Mielőtt elmegyek

7. Fejezet

  A hetem elég unalmas volt,mint általában. Csak a kezelések,délután suli. Csak Sarah és Adam miatt nem zuhantam még össze,azt hiszem. Barátom minden délután meglátogatott és figyelt rám. Mindig is nagyon figyelmes volt. Azt hiszem ezért szerettem belé. 

  Végre péntek van. A napom egészen gyorsan eltelt gondolom azért mert csak az hajtott,hogy hamarosan vége. Ahogy felértem a szobámba Sarah fogadott a szokásos kis foteljében ücsörögve,egy szelet csokit tartott felém.

-Ha elhízok te leszel a hibás.-nevettem fel,majd kezéből kivettem a csoki szeletett és felbontottam.

-Együtt hízunk el.-jelentette ki,majd ő is felbontotta a sajátját és jóízűen elmajszolta.

-Benne vagyok.-nevettem fel,majd én is megettem,kidobtam a szemetesbe a csoki papírt de leülni nem maradt időm,mert kopogtak. Tudtam,hogy Adam az. Odasiettem az ajtóhoz és kinyitottam. Szerelmem állt velem szemben egy kb 150 cm-es macit szorongatva. 

-De szeretlek.-sikkantottam fel.

-Engem vagy a macit?!-kérdezte barátom gyanakvón?

-Most elvárod,hogy hazudjak?!-nevettem el magam. Leszálltam róla majd a szobámban leültünk az ágyra.

-Meg kéne venni holnapra a nasikat meg ilyesmiket.-gondolkozott el Sarah hangosan a foteljából.

-Nem mész el a boltba?-fordultam Adam felé bociszemekkel.

-Mit hozzak?-mosolygott rám.

-Meg tudsz jegyezni 3 dolgot?-nézett Sarah Adamre.-csak mert ha nem akkor írd fel valahova.

-Vicces.-nézett Adam maga elé.

-Na akkor hozz valamit inni,egy kis sós nasit,meg édeset.-montam barátomnak.

-Okés valamit nektek így délutánra?-állt fel eközben és szedte a táskáját.

-Azt hiszem mindketten örülnénk egy csomag gumicukornak.-mosolygott Sarah szórakozottan.

-Rendben,akkor csókólóm a kezeiket hölgyeim.-ezzel fogva meghajolt és kisétált a szobából. Kész úriember. Mondjuk kicsit nevetséges úriember,de úriember. Örülök,hogy ő van melettem. Fárádtnak éreztem magam  ezért szóltam Sarahnak,hogy alszok egyett,de ha Adam megjött keltsen fel,fogtam magam befeküdtem az ágyamba szorongattam a macit amit Adamtől kaptam és egy kis idő múlva el is nyomott az álom.

Amikor felkeltem be voltak húzva a függönyök,ránéztema telefonomra. Basszus szombat reggel van. Montam,hogy keltsenek fel,de sohase teszik meg. Gonoszak. Felültem és körbenéztem mert túl nagy a csend. Észrevettem,hogy Sarah nincs a szobában. 9 óra van és 9-től van látogatás. Azt beszéltük,hogy Adam reggelre jön és ameddig én kezelésen vagyok addig ők ketten mindent megcsinálnak. De senki sehol. Felhívtam Saraht. Szerencsére fel is vette. Megmondtam neki,hogy legyen a barátommal együtt most a szobámban különben nagyon dühös leszek. Pár perc múlva Sarah nyitott be Adam nélkül,teljesen érzelmektől mentesen. Ijesztő látvány volt.

-Minden rendben? És hol van Adam?-kérdeztem félénken,mi van ha történt vele valami?!

-Adam nem jön,és az osztály se jön. Lemondtam őket.-mondta Sarah még mindig rezzenéstelen arcal.

-Tessék,de miért nem jön,és miért mondtad le az osztályt?-kérdeztem értetlenül.

-Sophie,Adam megcsal téged ... velem.-és itt lett vége mindennek.

-Tessék?-a torkom összeszorult,hányingerem volt.

-Adam sok ideje küldözgetett már nekem üzeneteket,még előtted is. És azért jött össze veled,hogy a közelemben lehessen. -tartott egy kis szünetet,majd folytatta.-Tegnap amikor visszajött és látta,hogy te alszol,akkor kihívott a szobából,betuszkolt a mosdóba és ...-könnyezve nézett fel rám-... Sophie,Adam megerőszakolt.-teljes csend. Erre nem tudok mit mondani. Sajnálnom kéne,de nem szólt,hogy a barátom neki irogat. Nem tudtam sajnálni. A másikat meg nagyon remélem,hogy nevelő intézetbe vagy fiatal korúak börtönébe zárják. Soha nem értettem,hogyan fordulhat meg egy férfi fejében,hogy nem érdekel,hogy ez a nő azt mondja NEM, én attól függetlenül,megerőszakolom,mert nekem most olyan kedvem van.

-Hát Sarah,nem tudlak ezért sajnálni.-láttam,hogy nem ért engem ezért folytattam.-A srác aki amióta ismerem tetszik nekem irogat neked. Ezt egy értelmes ember úgy kezelné,hogy szól az állítólagos legjobb barátnőjének,hogy ez van,de te nem szóltál és ide jutottál. Ha szóltál volna akkor ez nem történik meg. Sem nekem,sem neked nem törik össze a minden férfiakba vetett hitünk. És most távozz.-nem leszek kedves,és nem fogom sajnálni. Elsírta magát majd kifutott a szobámból.

 Becsuktam az ajtómat,majd én is elsírtam magam. Felnéztem és láttam egy képet ahol én és Adam voltam. Odasétáltam a komódhoz és neki vágtam a falnak. A mellete lévő képen Sarahval voltam. Azt a földhöz vágtam. Elegem volt mindenkiből. Undorodtam a férfiaktól,undorodtam a "legjobb barátoktól",undorodtam minden emberi kapcsolattól a Földön. A szívem teljesen összetört. Leroskadtam a földre és csak sírtam. Nem is akartam mást. Minden eggyes lélegzet vétel fájt. Minden fájt. És a napom még el sem indult. Ránéztem a telefonomra,a háttérképemen Adam volt,a másik háttérképemen Sarah volt. Nem bírtam ránézni sem ezért gyorsan átváltottam mindkettőt. És még csak 10 óra volt. Öszeszedtem az üvegszilánkokat a képkeretekből. Elvágtam a kezem. Kibuggyant a vér az ujjamból,majd vegigfolyt a kezemen. Éreztem minden eggyes kis milimétert ahogy végig folyik az a csepp. Fájt. Azt hiszem átvezettem minden fájdalmamat abba az egy cseppbe. Letörtöltem,majd kidobtam a szilánkokat.

Lementem egy órával később a kezelésemre. Hamar végeztünk. A lehető leggyorsabban értem fel a szobámba. Amint beértem a szobámba leültem az ágyamra. Amikor körbenéztem,láttam,hogy Sarah cuccainak hűlt helyét látom. Elvitte őket. Egyedül maradtam. Teljesen egyedül. Agyaltam még egy kicsit aztán eszembe jutott,hogy van egy kis noteszem amivel semmit nem csináltam így fogtam és elkezdtem írni. Kineveztem ezt a kis noteszkét a naplómnak. Eldöntöttem,hogy mostantól,minden eggyes gondolatomat feljegyzem ebbe a kis füzetbe. Aranyosan nézett ki, jeges medvék voltak rajta. Leírtam az addigi gondolataimat a napról és lefeküdtem aludni. Nagyon hiányzott,hogy valakivel éjszakába nyúlóan beszélgessek,de valahogy meg kellett oldanom egyedül. Hiszen egyedül voltam.

   

Na elérkeztünk a végére. Nem szoktam hosszú fejezetek írni,de azt hsizem ez így volt a jó. Remélem tetszik mindenkinek. Puszi <3