Amiről a verseim mesélnek

Nélküled

Lehet nem akartad,

Mégis itt hagytál engem.

Hiányod egyre jobban

Gyötri a lelkem.

Mindennap eszembe jutsz,

Eddig valahogy kibírtam,

De nélküled túl nehéz.

És nem tagadom, sírtam.

Az, hogy megismertelek,

A legnagyobb ajándék volt.

Bármi bajom volt éppen,

A szerelmed mindenért kárpótolt.

Mint éhező egy falat kenyérre,

Úgy vágyom most rád.

Utólag talán már

Te is ezt kívánnád.

Arra, hogy újra lássalak,

Talán sosem lesz alkalom.

De őszintén, tiszta szívből

Legjobban ezt akarom.

Ölelésbe zárni téged,

Hogy utána azt mondd: szeretlek!

Ez bárcsak újra megtörténne

Ebben mindennél jobban reménykedek.