Amiről a verseim mesélnek

Útközben

Ugyanazt az utat járom
De valamiért úgy érzek :
Minden más, ami eddig várt,
Akárhová nézek.

Félúton már azt gondoltam,
Jobb lett volna, ha maradok
Hisz a felhők s a fák eltakarják,
Amit látni akarok.

A jeges szél, a sötét felhők
Mind azt súgták :Add fel!
Hisz most is úgy lesz, hogy a célig
Sehogyan sem jutsz el.

Máskor rég feladtam volna,
De tudtam jól : Ha feladom,
Akkor azzal veled együtt
Magamat is becsapom.

Az ösvény aztán véget ért,
S tudatosult bennem,
Hogy nem adtam fel, megcsináltam
S valóban felértem.

Felértem már a hegytetőre
De a szívem még zakatol.
Remélem, a távolban
Te is ott vagy valahol.