Tényleg Szeretlek [Jimin FF.]

~16. Rész{Minden csak hazugság}~

Reggel kipihenten, boldogabban keltem mivel tudom ma már biztos beszélhetek Jiminnel. Várom már, hogy végre megtudjam miért volt ilyen és mért nem írt vissza. Felöltöztem, megcsináltam a reggeli rutinom és már meg is indultam.

Minél jobban közeledttem a sulihoz annál furcsább érzés keringett bennem. Mintha többen néznének meg, talán az enyhén kihívó ruha miatt? Hmm mindegy.
-Te tényleg Iseul lánya vagy?
-Te is biztos olyan vagy, hisz az alma nem esik messze a fájátol.
-Nézdmeg már az öltözködéséböl kivehető.
-Anyádatt mindenki ismeri, sok kurva példaképe. -bombáztak meg ezekkel az iskola diákjai. Nem értem mi történik, miért beszél mindenki anyámrol?
-Héjj kicsi lány mennyiért válallsz? -egy fiu jönn oda hozzám és vállamat kezdi simogatni.
-Ne érj hozzám, nem vagyok kurva. -csapom el kezét majd mindenki felröhög. Újbol megközelít azt követően megszorít.
-Engedd el de kurva gyorsan!!-kiabál rá majd kezemnél fogva elrángat Chan.
-De nekünk is hadj belőle. -szól vissza a fiu miközbe megmentőm épp a szertárba húzz.

-Jól vagy? -néz végig rajtam aggódva.
-Igen, de miez? Mi történik? Miről beszélnék kint? Én nem értek semmit. -pánikolok be.
-Kiderült, hogy anyád...hát tudod. -simogatja karom. Nyugodtt hangon mondja gondolom azt akarja kövessem a peldáját de baszki egyik legnagyobb rémálmom, hogy ez kiderüljön.
-De ki mondta el?
-Felix épp azt deríti ki, engem pedig a kapu elé küldött téged megvédeni. Kitudja még rajtunk kivűl? -néz szemeimbe én pedig elgondolkodom.
-Mhhh nem tudom...ahh de Jimin tudja. De ő csak nem mondaná el hisz....
-Chan megvan de Minji nem...-rontbe legjobb barátom, de mikor meglát elakad a szava.
-Én mi nem? -fordulok felé. Érzem e mögött nagyon nagy baj áll. Vajon mi történt?
-Ugyse tudtuk volna el titkolni...ebbe a küldött levélbe benne van minden. -nyújt át nekem egy cetlit. -Úgy sajnálom. -hátam mögött Chan olvassa velem együtt.

~Az egész tavaly kezdődött mikor még nyomi voltam te pedig mint legnagyobb ellenségem folyton bántottál. Az nap mikor megtudtad titkom és azt a csókot nem attadmeg csak játszottál s kinevettél. Akkor döntöttem el magamba bolondítalak, elveszek mindent majd otthagylak. Ahogy te is az nap a folyosón. Soha nem szerettelek minden csak játék volt. Minden kérdésedre itt a válasz, és köszöntem a szüzességet. És igen mivel már nem kell megfelelnem neked így nyugodtt szívvel árulhattam el legnagyobb titkod. Legyen szép életed Minji.~

-Minji...-néz rám hátam mögött lévő fiu miközbe az én szemeimből fojnak könyeim. Néhány másodperc csend telepedett le miután egyszer csak nagy sírás tört ki belőlem.
-Shhh jólvan gyere. -ölel át Felix. Hadja, hogy melkasába furva fejem sírjam ki magam. Simogatni kezdi hátam ami jól eső érzést váltki belőlem így hamar elkezdek lenyugodni.

Tényleg ennyire durván viselkedttem vele? Biztos megérdemeltem ezt, de ez annyira fáj. Nekem tényleg nem lesz sohasem normális szerelmi életem. Istenem mindenki kurvának hisz anyám miatt kitudja Jimin mit mondott még nekik. Soha nem fogok senkibe se megbízni. Utálom az egész életem elbasztam mindent. Az első alkalmam, a szerelem minden....de lány vagyok erősnek kell magam mutatni még akkor is ha belülről egy össze tört/zúzott senki vagyok. Felemelem fejem eltávolodok a fiutol majd magabiztossá válok.
-Menjün az órára! Felejtsük el ezt. -bár ne mondtam volna ilyen hülyeséget.
-Biztos be akarsz menni? -kérdezik egyszerre. Bár arc kifejezésem ugyan olyan maradtt belül meg billentem. Elgondolkodttam itt kéne legyek vagy sem.
-Az iskola és magán élet két külömböző dolog. -indulok ki. Ezt a mondatom nem gondoltam komolyan asszem.

Mikor beértünk osztálytermümkbe mindenki felém kezdett jönni. Beszéltek hozzám kérdeztek de nekem elvonta figyelmem Jimin kinek új barátnője már ölébe csokolgat.
-Jó el lehet tőle távolodni, nem olyan mint amilyennek képzelitek. Normális élete van, van normális pasija és nem kurva. -nyugtatja le őket Bang Chan még mi Felixel leülünk egymás mellé.
-Jimin nem számít annak, csak egyszer megkurta mert hát....meglehet mint az anyját jó pénzért. -mondja egyik csaj mire láttam Jim elmosolyog. Kurva jó de tényleg. Na jó csak ezt a napot birjam ki.
-Mi ez a kiabálás azonna mindenki helyére, ti pedig dogát írtok ezért. -rontbe a tanár és az ott álló 8diáknak intézi mondandóját.

Órán folyton dobáltak papír galacsinokkal amibe álltalába "Mennyiért vállalsz baba?" üzenet állt. Óra vége fele bekopogott valaki.
-Minji-t szeretném az irodámba hivatni. -igazgatónk komoly hangjátol, kéréstől össze rezzentem. Felálltam utánna besétáltam vele irodájába. -Szerintem eggyértelmű miért hivattalak ide.-bólogatok, hülye lennék ha nem tudnám. -Figyelj én nem ítéllek el, volt már ilyennel dolgom ráadásul látom te igazán rendes jó tanuló diák vagy. De a többi idejáró gyerek teljesen máshogy gondolja. Gondolom ezt sem kell részleteznem. -bólogatok ismét. -Szeretnélek megkérni a saját és iskola érdekében a következő hónapot vidd végig online-ba. Remélem megérted. -néz rám kedvesen látszik rajta ő se tudja mit csináljon.
-Teljesen megértem igazgató úr, köszönöm, hogy nem kirúg engem.
-Soha nem rúgnékki egy okos, kedves, tehetséges diákot csak mert magánéleti problémája van.-kedves pillantás vett felém én pedig isét néma maradok.-Na indulj, kapd össze magad, vidd magaddal Felix-et is erre a napra kap töllem igazolást egyedül nem engedhetlek el.-bolintok egyett, elköszönök és már megyek is vissza.

Még a teremhez sétáltam gyorsan leírtam Felix-nek mindent. Mire oda értem ő már készen állt az ajtónál, még a cuccaim is nála voltak kezeiben. Elvettem tőle majd már indultunk is.
-Tudod még távol voltál NamJoon oda jött hozzám...
-Már rosszúl kezdődik.-szakítom félbe szegény mondandóját.
-Nyugi. Azt mondta neki semmi köze nincs Jimin hülye tervéhez szóval rá neharagudj.
-Mhh rendben, inkább menjünk.-így is tettünk.
Miután haza értünk felrohantam szobámba, besötétítetem bedugtam a fülhallgatóm max hangerőn ordítattva a zenét, s majd egyszer csak...kitört belőlem a sírás.

Biztos ti is éreztétek már milyen érzés mikor a este a sötét szobádba bőgsz nagyon fájdalmasan de nem teheted meg ezt hangosan ezért maradék erőddel is azon küzdesz, hogy vissza fogd és még remegő kezzeid is a szád elé tartod biztos ne jöjjön ki egy hang se.
Fájdalmas nagyon.
Még a szíved is nagyon fáj tőle olyan mint ha mindjárt össze esne darabokra.
Ezaz amikor azt mondják "össze törted a szívem"!

Én is így sírtam mert hülye fejembe vettem, hogy csak röhögni fogok ezen az egészen. De rá kellett jönnöm, ez nem egy ovodás történet ahol eltépik a rajzod vagy ilyesmi. Ez annál komolyabb és részleteznem sem kell miért. De talán megérdeméltem, mert minden okkal történik.

💜Elnézést a rövidebb rész miatt.💜