F*ckin teen society{Befejezett}

Day 5

#Ashton #Matek #Fenyegetés #Ryan #ElégVolt #Utálom #Sam

Jó idő volt, a Nap gyönyörűen sütött, a fák virágba borultak, a madarak daloltak, az osztálytársaim vidáman csacsogtak, én pedig full feketében, fülesről hallgattam a zenét. Lily Allen- The fear- imádom ezt a zenét, annyira igaz az emberiségre, és az életre. Halkan dúdoltam a számot, majd a hatás kedvéért behunytam a szemeim, isteni érzés volt!

- Bonnie?- kérdezte hangosan Ashton, majd mikor kinyitottam méregzöld szemeim, meglengette előttem a kezét.

- Szia, mi az?- kérdeztem annyi életkedvvel a hangomban, mintha most mentek volna át rajtam egy úthengerrel, majd vissza is tolattak volna.

- Történt veled valami?Jól vagy?- ráncolta a szemöldökét kérdőn.

- Ig...- végül is miért kérdezik meg ezt, úgy sem érdekli őket a válasz, csak figyelmességbő teszik föl, hogy aztán őket kímélve csak annyit nyögj ki: "Minden rendben, nincs semmi!", de ha valóban azt mondod, ami nyomja a szíved, akkor ijedten elmenekülnek- Semmi amin tudnál változtatni!- mondtam egy szörnyen mű mosoly kíséretében.

I don't know what's right, and what's real anymore

- Ezt meg...?- kérdezte értetlenül, de abban a percben kivágódott a terem ajtaja, és imádott matektanárom lépett be rajta...ki az a hülye, aki péntek első órának a matekot választja?!

- Mindenki foglaljon helyet, Bonnie Outlaw pedig kifárad a táblához, és az "életvidám" tekintetén változtat!

- Igenis...- haha szörnyen vicces, ribanc!

- Mondd el nekem mit tudsz a Thálesz tételről!- basszus, az mi is?

- Öhm...úgy értem a Thálesz tétel kimondja azt, hogy...- na egy kis időt nyertem, a balomon Ashton valami kört írt a levegőbe, aztán vízszintesen elfelezte, majd arra a vonalra rajzolt egy háromszöget, most...segíteni akart?

- Várok Outlaw, várok...- mindenkit a vezetéknevén szólított, ha ideges volt.

- Tehát, ha egy háromszög átmérőjének 2 végpontját összekötjük a kör egy pontjával, bármely más pontjával, akkor egy derékszögű háromszöget kapunk.

- Remek, ha magadtól mondtad volna akkor ötöst is kaptál volna, de Ashton Troth segítségével ez egy elégtelen lett, mehetsz is a helyedre!

- De...! Igaz, hogy segített nekem, de csak a levegőbe rajzolta, én fogalmaztam meg a tételt, szerintem egy 2-est legalább megérdemelnék...

- Ez igaz, de szörnyen pofátlan voltál, tehát egy 2-es a feleletedre, és 1 elégtelen órai munkára, megfelel?- vigyorgott csorbacsík fogaival, vörös felkontyolt haja pedig idétlen szétállt, miközben fejét ingatta.

- Igen...- vonultam helyre, remek eddig négyesre álltam matekból, most meg ki tudja...leültem a fiú mellé, közben próbáltam ignorálni az osztálytársaim önelégült tekintetét.

- Ne haragudj, at hittem...- kezdte a magyarázkodást, de nem volt szükségem rá.

- Semmi gond Ashton, csak most maradj csendben...- fejeltem bele a padomba.

- Akkora köcsög volt, hogy egyest adott, még ha egy kis segítséget is kaptál... én minimum 3-ast adtam volna neked!- morogta Pam, sötét haját egyfolytában kisöpörve szeméből.

- Ez van, az élet igazságtalan, de legyetek oly kedvesek és hagyjatok békén!- mondtam mögötte loholó névrokonának, és a kék szemű srácnak.

- Jó, majd francián találkozunk...szia Ashton!- köszöntek el tőle a lányok, mivel a fiúnak a második nyelve német volt, így ezt az órát külön töltöttük.