F*ckin teen society{Befejezett}

Day 2/ part 2

#Busz #Nicol & Audrey #2xPam #Könyv #Unalom

Az a legszebb, hogy a buszút során látom a régi házunkat, ahol öten éltünk, boldogan, gondtalanul, de neki el kellett basznia az egészet! Az apámnak félre kellett kefélnie, végül is 14 év vidámság már elég is, nem igaz? Rohadtul nem gondolt bele, mi lesz a gyerekeivel, nem kicsik még ehez? Pedig rohadtul azok voltunk! Mindegy, majd inkább máskor nyafogok, hiszen ez a monológ túl hosszú a mai napra, ráadásul Hétfő van, bakker még ez is! Éppen mikor kifogytam a kedvenc depis számaimból, megérkeztem a végállomáshoz, azaz csak nekem volt az, a busz ment tovább, lényegtelen, szóval leszálltam róla. Kilépve a járműből egyből megcsapott a hideg levegő, dideregve húztam össze magam, a sálam, pedig a szám elé húztam, válltáskám pántján rántottam egyet, és máris kezdődhetett a Hétfő! A suliba lépve egyből a franciatanáromba botlottam bele, na remek, „imádom” azt  a nőt! Annyira idióta, azt hiszi, hogy ha már 6 hónapja tanulunk egy nyelvet, akkor tudunk is belőle valamit!

- Szép jó reggelt!- köszöntött szélesen vigyorogva, a hideg is kirázott attól a nő nemű egyedtől, mindig olyan vidámnak tűnt, és állandóan pörgött, mint egy bedrogozott hörcsög a mókuskerékben.

- Tanárnőnek is!- feleltem annyi örömmel a hangomban, mint amennyi volt benne.

- Milyen életvidám ez a Hétfő!- távozott végre a közelemből hahotázva.

- A fenéket!- morogtam, miközben felbattyogtam a lépcsőn, majd az első emeletre érve az első adandó alkalommal jobbra fordultam, és a második ajtón belépve a termünkben is találtam magam.

- Jó reggelt!- köszöntek páran, a többség, viszont csak a telefonját nyomkodta, vagy csacsogott a falkájával, a remek hétvégéjéről áradozva, én csak aludtam, ettem, kockultam, macskáztam, és apámmal veszekedtem, király volt, tényleg!

- ’Reggelt!- intettem, majd sietősen az utolsó padsorhoz sétáltam, és helyet foglaltam a- négyszemélyes padok- kívülről számított második széken. Az osztályba lévők egyébként mind rohadtul kényelmetlenek voltak, bezzeg a földrajz termiek!

 Abban a pillanatban, amint kényelembe helyezhettem volna magam Nicol és Audrey bevonult az ajtón, amit olyan kecsesen nyitottak ki, mintha valami velencei kastély egyik aranyozott kilincsét érintették volna.  Az előbbit még kedvelem is, az alacsony lány, sötétbarna hajával, és hatalmas világító világoskék szemeivel, és enyhe kávé és vásárlásmániájával aranyos, és kedvesen őrült. Audrey más tészta, szótlan, ne szívesen beszél a suliban, inkább az éjszaka a játéktere. Viszont ha oltásra kerül a sor, akkor abban vérprofi! Szalmaszőke haja a háta közepét súrolja, és ha csak egyetlen szál is enyhe görbületet vesz, akkor vérengzik, mint egy kiéheztetett anyatigris. Most is úgy tipegett be túlságosan barna bőrével, és mélykék szempárjával, mint egy királynő, fekete csipkés felsőben, vörös bőr anyagú nadrágban, és fekete hosszúszárú csizmában. Gyilkolásra kész szemekkel felmérte a terepet, aztán amint meglátott győztes vigyor ült ki arcára, és megindult a padom felé.

- Szia Bonnie, hogy telt a hétvégéd, várj, kitalálom, semmit sem csináltál, csak otthon növesztetted a segged!- mondta érzelemmentes arccal, ezt utáltam benne a legjobban, nem mutatott semmilyen érzelmet, amikor a porba tiporta az emberek önbecsülését.

- Neked is szép jó reggelt!- néztem fel rá, majd előkotortam a táskámban lapuló könyvet, és fellapoztam.

- Ne mondd már, hogy azt a szart olvasod, a velem lefolytatott beszélgetés helyett!- ráncolta sötét szemöldökét.

- De, most izgalmas résznél tartok!- mondtam szemeimet folyamatosan a könyvön tartva.

- Egyébként is, mi ez a béna cím?- kapta ki a kezemből túl gyorsan ahoz, hogy megakadályozzam.