Feketétől feketéig
Folyik lassan, mégis kék.
Azt mondanám, folyó nincs szebb,
Ha egyszer megkérdeznék.Útja során kettészelt már
Országot és várost.
Körülölelt sok szigetet
Hol a halászsas szálldos.A folyó mélye rejthet bőven
Halat, s néha aranyat
De én most csak hozzád szólok
S a víz elviszi szavamat.Egy folyó, mi több ezer éve
Az öreg kontinens éke.
Én most is ott állok a partján
A hullámok játékát nézve.Épített-rombolt, adott, elvett
Lett s eltűnt sok gyermeke
De bárhol leszek megmaradok
Örök szerelmese.
YOU ARE READING
Amiről a verseim mesélnek
PoetryLeggyakrabban a novelákkal fogalmazok meg valamit, de a vers is sokszor egy ugyanolyan jó kifejezőeszköz.