Tényleg Szeretlek [Jimin FF.]

~5. Rész{Rossz hír}~

Már mindent elrendeztem. Csináltam kaját ki öntöttem néhány tálba csipszet és hűtöttem be inni. Fogalmam sincs mit akarnak csinálni majd a fiuk szoval még a medencét is kitakarítottam s megcsináltam a napozó ágyakat.

Átöltöztem utánna már hallottam is, hogy megérkezzek. Mindkettőt nagy öleléssel fogadttam. Rögtön kiszurták a medencét szoval rögtön levetkőztek és már csobbantak bele. Én nem akartam vizes lenni de próbáld meg ezzel a két hülyével megértettni akik abban a pillanatba már be rántottak magukhoz. Sokat szórakoztunk, játszottunk benne majd kiszáltunk utánna én fehérneműre vetkőzve ültem le napozni ahogy a többiek is. Mikor már elég száraznak éreztem magam bementem át öltözni majd vittem ki nekik inni amit megköszöntek és mindent megitták egyhuzamra. A víz nagyon leszívta energiánkat ezért be mentünk enni majd ők is átöltöztek. Leültünk filmet nézni közbe beszélgettünk.

-Egyébkén Minji hogy bírod ezt az egész Jimines dolgot? - témát váltva kérdezte BangChan.
-Hát egész jól... - mondtam picit halkan nem teljesen meggyőző hangon.
-Mért nem szolsz már be neki mint régen és abba hagyja. Álljki magadért azért ennyire te se voltál köcsög vele. - mérgelődött Felix.
-Igazad van majd meg mondom én a magamét mint régen. - magabisztosan mondtam neki.
-Na ez a beszéd. - ölelt meg majd folytattuk a filmnézést.

Egésznap jól elvoltunk táncoltunk, ettünk, filmeztün, beszélgettünk. Közös megállapodás alapján 8 kor már aludttunk.
Reggel frissen üdén kelltem. Együtt mentünk suliba. Egész jól telt a napom ebéd szünet helyett inkább maradtam és szekrényemet néztem át.

-Mért nem jössz enni? - támaszkodott Jimin mellettem lévő szekrényhez karba tett kézzel de én őt ignoráltam.
-Kérdeztem valamit! - nézett rám picit ideges szemekkel de én tovább ignoráltam.
-Mért nem engedelmeskedsz? - csapta be szekrényem ajtaját majd néztünk egymásra.
-Még is mért kéne? - kérdeztem flegmán.
-Mert ha nem teszed megbüntettlek. - egyre közelebb hajolt hozzám.
-Ohh igen mi a büntim? Megint "elfenekelsz"? Mert ha igen akkor szólok edzettem rá nem fog fájni. - mutattam említett testrészemre s folyamatosan flegmán néztem rá.
Gúnyosan kinevetett majd hírtelen a szekrénynek nyomott kezeimet össze kulcsolta amit egy kezével tartotta fejem fölött.
-Ha nem engedelmeskedsz akkor meg tudja mindenki kedves Minji, hogy anyád egy prosti és hühű de még mekkora. - önelégült mosolyall nézett rám. Én ledöbbenten álltam előtte.
-H-honnan tudod? Még is m-mi... - nem tudtam mit kéne mondanom annyi minden kavargott fejembe.
-Apám haverja rendőr tegnap elmesélte mennyire nehéz volt elkapni anyádat de lám sikerült neki. - kirántottam kezem kezei közül majd elkezdtem kifelé futni.
-Héjj nem mondtam, hogy elmehetsz! - ordította nekem de mit sem törődve vele mentem tovább.

Nem tudtam mit tegyek hova menjek. Haza vagy a rendörségre hátha meg tudok valamit. Muszály meglátogatnom őt nem gondoltam volna, hogy ezért nem láttam napokig. Mint mondtam soha nem volt jó kapcsolatunk de azért csak az anyám ha legalább kicsit is de segítenem kell neki.

Pár óra szenvedés után sikerült anyámmal találkozni mikor a szobájába léptem meglepően nyugodtt volt.
-Hát nem rád vártam de te is megfelesz. - intézte e kedves szavait hozzám.
-Miért kellet ezt tenned? Most, hogy hozzalak ki inenn?
-Egész egyszerű. - mondta nyugodttan mire én csak kérdően nézzem rá. -Az egyik "barátom" kihoz inenn azzal a feltételell, hogy velem lakjon. Elméletileg már ott van szoval menj haza, beszéljétek meg hány napot kapsz a kiköltözésre. - mondta full nyugodtt hangon de én még mindíg nem értettem.
-Ne nézz így mit nem értesz? A faszi nem akarja hogy ott lakj szoval húznod kell onann.
-De ezt nem teheted, hova mehetnék? - kérdeztem kétségbe esetten.
-Nem nagyon érdekel kislányom. Én ennyit akartam veled beszélni majd a többit megbeszéled a barátommal. - nézet oldalra olyan tipikus "végeztem veled menj már" fejjel. Ki futottam onann majd a parkig meg sem álltam. Leültem egy padra, nem bírtam tovább elkezdtem zokogni. Felhúzott térdekkel sírhatam egy darabig mikor megéreztem egy kézt vállamon s annak tulajdonosa mellém ült. Megtöröltem könny áztatta szememet. Lassan néztem vegig a fiun.

-Ki bántott kislány? - nézett rám cukin. Ekkor esett le, basszus ez Jimin. Nagyon megijedtem ezért felakartam volna állni elmenni de csuklómat megrángatva ültetett vissza.
-Engedj el kérlek. - kérleltem nagyon halkan sírásomat vissza folytva.
-Neeem, előbb meg büntetlek amiért csak úgy ott hagytál. - mosolygott rám ördögien.
Nem tehettem mást nem volt választásom tennem kellett amit mond.
-M-mi a büntettésem? - néztem rá félve, remegve mivel nem tudtam mit fog nekem kitalálni.
-Most csak egyenlőre szépen elmondod mi történ az elmult néhány órába. Szórol szóra mindent. - engedtte el csuklóm és figyelt engem. Hát én mindent elmondtam az elejétől a végéig küzködve könnyeimmel. Mindvégig földet néztem majd sztorim végén rá pillantottam.

-Mikor kell elmenned onann? - kérdezte kicsit mérges hangon.
-Nem tudom, haza megyek ott lesz a pali majd ő elmondja.
-Hát akkor mire várunk menjünk!? - hirtelen ugrott fel és nézet rám.
-Öhh miii? - néztem rá furán mivel nem értettem mit akar.
-Hát menjünk is kérdezzük meg. Nagyon kíváncsi vagyok mikor leszel hajléktalan. - egy óriási vigyort húzva száján rántott fel. Nem volt más választásom elindultunk. Szívem szerint tökön rúgnám vagy lepofoznám de muszály ezt mind magamba tartanom.