F*ckin teen society{Befejezett}

Day 4

#Ashton #AzÉnSzerencsém #Ryan #Apu #SzomorúValóság 

Utálom a matekot, ilyen, és ehez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, miközben arra vártunk, hogy az óra végre fél 8-at üssön. 

- Hűha!- vágódott be mellém fújtatva a fiú.

- Jó reggelt Mr. Troth, mi lenne ha csendben élvezhetném tovább a matematika óra előtti perceimet?- kérdeztem diplomatikusan.

- Hahű, neked is! Ennyire utálod a matekot?- mosolyodott el gúnyosan. 2 hét telt el, mióta találkoztunk, de nagyon jóban lettünk, szinte már többet voltam vele, és jobban is éreztem magam a társaságában, mint Pam-ékkel. Már egyáltalán nem úgy tekintettem rá, mint egy "lehetőségre", ő a legjobb fiú barátom, az első eddigi életem során.

-  Természetesen, de a tárgynál már csak a tanárnő rosszabb!- sóhajtottam.

- Jaja, úgy néz ki mint Ursula, csak szemüveges, és amikor csapkod azzal a vonalzóval, mindig...

- Mindig mi fiatalember?- hallottuk Mrs. Hills hangját, na bakker, Ashtont lenyakazzák!

- Olyan pontosan kiméri a szerkesztéseket!- vigyorgott szélesen.

- Akkor most megnézzük, hogy magának hogyan megy, azonnal a táblához!- parancsolt rá, mire a srác lehajtott fejjel kibattyogott a táblához, valahogyan összeszerencsétlenkedett egy 3-ast, aztán elégedett fejjel foglalt helyet.

- Milyen voltam?- villantotta rám hófehér fogsorát.

- Az ellentétem: szerencsés!- bokszoltam bele a vállába.

- Aúcs, kis erőszakos!- vigyorgott idiótán.

- Pfff, puhány!- fontam keresztbe karjaimat, majd kinyitottam a könyvem a tanár által említett oldalon.

- Bonnie Outlaw!

- Tessék?- kaptam fel a fejem, mivel éppen azon voltam, hogy kicsit pihenek a Thálesz tétel helyett.

- Mi a válasz a 156. feladat b kérdésére?- húzta fel a szemöldökét az imádott tanárunk.

- Öhm...

- És nem néz a padtársa felé, mert akkor azonnal egyest kap!- nézett rám szúrósan.

- Hogyan is jutna ilyen eszembe!- ráztam a fejem, majd hátulról meghallottam valaki hangját: "22 m", most vagy viccelnek, vagy ez tényleg jó, mindegy, az egyesnél ez is jobb, így bemondtam a nemrégiben hallott eredményt.

- Helyes!- lepődött meg ő is, és én is- Rendben, akkor a következő...- zavartan fordultam hátra, és értetlenül bámultam a szőke fiúra, aki vigyorogva integetett.

- Ryan, te?!- döbbenten suttogtam, mire csak vállat vont és megdobott egy cetlivel. 

" Beszélhetünk? (kettesben)"

- A heyedben nem tenném!- szólalt meg halkan és hirtelen a mellettem ülő sötét hajú.

- A szívbajt hoztad rám! Egyébként meg miért szólsz bele?

- Bocs, barátok vagyunk, gondoltam megosztom veled a vélemyénem, de azt csinálsz amit karasz!- mintha a hangja kissé sértődött lett volna.

- Igen, csak barátok, ezért ne avatkozz a dolgaimba...- nagyon fura volt valakivel ezen vitatkozni, hiszen majdnem 1 éve azt teszem, ami szerintem helyes.

- Mégegyszer sorry!- forgatta meg szemeit, és onnantól kezdve a számokkal teleírt zöld táblára koncentrált.