Mielőtt elmegyek

8. Fejezet

Vasárnap nem voltak kezeléseim ezért sokkal később keltem, mint általában. Mondjuk fent is sokkal tovább voltam, mint szoktam. Hajnali 3 körül sikerült elaludnom. Amikor felkeltem rögtön mentem és leültem naplót írni. Tegnap elég sokat sikerült írnom a kis füzetembe. Azt hiszem ebben kiteljesedhetek ha már nincs társaságom lassan egy teljes napja. Nem is beszeltem azóta senkivel, de nem is igényeltem, hogy társalogjak. Most kell egy kis magány. Félek a holnaptól, mert emberekkel kell találkozni, szerencsére nem sokkal és azok olyanok, akikben száz százalékig megbízom, de hát mint kiderült a bizalom, sokra nem jó.

Ma nem akarok semmi extrát csinálni. Csak írni a naplómat, és sorozatokat meg filmeket nézni. Csak arcot mostam reggel és felvettem egy nagyobb pulcsimat, mert elég hideg van a kórházban.

*Egy napló bejegyzés:*

2020.10.22.

   Azt hiszem valamikor beszélnem kell majd Sarah-val és Adam-mel. Túl sok kedvem nincs hozzá és sosem lesz, de valamikor biztosan át kell majd lépni azon a beszélgetésen. Már kerestek, tegnap este. Egyikőjüknek sem válaszoltam. Gondolkodom rajta, hogy vajon mit tudnék mondani nekik. Semmi sem jut eszembe. A lehető legrosszabb dolgot követték el az ellenem és nem lehetnek olyannyira gyökerek, elképzeljék, hogy megbocsájtok nekik. Ezt soha az életemben nem fogom megbocsájtani. 

-Vissza Sophie gondolataiba-

Ma csak ennyit tudtam írni. Ha többet írnék, is csak ragoznám az ugyan arról a témáról szóló gondolataimat. Nagyon próbálkozom elterelni őket, de valahogy nem jön össze. A telefonom nyomkodásához sincsen kedvem, majd két óra múlva hozzák az ebédemet, de addig fogalmam sincs, hogy mivel kéne elfoglalnom magam.

A szüleim felhívtak, hogy ma meglátogatnak, nekem pedig eszembe jutott, hogy otthon van jópár könyv amit még nem olvastam el, úgyhogy anyuékkal behozattam tíz könyvemet. Így legalább valahogyan eltudom majd foglalni magam.

Anya még mindig túl aggódja ezt az egészet. Az teljesen jogos, hogy ma pont nem néztem ki valami jól, de teljesen jól érzem magam, csak kimerültem a tegnap miatt. El kellett mesélnem, hogy miért nincs itt Sarah és, hogy miért nincs semmijen dekor a szobámban mint volt régebbben. Elmondtam nekik a teljes sztorit az elejétől a végéig. A közepén eleredtek a könnyeim, anya magához szorítottt és úgy folytattam a történetet. Az ölelése meleg volt és védelmező. Mintha soha nem akarna kiengedni a karjai közül. Rég nem kaptam már ilyen ölelést anyától. Miután befejeztem apa is átölelt minket. Egy hatalmas családi ölelés volt. Akkor jöttem rá, hogy én voltam a legrosszabb gyerek a Földön. Ők mindennél jobban szeretnek és megakarnak védeni engem, én pedig ellöktem magam tőlük és magamba fordultam. 

Utána már csak elrendeztem a könyveket amiket hoztak és kezdtem az egyiket. Aznap éjszakába menően olvastam. Hajnali kettőkor pedig megfogott az ihlet és csak ontottam magamból az érzelmeimet a naplómnak. 

   Remélem, hogy senki sem haragszik, amiért ilyen kis rövid fejezetek írok elég nagy kihagyásokkal, csak most nagyon sok dolgom van a közelgő felvételi miatt és nem akarok hazudni, elég nagy alkotói válságban vagyok. Azért reménykedem, hogy tetszett.

Puszilok mindenkit!