𝓱𝓪𝔃𝓾𝓰𝓼𝓪́𝓰𝓸𝓴 𝓽𝓮𝓷𝓰𝓮𝓻𝓮 - 𝓴𝓱

M Á S O D I K

lola

Az egyetemről kilépve egy ismerős autót vettem észre a parkolóban. Kapucnival a fején, karba tett kézzel dőlt az autójának. Amint meglátott mosolyogni kezdett, utána lassan sétált felém.

Előttem megállva egy puszit nyomott az arcomra, majd kezemnél fogva húzott maga után.
- Mit keresel itt? - kérdeztem tőle indulatosan.
- Eljöttem a szerelmemért. - rám nézve elvigyorodott és úriember módjára kinyitotta előttem a jármű ajtaját. Ezt követően ő is beült a kormány mögé. Felém fordulva adta tudtomra a média híreit.

- Ma megjelent egy cikk rólunk. - szemeim kitágultak a hirtelen jött információ kapcsán. Először azt hittem, hogy csak viccel, ezért megráztam a fejem nevetve. De amint felé fordultam és a szemeibe néztem, rájöttem: ez nem vicc volt. - A sajtó ott volt a mérkőzésen, a kivetítőn pedig mutatták, hogy megcsókollak. Így könnyű volt nekik, olyan cikket írniuk ami arról szól, mennyire szerelmesek lehetünk. - az ablak irányába fordította el a tekintetét úgy szólalt meg, mint akinek most jutott eszébe valami. - A legjobb részt pedig kihagytam. - nevetett fel. - A bal gyűrűs ujjadon van egy gyűrű. Aznap este kiszúrtam és elkezdtem gondolkodni azon, mi van, hogyha te jegyes vagy. - bólintottam, ezután folytatta - Na ezt a sajtó is észrevette.
- Azt ne mondd, hogy azt írták te eljegyeztél. - suttogva mondtam ki a gondolatom, de úgy látszik  meghallhatta ugyanis válaszolt rá.

- Talált, süllyedt. - ez volt az a mondat, ami után úgy gondolta ideje indulnunk. - Merre laksz? - egy pillanatra felém fordult, majd újra az útra szentelte figyelmét.
- Itt majd balra. - mondtam, ahogy elhaladtunk a buszmegálló mellett. - Utána jobbra kanyarodj, ott lesz egy társasház. Ott lakom.

Húsz éves létemre a szüleimmel élek. A gimi befejezése után furcsállták, hogy miért nem költözök el otthonról, mint a többi volt osztálytársam tette. A válaszom erre csak az volt, hogy egy saját lakásban magányos lennék.

Ahogy megállt az autó kipattantam belőle és egy sziát mondva neki, elindultam az épület felé. Hallottam magam mögül az ajtó csapódását, később a jellegzetes csippatanást az autó bezárása után.
- Tényleg azt gondoltad, hogy ennyivel lezártuk ezt a témát?
- Igen. - megfordultam és ránéztem, ő pedig közeledett felém. - Miattad keveredtem bele ebbe! Miattad vagyok az újságokban és miattad hiszik azt, hogy húsz évesen férjhez készülök menni! - ahogy megállt előttem két kézzel löktem el magamtól távolabbra, de ezzel csak az értem el, hogy erős kezével lefogta mindkét csuklómat és magához húzott.
- Sejtettem, hogy így gondolod. - húzta pimasz vigyorra száját. - Viszont úgy érzem be kell kísérjelek.

• • •

Azt hittem, hogy amire hazaérek a szüleim még nem lesznek itthon. Tévedtem.
A nappali egybenyílt az előszobával, így könnyen észrevehető volt, hogy nem egyedül érkeztem. Apa a kanapéról azonnal felugrott a mögöttem lévő fiút látván.
- Apa bemutatom, Kai Havertzt. Kai, ő az apukám Albert Gerbero. - az előbb említett két személy kezet fogott. Apa mindig is oda volt a futballért, így meg sem lepődnék azon, hogyha tudná ki áll mellettem.

- Kai, mondd, hogy-hogy te hoztad haza a lányom? - vonta őt kérdőre, én pedig inkább kihagyva a férfiak beszélgetését elindultam a konyhába, ahonna isteni illatok áradoztak.
- Szia anya! - köszöntöm neki egy hatalmas mosoly kiséretében, amit ő viszonzott.
-Kicsim, milyen volt a napod? - nézett fel rám a sárgarépe szeletelése közben.
- Jó volt, nem történt semmi említésre méltó. - hazudtam szemrebbenés nélkül. Drága anyukám, ha tudnád mibe keveredtem...

2021. július
Ha tetszett kérlek jelezd egy kommentel vagy egy szavazattal! <3