Csak bámulom a csillagokat
És akkor eszembe jut.
Az a bizonyos nap veled.
Amiről senki se tud.
Örültem, hogy benned végre
Azt a boldogságot megleltem,
Amit hosszú-hosszú évek óta
Egyfolytában kerestem.
Óriási kincs, hogy melletted
Mennyire önmagam lehetek.
S hogy mily hevesen dobog szíved,
Mikor szádra csókot lehelek.
Azon a napon, mikor éppen
Végre egymásra találtunk,
Jött a nem várt változás,
Amit mai napig utálunk.
Te is tudod, nehéz volt
Egymástól elbúcsúznunk,
Egymás kezét elengednünk,
S bár nem akartuk, de sírtunk.
A nehéz hónapok alatt
Végig reménykedtem,
Hogy végre láthatlak majd,
De aztán sajnos tévedtem.
Milyen jó is volt akkor veled...
Egy nap majd megírom
Mert ezeket a szép napokat
Mindig visszasírom.
YOU ARE READING
Amiről a verseim mesélnek
PoetryLeggyakrabban a novelákkal fogalmazok meg valamit, de a vers is sokszor egy ugyanolyan jó kifejezőeszköz.