𝓱𝓪𝔃𝓾𝓰𝓼𝓪́𝓰𝓸𝓴 𝓽𝓮𝓷𝓰𝓮𝓻𝓮 - 𝓴𝓱

N E G Y E D I K

lola

A csengő hangjára ébredtem fel. A telefonomon az időt megnézve csúsztattam bele a lábam a papucsomba. Hajnali fél kettő múlt, ki a fene csenget ilyenkor? Inkább aludna otthon!
Az ajtóhoz csoszogva sétáltam - még jó, hogy a szüleim elutaztak, mert apa már őrjöngött volna. A kulcsot elfordítva a zárban nyitottam ki a nyílászárót. Meglepetten néztem az illetőre, aki előttem áltt.

- Te mit keresel itt ilyenkor? - tettem fel azt a kérdést, ami az oldalamat fúrta. Kai állt velem szemben kezében egy üres whiskys üveggel.
- Lola... - részeg volt. Egészen biztosan az volt. Szemei fáradtan és véresen keresték a tekintetem. - Én annyira szeretlek téged!
- Kai, részeg vagy. Gyere! - a kezénél fogva húztam be a lakásba, ahol rögtön a konyha felé vette az irányt. - Hé, arra semmi keresni való nincs!

- De a konyha rejti a legjobb piákat. - vigyorgott eszelősen.
- Ülj le a kanapéra, hozok egy pohár vizet neked. - a konyhában a polcról levéve egy poharat töltöttem meg hideg vízzel. Közben hallottam, hogy levette cipőjét, amit persze a nappali közepén hagyott. Egy nagy sóhajjal tértem vissza hozzá. - Ezt idd meg! Most! - tettem hozzá.
- Lola, szeretlek! - sosem hittem az ittas emberek szavának. Főleg nem egy olyanénak, aki híres.

Nem akartam neki hinni, mégis ezt tettem...

A fiú folyamatosan nevetett, vagy éppen értelmetlen dolgokról beszélt. Aztán gondolt egyet és a fürdő felé vette az irányt. Hiába szóltam neki, kérdezgettem miért megy arra; nem kaptam rá választ. Ment tovább a saját feje után. A zuhanykabin előtt állva gondolkodott valamin, ezt követően levette pólóját és követte a többi ruhadarabja is, amit a földre ledobva ott hagyott.

Elfordulva konstatáltam magamban, hogy a német válogatott egyik focistája pucéran áll a zuhany alatt. Hallottam, hogy valószínűleg először a hideg vizet nyithatta meg, ugyanis egy káromkodás hagyta el a száját. Fogást éreztem az oldalamon, így oldalra pillantva megláttam őt, amint hátrálva maga után húzva a zuhanykabinban találtam magam.

A pólóm hamar elázott, ezzel együtt a hajam is. Megfordultam Kai kezei között, zöld szemei igézően hatottak rám. Lassan teltek a percek a víz alatt állva, ő pedig ahogy lehetősége akadt zavarba hozott bókjaival.

- Meg akarlak csókolni... - eddig egy mondat nélkül is megtette, most azonban várt valamire. Talán az engedélyemre.
- Mi tart vissza, hogy megtedd? - nem várt tovább, megtette, amire vágyott. Én is vágytam ajka érintésére, hiába tagadtam. Hiányzott a csókja.

2021. július
Ha tetszett kérlek jelezd egy kommentel vagy egy szavazattal! <3