Amiről a verseim mesélnek

Éji vándor

Éji vándor

Reszket késő éjjel az erdő

Reszket fű, fa, bokor

De valaki közeleg akkor:

Ki lehet az ilyen későn?

Reszket az erdőben a vándor,

Ki ekkor, késői éjszakán

Megy-megy előre tétován,

Régóta mindentől távol.

Megy előre, de egyre jobban

Gyötri honvágy és fáradtság.

Ha csak egyet lép még talán,

S szíve tán utolsót dobban.

Mégis folytatja útját, mert érzi:

Ha éjszakára itt marad,

S a tegnapinál többet nem halad

Legnagyobb ellensége utoléri.

Hirtelen felkiált elestében:

Úristen, már ilyen késő?

Így elszaladt volna az idő?

Még mindig siettet legnagyobb ellenségem.

Mennék tovább, de elkéstem.

Pedig reméltem, sosem ér utól.

Ilyen messze, mindentől távol az,

Amitől a legjobban féltem.