Éji vándor
Reszket késő éjjel az erdő
Reszket fű, fa, bokor
De valaki közeleg akkor:
Ki lehet az ilyen későn?
Reszket az erdőben a vándor,
Ki ekkor, késői éjszakán
Megy-megy előre tétován,
Régóta mindentől távol.
Megy előre, de egyre jobban
Gyötri honvágy és fáradtság.
Ha csak egyet lép még talán,
S szíve tán utolsót dobban.
Mégis folytatja útját, mert érzi:
Ha éjszakára itt marad,
S a tegnapinál többet nem halad
Legnagyobb ellensége utoléri.
Hirtelen felkiált elestében:
Úristen, már ilyen késő?
Így elszaladt volna az idő?
Még mindig siettet legnagyobb ellenségem.
Mennék tovább, de elkéstem.
Pedig reméltem, sosem ér utól.
Ilyen messze, mindentől távol az,
Amitől a legjobban féltem.
YOU ARE READING
Amiről a verseim mesélnek
PoetryLeggyakrabban a novelákkal fogalmazok meg valamit, de a vers is sokszor egy ugyanolyan jó kifejezőeszköz.