Amiről a verseim mesélnek

Lépcsőház

Azt mondtad, öt percet késel,
Majd eltelt három óra.
S azóta is csak várok
Rád várok azóta.

A  lépcső hideg kövén ülve
Végig csak azt éreztem,
Mintha suttognának a fehér falak,
Pedig nem is kérdeztem.

Valamennyi fényt én reám
Csak a félhomály szórna
Tán csak a hangod hallanám
Ha a kaputelefon szólna.

Azóta is csak ülök és ülök
A lépcsőházban egyedül
Veled is vagy nélküled is
Egy titok talán kiderül.

Azt hiszem, hogy könnyű szívvel
Mindenem szétszórnám,
Ha hinnék benne, hogy egyszer majd
Te csöngetsz be hozzám.

Itt minden egyes lépcsőfok
Titkokat mesélne
De én ezeket megőrzöm
Csak jöjj vissza cserébe.