, és becsukta a könyvet.

- Szia, hogy ment? - utalt a kis kiruccanásomra az igazgatónál.

- Jól, csak kérdezett egy két dolgot a vonaton történtekről. - néztem ki az asztal melletti ablakon, hogy leplezzem, nem voltam teljesen őszinte.

- Értem. - húzta kissé össze szemeit, amiből arra következtettem észrevette a kis cselt, de nem hozta fel többet, csak az órájára pillantott. - Ideje menni. Bájitaltan lesz. - állt fel, a könyvet a talárja zsebébe süllyesztette.

- Perselus, holnap a Roxmortsi napon én állom az ebédet, szeretnék megbeszélni veled valami fontosat. - mosolyogtam rá, ahogy a lépcsőket jártuk a pincéig. 

- Legyen akkor úgy. - kissé sértett volt a hangja.

- Holnap mindent elmondok, ahol más nem hallhatja meg azt! - szorítom meg a kezét, jelezve a téma valóban nem ide való.

Időközben elértük a Bájitaltan termet, ahol a Griffendélesekkel vártuk Lumpsluck professzort.

***

- A mai órán elkészítjük az Élő-halál esszenciáját. Tudja valaki milyen Bájital is ez? - sétál végig a padsorok előtt Lumpsluck professzor. Perselus és az én kezem szinte egyszerre röppent a magasba.

- Igen, Mr. Piton. - biccentett.

- Az Élő-Halál esszencia egy roppant erős altató főzet, - olyan mély álmot idéz elő, amely könnyedén összetéveszthető a halállal.

- Pontosan! 10 pont a Mardekárnak! - mosolygott a professzor - Aki képes az óra végéig elkészíteni a főzetet, az elnyeri ezt a fiolát. - emelt magasra egy aprócska fiolát, melyben aranyló folyadék úszott. Felix Felicis.
- Tudja valaki, hogy mi ez?

Kezem a magasba emeltem, Perselus úgyszintén.

- Miss Nox. - mosolygott rám biztatóan.

- A palackba zárt szerencse, avagy a Felix Felicis.

- Nagyszerű! 10 pont a Mardekárnak! Eddigi pályafutásom alatt még senkinek sem sikerült elnyernie e főzetet. Sok sikert!
A receptet a tankönyv 10. oldalán találják.

Mikor a recepthez lapoztam kiszúrtam, hogy Perselus kacskaringós, gyöngybetűivel az első, üres oldalra írja; Ez a könyv a Félvér Herceg tulajdona!

***

- Ne vágd, hanem törd össze! - súgta Perselus, mikor a mákonybabot próbáltam felvágni.

- De a könyvben nem ez van! - pillantottam rá, de azért megfogadtam a tanácsát, miközben ő a könyvbe firkantott valamit.

Kettőt balra kevertem, majd utolsó simításként hozzáadtam a mákonybab levét.
Végül az óra vége előtt pár perccel elkészült a főzetem. Perselus is velem egy időben lett kész, a többiek a teremben pedig szerencsétlenkedtek továbbra is.

- Rendben, - tapsolt kettőt a professzor - kinek sikerült?

- Nekem és Perselusnak. - szóltam.

- Lássuk csak. - sétált oda hozzánk Lumpsluck, majd egy-egy levelet ejtett a főzetekbe - Valóban, hibátlan mindkét főzet! - derült fel az arca - akkor viszont ebből - lóbálta meg a szerencselét - kell még egy adag.

Amíg a raktárhoz sétált én boldog mosollyal fordultam Perselushoz.

- Sikerült! - szorítottam meg a kezét.

- Sikerült! - ismételte el, és enyhe mosoly játszott ajkain.

- Csak ne bízd el magad, Piton! - jött a gúnyos hang a hátsó sorból.

- Fogd be a szád, Potter! - villant rá Perselus szeme.

- Mert mi lesz, ha nem? - pattant fel a Griffendéles, de Lily a karjára tette a kezét.

- Gyere ide és meglátod! - fordultam felé én is.

Ekkor Lumpsluck sietett vissza a terembe, így a szemüveges nem tudott reagálni.

- Gyertek ide! - szólt, mire Perselussal kisétáltunk a tanári asztal elé, és a többiek felé fordultunk. - Használjátok szerencsével! - mosolygott a bájitalmester, és átnyújtotta a fiolákat.

- Köszönöm! - mondtuk egyszerre, majd egymásra nézve elmosolyodtunk.

Bájitaltan után Számmisztikára siettünk, majd a klubhelyiségben a kanapéra telepedtünk.

- Mit olvasol? - pillantok át Perselus könyvére, amit erre becsukott.

- Semmi érdekeset. - teszi el a könyvet.

- Hát jó. - fordulok vissza a Rúnaismeret házimhoz.

Hétkor elindultunk vacsorázni, de Perselus ismét nem evett szinte semmit, és nekem se nagyon maradt étvágyam az esti látogatásom miatt apámnál. Gombóccal a torkomban toltam arrébb a tányéromat, és felálltam.

- Megyünk? - néztem Perselus üres tányérjára.

- Menjünk. - állt fel, majd a klubhelyiségig meg sem állt.
- Várj itt. - szólt, majd eltűnt.

Tíz perce vártam rá, már azon voltam, hogy elmegyek megkeresni, mikor visszatért.

- Hol voltál? - kérdezem, de csak az ajtó felé biccent, így megindultunk kifelé.

Már jó ideje a pince folyosóit jártuk, mikor megállt egy ajtó előtt. Elmormogott néhány bűbájt, mire az ajtó kitárult, és mi bemehettünk.

Egy használaton kívüli tanterem volt, a padok a fal mellé voltak tolva, üres teret hagyva a terem közepén.

- Minek jöttünk ide? - pillantottam rá, miután bezárta az ajtót.

- Ezért. - húzott elő egy üveg bontatlan Lángnyelv whiskyt a talárja mélyéről.

- Pers, ez kedves, de én nem ihatok, és ami téged illet te sem. Különben is hogy hoztad azt be? - kerekedik el a szemem.

- Miért ne ihatnánk? Vagy van dolgod későbbre is? - furcsa él csengett hangjában.

- Tudsz róla, igaz? - fordítottam neki hátat.

- Xhenia, már évek óta tudok róla.