F*ckin teen society{Befejezett}

Day 7

#Lucy #AHintakLehetnekSzomoruak #Sam #Anya #Agónia

A verem mélyén part 2  

Május 14. Csütörtök

 A Lily-vel való bezsélgetés segített rájönni rengeteg dologra, de ezeket majd később. Hazavezető utam azzal töltöttem, hogy kifelé bámultam az ablakon, mivel otthon felejtettem a fülesem,  így nem maradt jobb elfoglaltság számomra mint  a táj szemlélése. Az út során megcsodálhattam régi házunkat, kurva jó érzés volt nézni azt, amit egyszer elvesztettem az idióta apám miatt. Régóta húzom az agyatokat ezzel, szóval úgy döntöttem végre elárulom, mi a franc történt. Tehát story time!

*1 évvel ezelőtt 2014. jún. 13.

 Végre elballagtam, végre otthagytam azt a szaros helyet, végre lehetett volna normális kamaszhoz méltó életem! Igaz, hogy a tetves ballagásom is Péntek 13-án volt, de francokat érdekelt! Örömömben otthon háromszor körbefutottam a gyönyörű, hatalmas és általam eléggé kedvelt házban, mind a földszintet, mind az emeletet. Éppen facebook-on lógtam, röhögve a sok "Jaj, de hiányozni fogtok!-brühühühü" poszton, amikor is az az idióta gondolatom támadt, hogy én is felrakok pár képet, amolyan "bye bye bitches" hangulatút, mivel eljöttek a barátaim az a 3 aki tényleg az, és velük olyan atomkirály bulit csaptunk, hogy az hihetetlen volt! Ahoz apum gépe kellett, mivel az én laptopomnak valami baja volt a fényképezőnkkel, és nem lehetett képeket felrakni rá. A lényeg, hogy apa gépéhez mentem, és felraktam a képeket, akkor láttam meg a 3 megnyitott oldalt és 2 e-mail-t, rossz előérzetem támadt, tudtam, hogy nem kéne, nem szabad elolvasnom a levelet, se meglesni apa és a Google kapcsolatát, de a kíváncsiság nagy úr, így a megnyitott oldalakra kattintottam. Először nem értettem, majd minél többet olvastam, annál jobban kezdtem kapizsgálni, de nem akartam hinni a szememnek, és eszemnek, az első oldal a válásról szólt, a második a gyerekek felnevelése egyetlen szülő által, a harmadik pedig  a megcsalásról. Könnyek gyűltek a szemebe, lezártam a tálcára, és félve megnyitottam az e-maileket, az első egy céges e-mail volt a számlákról, és ilyesmikről, gyorsan átfutottam, majd a másodikhoz tértem az egy kész rémálom volt, anyától jött:

"Kedves Thomas!

 Ami megtörtént, az megtörtént, nem szólok bele! A gyerekek sokkal fontosabbak, mint a...nos nőd. Mi lesz a lányainkkal, még olyan kicsik! Éppen ezért akartam ezt addig húzni, ameddig lehet, de már nem bírom tovább, sajnálom, nem megy, képtelen vagyok továbbra is erős maradni, azok után, hogy láttalak vele vacsorázni, csinálnátok csendben nála, egy eldugott helyen, de ne menjetek emberek elé, kettesben! Ez egy kisváros, itt úgy terjednek a hírek, és pletykák ahogyan csak kell! Nem igaz, hogy nincs ennyi eszed! Megértem, ha nem szeretsz, hisz három gyereket megszülni, nem kis meló, és a plusz kilók könnyebben ragadnak rám, mint egy nálam 5 évvel fiatalabb nőre, akinek nincsenek gyerekei, sajnálom, ez a genetika! Viszont, én megígértem, hogy Bonnie ballagásáig kitartok, és döntsd el addigra, hogy elhagyod azt a luvnyát, vagy minket, nem döntöttél, de muszáj leszel! Ha nem csinálsz semmit, akkor mi megyünk el! A te döntésed! Ellenben, ha a vállást választod, akkor az egyik gyerek mindenképp hozzád kerül, és valószínűleg a kora miatt Bonnie lesz az! Várom válaszod!

Szeretettel valaki aki egykor bízott benned!"

Zokogni kezdtem, de a számat befogva, nehogy bárki is meghallja, ép be akartam zárni a levelet, amikor, megláttam, hogy apa már elkezdte írni a választ:

" Kedves Theresa

Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, sokkal jobb sorsot érdemelnél ennél! Viszont szeretem Davina-t, be kell vallanom jobban mint téged, Bonnie-nak pedig jó helyes lesz nálam, ígérem, hogy..."