𝓱𝓪𝔃𝓾𝓰𝓼𝓪́𝓰𝓸𝓴 𝓽𝓮𝓷𝓰𝓮𝓻𝓮 - 𝓴𝓱

Ö T Ö D I K

kai

Reggel egy ismeretlen szobában ébredtem fel. Nem emlékeztem, hogy kerültem ide és arra sem, hogy kinél lehetek.
Rettentően másnaposan keltem, a fejem majd szét szakadt, annyira hasogatott. Az ágyból kikelve első utam a fürdőbe vezetett. Megmostam hideg vízzel az arcom, majd a tükörben elnézve magamat szarul festettem.

A konyha felé igyekeztem, ahonnan ínycsiklandó illatok áradoztak. A pultnak dőlve állt és valakivel beszélgethetetett. Néha mosolygott, máskor kuncogott a számomra ismeretlen feladótól érkezett üzeneteken.

- Jó reggelt. - rekedtes hanggal köszöntem neki, amitől egy kissé összerezzent.
- Szia. - mosolyodott el, ahogy meglátott. - Csináltam reggelit, és persze készítettem ki neked fájdalomcsillapítót. - maga mellé mutatott a pulton, ahol egy fehér bogyó virított egy pohár vízzel.

- Köszi. - viszonoztam kedves mosolyát, majd a gyógyszert lenyelve, kiidtam a pohár tartalmát. - Figyelj, én...
- Gondolom nem emlékszel semmire amit mondtál, ugye? - egy gondterhelt sóhaj hagyta el a száját. Nem mertem megszólalni, ezért inkább csak bólintottam.

- Felöltözök. - amilyen gyorsan kijelentette szándékát, olyan gyorsan el is tűnt mellőlem.

lola

- Egy ekkora tuskót! Tegnap este részegen beállít hozzám, majd közli velem mennyire szeret. Azután pedig... - beérve a szobámba rögtön felhívtam Luciát, akinek elmeséltem a tegnap történteket. - Ja, és persze ezt, hogy hagyhattam ki. - gondolatban fejbe ütöttem magamat, de inkább folytattam kiakadásom tárgyát. - Reggel közölte, hogy ő nem emlékszik semmire.

- Lola, állítólag a részeg ember minden szava igaz. Részegen mindenki szókimondóbb és őszintébb a másikkal. És ne tagadd, hogy rossz volt az ágyban! Az elfelejtett részre pedig csak annyit tudok mondani, hogy elevenítsd fel mit csináltatok éjjel, vagyis hajnalban. - kuncogva fejezte be a mondatát.
- Elfelejtheted, hogy én mégegyszer intim kapcsolatba kerülök vele! Amúgyis ha jól tudom te éppen valahol nyaralsz. Szóval élvezd a napsütést, puszi! - ezzel le is zártam a beszélgetésünket.

lucia<3
azért, ha meggondoltad magad majd mesélj
ja és figyi
védekezni!

Nevetve dobtam le a telefont az ágyra és a szelrény előtt állva próbáltam kitalálni mit vegyek fel.
Eszme futtatásomat egy ajtó nyitódás zavarta meg.
- A szüleid... - ijedten fordultam a fiú felé, aki az ajtónak dőlve támaszkodott a térdén.
- Mi van a szüleimmel? - kérdeztem gyanakodva. Anyáék csak holnap jönnek haza, így nem értettem Kai reakcióját.

- Az van, hogy apád besétált a konyhába én meg, mint látod - mutatott végig magán; csak egy alsónadrág volt rajta, semmi más -, ültem a széken. Ő pedig, hagy ne részletezzem milyen szavakat használt.
Hogy lehet az, hogy előbb hazaértek?
- Kai, milyen nap van ma? - értetlenül nézett rám, aztán kibökte a választ:
- Csütörtök, miért?

Basszus. Az a holnap, ma van. Kellett neked, Kai Havertz részegen beállítani hozzám, majd itt maradni!

2021. július
Ha tetszett kérlek jelezd egy kommentel vagy egy szavazattal! <3