Tényleg Szeretlek [Jimin FF.]

~10. Rész{Ünneplés}~

  Néhány bója mögött állok, Jimin nagyon ügyesen vizsgázik de azért aggódom érte. Most sok mindenkibe fel merül a kérdés mi is van köztünk. Nagyon jó barátok vagyunk, szopásaim ellenére se vesszük kapcsolatunkat barátság extrákkal ként. Na és, hogy miért elégítem ki? Olyan édes mikor élvezés előtt apró mosolyt húz szájára, illetve rohadt dögös mikor száját beharapja. Másrészt meg azért mert viszonozni akarom segítségét, örülök, hogy végre nem vagyunk rosszba.
Éppen Jimin tart felém óriási mosollyal.

-Hova vihetem el kisasszony? - mutatta közbe jogsiát.
-SIKERÜLT TE JÓ ÉG GRATULÁLOK. - öleltem meg.
-Köszönöm. - távolodttunk el egymástól.
-Na szálljbe új kocsimba, elviszlek valahova. - mutatott fullos fekete Porsche autójára. Én csak szótlanul bámultam lefagyva. -Nyugalom vigyázok rád. - nyitotta ki nekem az ajtót egy nagy vigyorral.
Beszálltunk majd elindultunk. Ismét egy házhoz hozott ami kicsi de úgy szint modern.

-Hova hoztál megint Jimin? - kérdeztem tőle kuncogva.
-Ez az én eggyik házam. - néztem rá kérdően. Te jó ég ez mennyire gazdag?
-Van néhány ház amit rám irattak. - száltunk ki a kocsiból és sétáltunk be.
Egy szoba egy fürdő, egy nagyobb tükrös szoba hangfalakkal néhány elektronikai eszközökkel, ezek voltak ebbe a házba.
-Aranyos. - néztem körbe.
-Itt szoktam táncolni szeretem, csendes így jobban tudok koncentrállni. - mesélt nekem az ezek szerint tánc szobába érve.
-Te táncolsz?
-Igen már egy ideje.
-Meg mutatod? - csillant fel szemem amire ő felkuncogott.
-Na jó csak neked csak most. - ültetett le egy székre majd kezdett bele.

   Vörös fejjel ülhettem miután végzett. Te jó ég mik le nem játszódttak fejembe, mi volt ez a tánc? Egyre dögösebb és dögösebb, szóhoz nem jutok egyszerűen.

-Hogy tetszett? - jött hozzám enyhén izadttan.
-Nagyon dögös volt. - haraptambe számat s néztem végig rajta ami tetszett neki. De basszus miért flörtölök vele? Minji állítsd le magad, csak barátok!
-Hmmm, gyere mutasd meg te mit tudsz. - húzott fel.
-Én nem tudok táncolni. - néztem rá boci szemekkel amin elmosolyodott.
-Gyere megtanítalak. - vezetett a terem közepére.

   Hátulról átölelt úgy segített pár tánc mozdulatba. Éppen magyarázott valamit de nem tudttam figyelni mivel dudorodó férfiasságát kezdtem érezni fenekemnél.
-Szóval menni fog? - zökkentett ki gondolat menetemből.
-Amm mi? Neharagudj nem figyeltem. - válaszoltam nagyon gyorsan.
-Hova figyelsz te? - nevette el magát amin én elpirultam. Meg mutatta még egyszer amit utánna leutánoztam.
-Ügyes vagy. - mosolyodott el majd lépett el tőlem.
-Köszi Jimin. - vigyorogtam én is.
-Bocsánat amiért ennyire közel mentem hozzád. - szegeszte le tekintetét.
-Ne kérj bocsánatot kérlek ezért. - emeltem fel fejét szemkontaktust létesítve.
-Gyere taníts még nekem valamit. - dobtam fel a hangulatot.
Táncoltunk, beszéltünk, szórakoztunk utánna haza vitt. Épp kocsiábol száltam ki mikor gyorsan megszólított.

-Figyi valamikor nem alszol nálam?
-Dehogy nem majd megbeszéljük.
-Rendben akkor jóéjt.
-Jóéjt Jimin vigyázz magadra. - léptem el kocsijától majd mind ketten mentünk dolgunkra.

   Amint beértem Felix köszöntött.
-Hol jártál csajszikám? - ugrált körülöttem.
-Jimin-t kísértem el vizsgájára majd el vitt az egyikházába ahol ünnepeltünk. - dobtam le magamat a kanapéra.
-Jól érezted magad? - ült le mellém.
-Igen nagyon. - sóhajtottam nagyot.
-Ohh te szerelmes vagy. - húzogatta szemöldökét vigyorogva.
-Mi? Nem, dehogy. Csak....jól érzem magam a társoságába. - komolyodttam el. Felix félelmetes módon lelkembe lát.
-Te magad se tudod mit érzel igaz?! - neztünk egymásra. Szemembe könnyek gyűltek s bólogattam hevesen mire ő csak át ölelt, nyugtatott. Így aludttam be ölébe ahol keltem is.