𝓱𝓪𝔃𝓾𝓰𝓼𝓪́𝓰𝓸𝓴 𝓽𝓮𝓷𝓰𝓮𝓻𝓮 - 𝓴𝓱

H A T O D I K

lola

Órákon át tartó magyarázkodásunk után, Kai - minden ruháját felvéve - távozott tőlünk. Anya a fejét rázta, apa pedig rosszalló tekintettel nézett rám. Én pedig ahelyett, hogy hozzájuk szóltam volna a szobám felé vettem az irányt.

- A lányom nem egy ilyen... - indulatosan szólt a mögöttem álló fiúhoz.
- Milyenhez? - Kai hangja törte meg a csendet.
- Egy gazdag, önelégült focistához.

A fülemben hallom még mindig apa szavait. Mindig támogatott, elfogadta a döntésem. Anya volt mindig a nehéz dió. Ő szólt bele mindenbe - most pedig fordult a kocka.

Még magam sem tudom, hogy pontosan mit érzek a fiú iránt és egy olyan kapcsolatban vagyok jelenleg, ami számunkra kitalált, viszont a világ felé egy boldog szerelmespárt sugárzunk. Ami kettőnk közt van több mint barátság. Barátság? Alig ismerjük egymást. A valódi önmagunkat sem ismerjük tökéletesen. Lehet, hogy egyszer - kétszer megtörtént, hogy elvesztettük a fejünket és élveztük egymás társaságát.

Esetleg ha bevalljuk mit érzünk egymás iránt, akkor boldogok leszünk? Mindig lesznek olyanok, akik ezt ellenzik. Például az apám is.

• • •

Három nap telt el.
Csupán csak három nap.
Kai folyamatosan üzenetekkel bombáz engem, de én képtelen vagyok megnézni őket.

Próbálom magamban helyre rakni a dolgokat. Gondolkozom legfőképp kettőnkön. Amikor megcsókolt rájöttem, hogy hiányzott. És ebben a pillanatban is hiányzik és gondolok rá.

Cseszd meg Kai Havertz!

A tévét bekapcsolva próbálok kiverni mindent és mindenkit a fejemből. Mégis oly nehezen megy!
Valahogy visszatér a szüleimmel való beszélgetésünk - Kai ujjai a vállamat cirógatták. Anya apát szerette volna visszafogni, hiába szólt rá újra és újra, ő csak mondta a magáét. Hol engem szidott, hol a fiút. Még a nevét is megvetéssel ejtette ki a száján.

Jobb lesz mindent, minél előbb tisztázni...

2021. július
Ha tetszett kérlek jelezd egy kommentel vagy egy szavazattal! <3
Ez egy rövidebb rész lett, de a következő hosszabb lesz! :)

Hogy tetszik eddig a történet nektek?
<3