Mielőtt elmegyek

6. Fejezet (9.a)

  Hétfő reggel van. Megint kezdődnek a kezelések és az éjszakai nyúló beszélgetések Sarahval. Hamarabb keltem így részt tudtam venni az első két órán és a szokásos 3.-on. Utána elindultam a napi kezelésemre. Mielőtt abba a szobába mentem volna, ahol kezelni kell előtte bementem a mosdóba. Nagyon kevés hajam van már, majd valamikor le kell sajnos borotválni. Mindig szerettem a szép, hosszú és dús hajkoronámat. Ezt egy hét alatt kinyírtam. Nem baj, hogyha ez segít, hogy jobban legyek akkor oké. Egyelőre mondjuk romlott a helyzet de én próbálok optimista maradni.  Átmentem a kezelős szobába és a kezdőhet a napi szenvedés. De pár óra múlva jön az osztály és minden szuper lesz. 

   Ahogy vége lett a kezeléseimnek jött Adam.  Felértem Sarahhoz, csak köszöntem barátnőmnek, máris kopogott. Mosolyogva ajtót nyitottam neki, bár elég nehéz volt egy ilyen fárasztó nap után mosolyogni. De után megláttam arcát minden fárattságom elszállt. Hozott nekem egy csokor vörös rózsát. A virágnak szerintem minden lány örül. A derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. Úgy szeretem amikor ezt csinálja. 

-Szia Szivem! Hogy vagy? -kérdezte kedvesen, mégis nyugtalanul.

-Szia Kicsim! Hát elvagyok, igazából nem vészes csak jól fáradt vagyok.-mondtam minden nyugodtságommal.

-Jól van, ha baj van szólj! -nézett le rám nagy szemeivel.

-Oksi, de mostmár menjünk be.-már fáztam, mert a kórház folyosóin folyton hideg volt.

-Hello Géniusz! -köszönt Sarah nevetve.

-Szia Sarah.-köszönt vissza kuncogva.

-Szerelmesek, az osztály már nem tudja elképzelni mi lehet a gond. Már nem tudok mit mondani nekik. Mi legyen? -Nézett Sarah mindkettőnkre.-Szerintem mostmár tudniuk kéne Soph! -hallatszott hogy mérges rám.

-Szombaton bejöhetnének.-próbáltam előállni az ötlettel.

-Pihenned kell Szivem.-fordult felém szerelmem aggodalmasan.

-Ez így van Soph, de egy videó beszélgetést összetudok hozni.-mondta mosolyogva.

- Benne vagyok, de most nem lenne jó? Még nem vagyok annyira fáradt, és utána ledőlhetnék pihenni.-néztem bizakodva barátnőmre.

-De, természetesen. Gyorsan szólok nekik, hogy aki tud az jöjjön egy videó beszélgetésre.-mosolygott rám Sarah.

-Végülis bejelenthetnénk nekik,hogy együtt vagyunk. Ha jól tudom van olyan az osztályban akinek tetszel.-mosolygott rám.

-De persze,de tudod úgysem hagynám,hogy rám másszon,bárki is ő.-mosolyogtam vissza barátomra.

-Még Lokit is kioffolnád?-nézett fel rám nevetve Sarah gépéből.

-Na jó,őt talán nem.-nevettem fel.

-Haló,még mindig itt vagyok,amúgy meg komolyan? Pont Loki?-kérdezte Adam incselkedve.

-Igen,nyilvánvalóan.Amúgy nem lesz túl sok mindent így egyszerre bejelenteni?-gondolkoztam hangosan.

-Nem,ha már itt vagyunk mondjunk el mindent.Ja és fel fogsz épülni,tehát csak a hírt kell feldolgozni.-mosolygott rám bizalommal szerelmem.

-Igen,persze.-közben elgondolkoztam.

-Na,indul a beszélgetés.-nézett rám barátnőm. Leültetett az ágyamra és elém helyezte laptopját,én pedig magam mellé ültettem Adamet.

-Szia Soph!-mondta kórussban szeretett osztályom.

-Sziasztok! Annyira jó titeket látni!-mondtam mosolyogva.

-Na várjunk,ott van Adam és Sarah melletted?-kérdezte az egyik lány.

-Igen,Adam meséld el miért vagy itt.-néztem rá barátomra.

-Oh igen,szóval...-de nem mondott semmit,csak mélyen a szemembe nézett majd hosszasan megcsókolt. Természetesen jól esett. Csak tapsot hallottam a laptopból és Sarah nevetését.

-Eléggé szentimentális módón mutatják be,de akiket úgy vártunk összejötteeek.-sikította Sarah mellőlem.

-Na jó.-szálltam ki a csókból.-váltsunk kicsit komolyabb témára.-forítottam tényleg komolyra a szót.

-Mi az,terhes vagy?-kérdezte nevetve az egyik fiú.

-Nagyon vicces vagy Mike,de ezt most tényleg vegyétek komyolan.-dorgáltam meg osztálytársam.

-Figyelünk.-mondta egyik barátnőm a képernyő túloldaláról.

-Szóval azért nem megyek mostanában suliba,mert beteg vagyok,és beláthatatlan ideig egy kórházban élek.-mondtam ki teljesen azt amire gondoltam. Hallottam pár szót,mint például " Úristen! Jézusom" és hasonlók,de annyira rossz volt belegondolni,hogy lehet,hogy egy kórházban halok meg,hogy egy kicsit bambultam magam elé. Kezdtem elveszteni a hitem a felé,hogy túl élem.-De figyeljetek,ez az utolsó sulis hetünk,szombaton 1-ig van kezelésem,utána gyertek be mind. Így legalább láthatjuk még egymást.-mondtam egy nem túl őszinte mosollyal.

-Jól van Sophie,elemegyünk,és mindent megbeszélünk.

-Oké,akkor legyen mindenki 2.re a hallban.-mondta Sarah.

-Rendben.-mondták többen,majd elköszöntünk és letettem.

-Jó volt velük beszélni.-mondtam egy félmosoly társaságában.-Örülök,hogy bejönnek és nem 5 embert kell látnom szinkronban.- hálás vagyok nekik,hogy aggódnak értem.