Amiről a verseim mesélnek

Merengés

Csak bámulom a csillagokat

És akkor eszembe jut.

Az a bizonyos nap veled.

Amiről senki se tud.

Örültem, hogy benned végre

Azt a boldogságot megleltem,

Amit hosszú-hosszú évek óta

Egyfolytában kerestem.

Óriási kincs, hogy melletted

Mennyire önmagam lehetek.

S hogy mily hevesen dobog szíved,

Mikor szádra csókot lehelek.

Azon a napon, mikor éppen

Végre egymásra találtunk,

Jött a nem várt változás,

Amit mai napig utálunk.

Te is tudod, nehéz volt

Egymástól elbúcsúznunk,

Egymás kezét elengednünk,

S bár nem akartuk, de sírtunk.

A nehéz hónapok alatt

Végig reménykedtem,

Hogy végre láthatlak majd,

De aztán sajnos tévedtem.

Milyen jó is volt akkor veled...

Egy nap majd megírom

Mert ezeket a szép napokat

Mindig visszasírom.