Amiről a verseim mesélnek

A Duna

Feketétől feketéig
Folyik lassan, mégis kék.
Azt mondanám, folyó nincs szebb,
Ha egyszer megkérdeznék.

Útja során kettészelt már
Országot és várost.
Körülölelt sok szigetet
Hol a halászsas szálldos.

A folyó mélye rejthet bőven
Halat, s néha aranyat
De én most csak hozzád szólok
S a víz elviszi szavamat.

Egy folyó, mi több ezer éve
Az öreg kontinens éke.
Én most is ott állok a partján
A hullámok játékát nézve.

Épített-rombolt, adott, elvett
Lett s eltűnt sok gyermeke
De bárhol leszek megmaradok
Örök szerelmese.