Közös Távozás-Changlix

🌌15.rész🌌

(M...)

//Felix pov...

Miután kisírtam magamból még a lelket is elaludtam. Később csak telefonoma rezgésére lettem figyelmes. Gyorsan kaptam fel, de először nem hittem a szememnek. Changbin hív. Uram isten. De amúgy felkéne venni. Miután elhúztam a zöld ikont, fülemhez emeltem készülékemet.

*Így fogom jelölni a hívásokat. A Sima dőlt lesz Changbin, és a dőlt félkövér meg Felix..szerk.*

Szia...// Sz-szia...//Hogy vagy?//Jobban vagyok köszönöm, de te hogy vagy?// Hát.... megvagyok...// Baj van? Tudok segíteni?// Még nem tudom.// Jóestét Felix....Figyelj Changbin, legközelebb beszélünk, de most mennem kell, de tudd bármi baj van, mindig itt vagyok!// Rendben köszönöm, jóéjt Lix.//
Jóéjt Bin....szere...........//

Írói pov....

Miután letették a telefont, Lix beszélt egy kicsit az orvossal, hogy mikor mehet haza. Changbin bement, Channal ettek vacsorát, majd elmentek aludni. Nem beszéltek, csak csendben voltak egymásnak. Changbin nem hívta vissza anyukáját. Pedig lehet, hogy jobban tette volna.
Anyukája bent feküdt kórházba. Mint később kiderült, agydaganatra kell műteni.
Changbint másnap Eunji érte el, aki közölte vele a hírt. Kétségbeesetten rohant a kórházba. Mikor odaért a műtét már elkezdődött, viszont ő látni akarta anyukáját, de helyette a sötétséget látta a sok nyugtatótól. Később mikor felkelt, már anyukája mellett feküdt egy másik ágyon. De anyukája nem volt ébren. Nem sokkal később egy orvos jött be... közölte a műtét sikeres volt, de járnia kell kemoterápiára. Changbin azt a pár napot bent töltötte anyukája mellett. Leste minden kívánságát, hol tud neki segíteni, mit tud adni, mi lenne a jó neki. Pár nap múlva haza engedték, Chan segítségével haza mentek. Otthon Woojin várta őket...eltelt pár nap, míg ő is besegített, viszont utána minden visszaállt a régi kerékvágásba. Bántani akarta Changbint és anyukáját is, de csak addig beszélt, hogy mindennap ő szenvedett meg minden ütést. Szinte mindenhol foltos volt. Nem volt olyan hely ahol ne lett volna rajta folt. Minden mozdulat, minden levegővétel fájt neki. Segítette anyukáját ott ahol tudta. Gyenge házimunka készséget használva ugyan, de igyekezett rendet tartani, de mellette tanulnia is kellett. Muszáj volt neki minden terhet a nyakába vennie. Mivel erről más nem tud, csak Chan, Felix és Jisung de nekik meg nem engedte, hogy segítsenek. Nehezen de eljártak a kezelésre. De nem segített semmit. Később gyógyszert kellett szednie. Szedte, de azt is nehezen. Az erő a hónapok elteltével folyamatosan hagyta el. Changbin lelkileg még jobban kivolt. De megfogadta magának hogy végig viszi, hisz ez a feladata. Még ha nem is kérte, kérés nélkül is ott voltak nekik barátai.
Felix nem vallott, Changbin meg nem erre fókuszált.

***

Lassan 1 éve, hogy folyik a harc a betegséggel. Ám a vége végleges. Kemény harc során, de a betegség nyert. Changbin összeomlott. Már nem tudta mihez kéne kezdenie. Először is elkéne temetnie anyukáját.

Mikor mindennek vége volt, már csak Changbin ült ott a sír mellett. Majd pár perces csendet követően, egy fóliázott képet ragasztott a sírkőre. Egy vers volt rajta. Egy vers volt, amit Changbin írt egyik este édesanyjának.

/*A vers*/

Ég veled

Emlékszem,  mikor régen együtt mentünk játszótérre, nyaggattál, hogy tanuljak rendesen. Finom főztöd senki nem űberelte. Amit tudtál megadtál nekem. Terelgettél a helyes úton. De később beköszöntött hozzánk egy nemvárt vendég. Mi hozta magával a fájdalmat, a kínt, a szenvedést.

Hosszú küzdelmek árán, hol jobb, hol rosszabb lett állapotod.
Mikor sírtàl, hogy hozzád értem..,mikor hallattad fájdalmas hangod, szívemben egy újabb tör nyilalt...segítettem ahol tudtam..., bárcsak többet tehettem volna.

Mindennap egy reménykedés, hogy hozzánk is megérkezik a hírhedt csoda...,ám ő úgy döntött, hogy hozzánk nem jön el. Nem jön, úgy gondolja ennek így kellett lennie. Pedig, minden egyes nap vártam rá.

Sír az ég, sírok én is. Fájdalmas gombóc szorítja torkom. Dörög, villámlik, így tombol az én lelkem is, szívem fájdalmasan dobog mellkasomba. De, hogyha fentről nézel, ne légy szomorú, elengedlek.

Megbarátkozom a gondolattal, hogy többé nem tudok ölelő karjaidba helyet lelni, nem hallhatom többet esti meséd.
Kérlek vigyázz rám onnan fentről, tudd nagyon szerettelek..., Ég veled.//

Miután felkelt a földről, barátai felé indult. Chan felajánlotta, hogy lakhat nála, de már nem tudja nézni azt, ahogyan él. Mivel Changbinnek már választása nagyon nem volt, így bele ment. Miután haza értek, összepakolt két sporttáskába magának ruhát, majd el is indultak.
Majd már az utolsó évét kihúzza pót családjával.....

Khm nincs hozzáfűzni valóm. Legyetek jók. Helyesírásért bocsi...