Adrian Denem-Potter

Piton az apám

Egy idegen szobában ébredtem, nem emlékszem arra, hogy mi történt vagy, hogyan kerültem ide. Az utolsó emlékem az, hogy feldúltan távozom a rokonaim házából, miután Vernon bácsi megvert egy szíjjal és be akart zárni újra a gardróbba. Pálca nélkül és nonverbálisan küldtem rá egy sóbálvány átkot, nem is tudtam, hogy képes vagyok ilyenre. Csak futottam, de a sebességem egyre csak csökkent, egyre jobban fájt a hátam és éreztem, hogy fáradok el a vérveszteségtől. Elértem ahhoz a játszótérhez, ahova akkor szoktam menekülni, ha már nehezen viselem el a rokonaim. A hintáig már nem értem el, ahogy terveztem, mert elsötétült előttem minden. Aztán itt ébredtem egy idegen szoba idegen ágyába. Nem éreztem fájdalmat, ebből arra következtettem, hogy akárhova is kerültem, akárki is vitt magához haza, meggyógyított. Gondolom nem akar bántani, mert akkor miért vesződött volna azzal, hogy elállása a sérüléseket a testemen?
Kinyílt a szoba ajtaja és a belépő személy láttán az állam a padlót verdeste. Mégis mit keres ő itt? Ő mentett volna meg? De mégis miért?
  - Csukd be a szád, még a végén belerepül valami, Potter! - gúnyolódott.
  - Te? Mégis mit keresel itt? Egyáltalán hol vagyunk? Miért csak állsz ott? Hogy, hogy nem támadsz rám? - záporoztak felé a kérdéseim.
  - Csak szép sorjában, ha ennyi kérdést teszel fel, nem biztos, hogy meg fogom tudni válaszolni mind. - ült le az ágy mellett elhelyezett fotelbe. -Igen én, és hogy mit keresek itt? Ez az én szobám, ami meg is válaszolja a kérdést, hogy a Malfoy birtokon tartózkodsz jelenleg. A következő kérdések, ha jól emlékszem, akkor azok voltak, hogy miért állok ott és miért nem támadlak meg, tudod, engem jó modorra neveltek, és hiába fintorogsz, ez így van. Ennek fényében nem támadok meg senkit aki fegyvertelen, a másik ok pedig az, hogy megtiltották, hogy bárhogy is ártsak neked. - válaszolta meg a kérdéseim pár pillanat alatt Malfoy, mármint a fiatalabbik, azaz Draco "aranyvérű" Malfoy.
  - Ki tiltotta meg?
  - Én voltam, -szólalt meg egy új hang, mikor az ajtó felé kaptam a fejem, ott Perselus Pitont láttam. - Draco, apád kérte szóljak, hogy az irodájában vár.
  - Rendben Perselus, viszlát Harry.
  - Gondolom most sok mindent nem értesz, de várnod kell még egy kicsit. Először is hogy érzed magad? Vannak fájdalmaid?
  - Jól vagyok, nem fáj semmim, professzor úr.
  - Rendben, pár dolgot el kell mondanom, hozzáteszem én is nemrég tudtam meg. Mikor a sérüléseid kezeltem, láttam, hogy sok vért vesztettél, általános vérpótló nem állt a rendelkezésemre, így mugli módszerrel, kellett vért juttatni a szervezetedbe, egy varázslat segítségével megállapítottam a vércsoportod, de itt nagy meglepetésemre, olyan dolog derült ki amit sosem hittem volna. A varázslat lényege, nem csak az, hogy vércsoportodat felismeri, hanem az is, hogy megmutatja ki az a személy aki vért adhat neked. A lista elég rövidre sikeredett, mivel ritka a véred. Mindössze három név merült fel. A Sötét Nagyúr, gondolom azért, mert a te véreddel kapta vissza a fizikai testét, Petunia Dursley, ezt azt hiszem nem kell magyaráznom és a harmadik...
  - Ki volt a harmadik a listán, uram?
  - A harmadik, én voltam. Ez engem is meglepett, mikor már jól voltál, elvégeztem még pár vizsgálatot, amik még meglepőbb eredménnyel jártak. Az eredményeket megmutattam a Sötét Nagyúrnak is, ő azt javasolta, hogy igyak meg egy bájitalt, ami arra hivatott, hogy az olyan emlékeket is könnyedén előhivhatjuk, amit varázslattal zártak el. Ekkor derült ki minden. - úgy láttam teljesen a gondolataiba veszett, nem értettem semmit, mi közöm ahhoz, hogy neki milyen emlékei vannak elrejtve és ehhez, hogy jön a képbe a vérem? De nem szóltam semmit megvártam, míg újból beszélni kezdett.
  - Kiderült, hogy Dumbledore csúf játékot űzött mindannyiunkkal. Megmásította az emlékeim és többet elrejtett. Törölni nem tudta, az okklumencia falaim miatt, de elrejteni el tudta. Évekig gyűlöltem James Pottert, pedig nem lett volna rá okom, soha.
  -Hogy jön ide az apám? Kérem úgy mondja, hogy megértsem. Ebből nem értek semmit.
  - Nyugalom Harry, nekem sem könnyű, még én sem dolgoztam fel ezeket a dolgokat. Meg fogod érteni mire a végére érek.
  - Rendben, sajnálom uram. - egy sóhaj után vissza dőltem a párnára és vártam, hogy folytassa.
  - Elkezdem az elejéről, akkor neked is könnyebb lesz megértened. Mikor befejeztem a hatodik évem a Roxfortba, arra értem haza a nyári szünetre, hogy anyám a konyha kövén fekszik holtan. Apám megint részeg volt, ez nem volt újdonság, amióta az eszem tudom talán ha kétszer láttam józanul. Apám megölte az anyámat. Elborította az agyam a gyász és pálcát fogtam rá, addig kínoztam amíg már csak egy rongy csomó maradt belőle. Megöltem, mert ő megölte az édesanyám. Lucius, akkor lépett be a házba az apjával, úgy volt, hogy beköszönök anyámnak, majd ők jönnek értem és a nyár első hetét velük töltöm. Mikor meglátták mit tettem, azonnal elvittek magukhoz. Egy hét múlva már a halálfalók sorát gazdagítottam. Megtetszettek a Nagyúr eszméi. Megtudtam az igazságot, amit Dumbledore teljesen kiforgatott. A Nagyúr nem volt a muglik ellen, nem is érdekelte őt egy mugli sem, ő szigorítani akarta a varázsvilág szabájait, másokat pedig eltörölni. Azt akarta, hogy a mugli születésű gyerekek, csak akkor járhassanak a Roxfortba, ha eltöltenek egy évet egy felkészítő iskolában. Szigorubban akarta venni, a mugliszületésű mágustanoncok otthoni körülményeinek megfigyelését. Be akart kerülni a Wizengamot tagjai közé. Dumbledore ezt megakadályozta. Dumbledore elkövetett több gyilkosságot és úgy intézte, hogy a látszat azt mutassa, hogy a Nagyúr követte el őket. Nem, ne szólj közbe, kérlek. Nem azt mondom, hogy ő nem tett semmi rosszat, csak azt, hogy azokat nem ő követte el. Később, mivel már mindenki egy gyilkosnak, sötét varázslónak tartotta, úgy döntött eleget tesz ennek, addig a jó ügyért harcolt. Mivel nem tudta törvényesen érvényesíteni az ötleteit, más módszerhez folyamodott. De térjünk vissza az eredeti témához. Mielőtt elkezdődött a hetedik évem, elmentem beszerezni az iskolai dolgaimat az Abszol-útra, már majdnem végeztem, mikor megláttam az igazgatót, gyanúsan viselkedett, mintha tilosban járna, körbe tekingetett mielőtt bement volna valahova, minden üzletből üres kézzel távozott, aztán bement a fogadóba, de elötte némiképp megváltoztatta a külsejét, ha nem láttam volna a folyamatot, biztos nem ismertem volna rá utána. Követtem, kíváncsi voltam mit csinál, kihallgattam amint egy varázslat segítségével előidéz egy jóslatot a mostani jóslástan tanárotokból. Amikor el akartam jönni, észrevett mert véletlenül felborítottam a folyosón egy ott felejtett bőröndöt. Mire a Nagyúrhoz értem már a módosított emlékeim szerint mondtam el neki amit hallottam. Dumbledore csak a jóslat első felét hagyta meg az emlékeim között. A második felét elrejtette, így ez a fél jóslat szerint, ment el a Nagyúr a házatokhoz később. ... most jön a neheze. ... a következőket varázslat szerint teljesen törölni akarta, szerencsére nem sikerült neki. Heted évben, összejöttünk Lillyvel, ezt James nem nézte jó szemmel és egyik alkalommal fejjel lefelé fellógattak a Roxfort mellett egy fára. Megszégyenültem, Lilly ekkor ért oda, nem akartam, hogy így lásson ezért el akartam küldeni, sajnos túl durva voltam vele, sárvérűnek neveztem, ezt sosem bocsátom meg magamnak. Egész évben próbáltam bocsánatot kérni tőle, de ő meg sem hallgatott, közben egy pár lettek, ő és James. Bennem egy világ omlott össze. A lány akit szerettem, összejött azzal a fiúval, aki évekig megkeserítette az életem. A tanévzáró bál után, sikerült beszélgetnem Lillyvel, azt mondta azért jött össze Jamessel, hogy engem féltékennyé tegyen, a szükség szobájában, hajnalig beszélgettünk és egyik dolog követte a másikat. Másnap délelőtt egyedül ébredtem, egy levéllel a mellettem lévő párnán. Lilly azt írta, hogy féltékennyé akart tenni engem mikor James és ő egy párt alkottak, de időközben beleszeretett. Így arra kért felejtsem el az előző éjszakát. A vonat felé menet, összetalálkoztam az igazgatóval, ő tudta mi történt velem és Lillyvel, rám szegezte a pálcáját, és én már nem emlékeztem arra mi is történt.
  - Azt akarja ezzel mondani, hogy maga az apám?- kérdeztem sokkosan.
  - Igen Harry és szeretnék bocsánatot kérni az elmúlt években feléd tanúsított viselkedésemért. Nem szabadott volna így viselkednem, még akkor sem, ha nem emlékeztem mindenre. Nem elfogadható, hogy úgy bántam veled, azért mert útáltam Jamest.
  - Egyedül akarok maradni, kérem menjen ki. Végig kell gondolnom ezeket anélkül, hogy mellettem ülne.
  - Rendben este még visszajövök, hogy ellenőrizzem az állapotodat, aztán vissza kell mennem a Roxfortba 2 napra. Utána itt leszek a tanév kezdéséig.