F*ckin teen society{Befejezett}

Day 6

#Nicol #Ryan #Ashton #Lily 

Több mint két hónapja nem írtam, szörnyen sajnálom, de most gyorsan leírom az eddig történtek, és azt, hogyan kerültem a verem legaljára.

Április 27. Hétfő

A mai napom is ugyanolyan fantasztikusan kezdődött, mint minden Hétfő: fárasztóan, idegesítően, és szarul. Ezt az apa által hagyott búcsúüzenet tette még hatásosabbá, főleg azok után, hogy egész hétvégén együtt bőgtünk. Szóval a sárga kis cetlin az állt, hogy muszáj bemennie a kórházba, és ne feledjem, hogy nagyon nagyon szeret, és mindent szörnyen sajnál! Nem bánnám, ha az emberek nem csak egy halálos betegségtől lennének kedvesek! Amilyen bunkón viselkedtem, legalább annyira fájt az egész belül, egy kövér könnycseppet hullattam, majd kaja nélkül indultam el a buszmegállóhoz.

Kedves osztálytársaim megint nem szóltak hozzám, de nem izgatott, volt pár ember, akiért érdemes volt ma bejönnöm, biztos volt...

Éppen azon gondolkodtam, hogy kik ők, amikor is Nicol jelent meg a semmiből, majd kirángatott a mosdóba.

- Mi az?- pislogtam döbbenten, mikor az üres helyiségbe értünk.

- Nem beszélhetek veled? Tudtommal barátok vagyunk!- fonta össze apró karjait maga előtt, nagyon szeretem a lányt, de egykeként nem tud nem megsértődni mindenen. Vajon minden egyke ilyen?

- Figyelsz?- kérdezte türelmetlenül, néha úgy érzem, hogy a "barátságunk" csak abból áll, hogy én meghallgatom, és ennyi, ő nem sok mindent tesz értem, de hisz ez egy tipikus emberi tulajdonság: kihasználni a másikat.

- Persze.

- Szóval el ne mondd senkinek, de...- utálom, ha valamit így kezdenek-...tudod van Blair, na és múlthéten az összes dogát rólam másolta! Én csak egyszer kérdeztem tőle valamit a töri tz-ben, de nem válaszolt, és azon az egy ponton múlott az ötösöm! Hogy lehet ekkora ribanc? Tisztára csak kihasznál!

- Ez durva!- azt hallottam valahol, valakitől, hogy ha magadon nem tudsz segíteni, legalább másokon segíts!

- Ugye? Aztán ma megkérdezte, hogy mi bajom? Szerinted, normális ez?

- Nem mondtad el neki, hogy mi a gond?- kérdeztem vissza.

- Dehogyis, te se mondd el senkinek!- húzta össze a száján a képzeletbeli cipzárt.

- Úgy lesz, lakat a számon!- magyarul csak valakinek kidühöngte magát.

- Köszi, most viszont siessünk, mert becsöngettek!- dobott meg egy halvány mosollyal, szerintem sokkal szebb volt amikor mosolygott, de Nicol inkább megjátszotta a sebzett őzet, divatból volt depressziós, egyszerre utáltam emiatt, és sajnáltam.

A többi óra oly gyorsan elrepült, mintha élveztem volna az iskolát, ami azért nagy szó lenne. Töriből kiosztották a dogákat, azokat amiről Nicol beszélt, én 2 ötöst kaptam rájuk egyet magára a tz-re a másikat meg az esszére a középkori betegségekből, ez depis rész, ezt tudom, meg a törit egyébként is kedvelem! Matekon kaptam egy 4,-t a szerkesztéses dolgozatomra, már elnézést, nem tudtam, hogy kell körzőt hozni! Mondjuk ahhoz képest egész jól megoldottam szabad kézzel, hiába, a rajzos szak!

Aztán elkövettem az aznapi első hibám, Penelope, aki Nicol egyik legjobb barátnője, azt mondta, hogy a sötét hajú lány azt üzeni, beszéljek vele.